Orvosi ügyelet, vagy HORROR?
Panaszbejelentés, feljelentés
Édesanyám 2014.június 30-án, hétfő este, hazaérve a miséről, felérve a lakásba, rövid kedélyes beszélgetést még folytatva édesapámmal, készülve a közös vacsorára, váratlanul rosszul lett, és az ottani mentősök véleménye, majd a 4 nap múlva történő boncolás, vizsgálatok után kijelenthető, hogy szívbetegségben elhunyt.
Mérhetetlen fájdalmunkban és gyászunkban az alábbiakat tette velünk egy hivatását-, orvosi esküjét-, a törvényt megszegő, kegyeletet nem ismerő orvos, aki egy Kiskunfélegyházától 15 km-re található falu háziorvosa, aki egyúttal ügyeletet is ellát a városban.
Továbbiakban leírom az eseményeket, 2014. június 30-tól 2014. július 3-ig.
Kiskunfélegyházán 2014. június 30-án az ügyeletes orvos dr. Sz.K. volt és a gépkocsivezető F.J. Tudni kell, hogy az ügyeletes orvos vizsgálja ilyenkor a beteget, ha pedig haláleset következik be, akkor az ügyeletes orvos a halottvizsgálatot végző orvos.
Édesanyám rosszulléte után édesapám azonnal hívta a mentősöket, majd közvetlen utána minket, gyermekeiket. A kiérkezett mentősök végig lelkiismeretes végezték munkájukat. Sajnos az újjáélesztés sikertelen volt, később adatokat kértek tőlünk, kitöltötték a dokumentumot. Az ő kérésükre megkerestük édesanyánk leleteit, zárójelentéseit. A mentősök hívták az ügyeletet, az ügyeletben lévő orvost, akinek meg kell vizsgálnia a halottat, hisz hivatalosan ilyen helyzetben ő halottvizsgáló orvos.
Akkor este, 2014. június 30-án Dr. SZ. K. orvos, és F. J. gépkocsivezető voltak a kivonuló egység tagjai.
A fent lévő orvos borostás volt, átlagos testalkatú férfi. Szimpatikus ember benyomását keltette. Ami furcsa volt, hogy el-eltűnt, fel-alá járt az emelet és a földszint közt. Legutolsó lemenetele előtt mondta, hogy lemegy a kocsihoz lepecsételni és aláíratni a papírt. (Halottvizsgálati Bizonyítvány)
Feljött, és azt mondta, hogy ezzel keressük meg édesanyám háziorvosát, majd otthagyta nálunk a dokumentumot.
Másnap kedden, mivel Semmelweis Nap volt, és a köztisztviselők sem dolgoztak, nem tudtunk tovább intézni a hivatalos dolgokat. Ennek ellenére, mivel édesanyám háziorvosát személyesen is ismerem, felhívtam őt telefonon. Ő nem igazán értette, hogy miért említette a halottvizsgálatot végző orvos őt, hisz ilyen esetben neki semmilyen feladata nincs, azaz ő nem írhat rá a Halottvizsgálati Bizonyítványra. Ezt a következő nap, szerdán megerősítette a háziorvost a szabadsága idején helyettesítő háziorvos is. Kijelentette, hogy természetesen a törvényt betartva ő sem írhat bele. Azaz hétfő este a halottvizsgálatot végző orvos rossz, nem megfelelő, sőt törvénybe ütköző tájékoztatást adott. Ezután bátyámmal nem tudtuk mitévők legyünk? A háziorvos és az asszisztensek segítőkészek voltak. Több helyre telefonáltak, próbáltak segíteni. Valahogyan, valakinek sikerült telefonon elérni dr. Sz.K. orvost, aki azt üzente, abban az esetben,ha akkor aznap kimegyünk a falujába, akkor befejezi azt, amit hiányosan töltött ki.
Bátyámmal nagyon idegesek voltunk, hogy ezek után még mi autózzunk, de édesanyám emléke, a kegyelet miatt, és a temetés intézése végett gépkocsival kimentünk a Kiskunfélegyházától 15 km-re lévő faluba. Becsöngettünk a házba, ahonnan kis idő után kijött fehér alsónadrágban, félmeztelenül egy hatalmas, elhízott ember. Köszöntünk, név szerint szólított, kérdésemre mondta, hogy ő Sz. K. orvos. Erre mi mondtuk, most beszélték le telefonon a találkozót, így meg is hoztuk a papírt, amelynek kitöltését szeretnénk, ha befejezné.
Dr. SZ.K. erre azt mondta, hogy neki lejárt a munkaideje, jöjjünk ki holnap reggel.
Azt hittem, nem jól hallok. Talán rá is kérdeztem, mire ő megismételte, hogy ő nem csinál semmit. Erre mondtam, hogy ugye ezt nem gondolja komolyan? Válasz: De, igen! Erre én: Akkor Önt feljelentem! (Életemben először teszek ilyet.)
Azt mondta: jelentsen és bement a házba!
Rendkívül feldúltak voltunk testvéremmel, leforrázva és idegesen autóztunk vissza a városba.
Amit nem igazán értettünk, hogy miért nem ismertük meg az orvost? Az egyértelművé vált, hogy akinél most jártunk, az nem lehet azonos a hétfői orvossal, aki fent járt szüleim lakásában, a harmadik emeleten nem így nézett ki.
Még aznap hívtam egy intézmény, szolgálat főorvosát, akinek elmeséltem a történetet. Nagyon ledöbbent és megígérte, hogy holnap próbál segíteni.
Szerda este, többen, családtagok bátyám házában jöttünk össze, ahol gyógyszertárban dolgozó testvérem megerősítette, hogy hétfőn nem járhatott fent dr. SZ.K., hisz ő egy igen túlsúlyos ember.
Bebizonyosodott, hogy aki a szüleimnél fent járt, ő a hétfői ügyeletben lévő orvos gépkocsivezetője lehetett,de nem az orvos,akivel a faluban találkoztunk. Sajnálatos, de
édesanyánkat nem látta az ügyeletes orvos, azaz halottvizsgálatot végző orvos.
Másnap találkoztunk a főorvosnővel, hosszú telefonálások következtek. Jogász, orvosok megerősítették, hogy a hétfőn kint lévő ügyeletes orvos kötelessége kitölteni a bizonyítványt és az bizony hiányos. Valójában, annak 16. sora hiányzott, ahol 3 lehetőség közül kell az egyik kis négyzetbe x jelet rakni, attól függően, hogy a halottvizsgálatot végző orvos hogyan dönt a helyszínen. Ott akkor nem döntött, pedig kötelessége. Ha hétfőn este, akkor úgy dönt, hogy boncolás szükséges, akkor egy másik nyomtatványt is ki kellett volna még akkor töltenie. Annak neve: Kórboncolási kérelem. Ha úgy dönt, hogy nem szükséges, mert a körülmények és a megismert orvosi papírok nem indokolják a boncolást, akkor csak Halottvizsgálati Bizonyítványt állít ki.
Dr. SZ.K. ezt nem fejezte be,azaz a 16. sorba nem írt semmit és nem állított ki Kórboncolási kérelmet 2014. június 30-a este.
Mindkettőt 2014. július 3-án tette meg. A dátum, aláírás, bélyegző a bizonyíték, illetve ennek a szomorú eseménynek már több tanúja van és kezemben a bizonyítékok. Még ott vannak a családtagok, és az ártatlan, de az ügybe belekeveredett, segítőkész orvosok, asszisztensek. Egy vizsgálat ki tudja deríteni az igazságot, azt, amit most leírtam. Szükségesek hozzá a szembesítések, a dokumentumok, egyértelmű bizonyíték a 3 nappal később kiállított Kórboncolási Kérelem, stb. Mindegyik hivatalos papírról, és munkafolyamatról fénymásolatot és szkennelést végeztem. Szakember, ha akarják az ügyet vizsgálni, azt is megállapítja, hogy melyik mikor készült. Azáltal egyértelművé válik, hogy hiányosan töltötték ki. Persze bizonyíték több minden is van. Hisz hogyan lehet ugyan az a dokumentum egyszer hiányos, máskor pedig már befejezett az orvos által? Úgy, hogy a harmadik napon fejezte be.
2014. július 4-én, péntek reggel édesanyánkon elvégezték a boncolást, majd elkezdhettük a temetés intézését.
Felmerülhet, hogy miért kell, kötelességem erről beszélnem?
Édesanyám emléke miatt, a kegyelet miatt, a törvény, jogszabály be nem tartása végett.
/ 351/2013. (X. 4.) Korm. rendelet A halottvizsgálatról és a halottakkal kapcsolatos eljárásról /
Letölthető: http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK13164.pdf
Az is cél, és fontos, ha másoknak segítünk ezáltal. Fontos, hogy kiderüljön az igazság.
Fontos,hogy többet más félegyházi polgárral, azok családtagjaival ilyen ne történhessen meg!
Hogyan lehet egy elhízott, beteg ember ügyeletes orvos, hiszen biztosan nem tudja ellátni megfelelően feladatát? ( Ki tartotta erre őt alkalmasnak?) dr. Sz. K. ügyeletes orvos, kötelességét és orvosi esküjét, a törvényt megsértve fel sem jött a halottat megnézni. Lent maradt az autójában, felküldte a gépkocsivezetőt, aki fel-alá járt a földszint és a harmadik emelet közt. Több alkalommal lement az autóban várakozó dr. Sz. K.-hoz.
Az ügy kapcsán még az alábbiak is megfogalmazódtak bennem:
Remélhetőleg nem ez a jellemző és többnyire orvosi hivatását jól ellátó, becsületes orvosokat alkalmaz az Emergency Service Kft..
Ami felvetődik, hogy vajon ismeri az Emergency dr. Sz. K. tevékenységét? Hallottak e már arról, hogy a mi esetünk nem egyedi? Én dr. Sz. K.-t nem ismertem eddig. Szerdán találkoztam vele egy nagyon rövid ideig a faluban, ahol lakik és ahol háziorvosként tevékenykedik. Akkor 10 méterről, a kerítésén keresztül láttam, mikor alsógatyában nyitotta ki a falu egyik forgalmas útján az ajtót. Nem volt azonos a hétfői „orvossal”.
Dr.Sz. K. egy pökhendi, arrogáns ember, aki nem alkalmas ügyeleti szolgálatra.
Dr. Sz.K. csütörtökön a főorvosnő előtt a bátyámmal még mindig fölényeskedni próbált, megbánást nem tanúsított. Ami szomorú, hogy a minimális kegyelet, együttérzés és részvét sem mutatkozott rajta.
Kiskunfélegyháza, 2014.július 5. Bense Zoltán
Mama
Bense Sándorné (sz.: Drozdik Marianna) ny. gyógyszertári pénztáros és laboráns temetése 2014.július 10-én (csütörtök) 10 órakor lesz Kiskunfélegyházán a Felső temetőben,római katolikus szertartás szerint. Előtte reggel 7 órakor lesz érte szentmise,a Szent István Templomban.(Új-templom)
Gyászoló család
Bense Sándorné, a Verbita Missziós Imaközösség vezetőjének temetése 2014.július 10-én 10 órakor lesz Kiskunfélegyházán a Felső temetőben.Szentmise 2014.július 10-én reggel 7 órakor lesz a Szent István Templomban. (Új-templom,"kéttornyú")
http://www.ujplebania.hu/index.php/kozossegek/misszios-imakozosseg/9-misszios-imakozosseg
"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is,
szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem,
mint zengő ércz vagy a pengő czimbalom...
A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet
nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik,
nem fuvalkodik fel...Mindent elfedez,
mindent hiszen, mindent remél,
mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e
három: ezek között pedig legnagyobb a szeretet"
(Pál első levele a korinthosziakhoz, Első levél, 13.1-13.8
A Szeretet himnusza - részlet)
Fájdalommal tudatjuk, hogy Édesanyánk, a "MAMA" 2014.06.30-án este váratlanul, szívinfarktusban elhunyt.
Bense Család
MAMA
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
József Attila
1934. október
Gyászol a futballtársadalom - Elhunyt Grosics Gyula
A család tájékoztatása szerint „Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója 11.20 perckor, álmában, megtért Teremtőjéhez”.
Grosics Gyula Dorogon kezdte pályafutását, majd a MATEOSZ, a Bp. Honvéd és a Tatabánya csapataiban szerepelt. A magyar válogatott kapuját 86 alkalommal őrizte, 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert, 1952-ben Helsinkiben pedig olimpia bajnoki címet szerzett.
Grosics
Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa, a Nemzet Sportolója 1926-ban született. 13 éves korában Dorogon kezdte pályafutását – 1940-ben a sorkötelezettség miatt nem állt rendelkezésre hálóőr a település csapatában. „Ha nincs Pap, jó a ministráns is”, így lett végül a klub hálóőre, az addigi portást ugyanis Papnak hívták, ő pedig Dorogon ministrált az idő tájt.
18 évesen magabiztosan nyert a csapattal NB III-at, és elődöntősök voltak a Magyar Kupában, 1945-ben pedig már az élvonalban szerepelt a Dorog. 1950-ben némi kitérővel került a Honvédhoz. 1952-ben olimpiát nyert a magyar válogatottal Helsinkiben, és szerepelt az ezt követő három világbajnokságon, 1954-ben ezüstérmes volt az Aranycsapattal. Ezt követően hazaárulással vádolták, és kegyelem volt szinte, hogy Tatabányán folytathatta a futballt – de a Ferencvároshoz nem igazolhatott át.
Magyar bajnoki címet háromszor ünnepelhetett, 390 mérkőzésen szerepelt, a címeres fekete szerelés 86-szor volt rajta 15 év leforgása alatt. Ismert, a magyar válogatott 1954 előtt hat esztendőn át volt veretlen.
Később edzőként Tatabányán, Salgótarjánban és a KSI-nél is dolgozott, majd Kuvaitban is szerencsét próbált. 1970-től folyamatosan figyelmeztetett a futball morális mélyrepülésére. 1990-ben az MDF színeiben a politikában is megmerítkezett, de nem sokáig.
2008-ban többször intenzív osztályra került, a tüdejével voltak súlyos problémák. Családja csütörtökön közölte az MTI-vel, hogy a szokásos kontrollvizsgálatot követően ismét kórházban ápolják.
82. születésnapján, ünnepélyes keretek között leigazolta a Ferencváros, 2008. március 25-én kezdőként is jelölték a Sheffield United elleni barátságos mérkőzésen.
Már csak Buzánszky maradt
Buzánszky Jenő, aki Grosics Gyula pénteki halálával az egyetlen élő tagja maradt a legendás Aranycsapatnak, mély fájdalommal értesült barátja elvesztéséről. Buzánszky az MTI-nek elmondta: pénteken kora délután együtt kellett volna utaznia Grosiccsal Berlinbe. A német labdarúgó-szövetség ugyanis meghívta őket az 1954-es berni világbajnoki döntő 60. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre.
„A barátom marad örökre. Együtt éltünk át szép sikereket és kudarcokat. Mindig lehetett rá számítani – mondta az MTI-nek telefonon a repülőgép felszállására váró Buzánszky. – A napokban kórházban volt, és mondta, hogy nem tud jönni Berlinbe velem. Reméltem, hogy felgyógyul, hazamehet, és megint mehettünk volna ünnepségekre, baráti összejövetelekre. Ennek a közös útnak most vége.”
Forrás:MTI,gondola.hu
Grosics Gyula családja csütörtökön még azt közölte az MTI-vel, hogy a „Fekete Párduc” egy kontrollvizsgálatot követően került kórházba. A Nemzet Sportolóját az elmúlt években többször is kórházban ápolták, 2008-ban például a tüdeje is kilyukadt, az intenzív osztályra került.
Az 1926. február 4-én született Grosics szülővárosában, Dorogon kezdte futballkarrierjét. 1947-ben a fővárosi MATEOSZ-hoz, majd a Bp. Honvédhoz került, pályafutását Tatabányán fejezte be. A kispesti csapattal három bajnoki címet nyert. A magyar válogatottban 1947 és 1962 között 86 alkalommal védett, megjárt három világbajnokságot (1954, 1958, 1962), az elsőn ezüstérmet szerzett. 1952-ben pedig olimpiai bajnok lett. Pályafutása befejezése után edzősködött, dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Később a Bp. Volán elnöke volt.
A legendás Aranycsapatból, abból az együttesből, amely 1953-ban 6:3-ra nyert Londonban Anglia ellen, már csak a jobbhátvéd Buzánszky Jenő van közöttünk.
Csatár szeretett volna lenni
Az Aranycsapat legendás kapusa 2011. február 4-én, 85. születésnapja alkalmából hosszabb interjút adott az MTI-nek, amelyben többek között arról vallott, hogy csatár szeretett volna lenni.
Arra a kérdésre, hogy elcserélné-e ötkarikás győzelmét a világbajnoki címre, igennel válaszolt. "1952-ben még a legjobbak szerepeltek az olimpián, mert a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 1956-ban szabályozta, hogy csak utánpótláskorúak szerepelhetnek a nyári játékokon, így a Helsinkiben aratott diadal rendkívül értékes. Ennek ellenére már akkor is a világbajnokság volt a sportág csúcsa. Életem legfájdalmasabb emléke az 1954-es berni vb-döntő, elsősorban azért, mert ez azon ritka esetek egyike, amikor nem az ellenfél nyert, hanem mi vesztettünk" - mondta Grosics, aki haláláig követte a futballt, de már csak televízióban, mert egészségi állapota ezt tette lehetővé.
A pályafutása során Fekete Párducnak becézett sportember egészségével kapcsolatban akkor azt mondta, nem dicsekedhet, panaszkodni pedig nem akar. Bevallása szerint három szívinfarktus érte, az egyiknél, amikor elesett, eltört a bordája, amely megsértette a tüdejét. Utána többször lyukadt ki a tüdeje, emiatt öt éve hosszú ideig kezelték kórházban. "A rekeszizmot húzták rá a problémás területre. Azóta nincs gondom vele, csak a légzésem vált nehezebbé, már egy apró séta is kifáraszt. Minden héten vizitre kell járnom, illetve vissza kell fognom magam, mert veszélyes lehet az egészségemre a sok közszereplés" - mondta Grosics.
A Dorogon született, 86-szoros válogatott hálóőr akkor még nem volt a Nemzet Sportolóinak tagja, s mint mondta, szavakkal nem kifejezhető mekkora megtiszteltetésnek gondolja ezt a címet. Alig több mint egy hónappal később pedig - 2011-ben - bekerült az illusztris társaságba csapattársával, Buzánszky Jenővel együtt.
A játékosként elért kiváló eredményei mellett arra nagyon büszke volt, hogy Budapesten iskolát, Gyulán pedig labdarúgó-akadémiát neveztek el róla. Hozzátette, amikor ennek jelentőségébe belegondol, elsősorban azokra emlékezik, akik lehetővé tették számára, hogy ilyen pályafutása legyen, külön kiemelve a szüleit. "Ami tegnap történt, az nem foglalkoztat. Viszont gyermekkorom emlékei egyre élesebbek. Számomra fontos ezek újraélése. Úgy kell viszonyulni a sporthoz, hogy legyenek élmények, melyekre öregkorában szívesen gondol vissza az ember. De csak az élheti át újra ezeket az emlékeket, aki mindent megtett a sikerekért" - mondta három éve Grosics, akinek életéről Keresztlécen címmel készült dokumentumfilm.
Forrás:maszol.ro
Húsvétra hangoló
Messze hagytuk már magunk mögött azt az időt, amikor a nagypéntek úgy telt minden egyes háznál, mintha az ott lakók saját halottukat siratnák: letakarták a tükröket, kioltották a tüzet, nem főztek, nem mostak, csönd borult a házra. Akkoriban mindennek meg volt a rendelt ideje.
Manapság azonban a hétfői vendégvárás is sokaknak terhes, és a locsolkodás ősi rítusát inkább egy családi kirándulásra cserélik fel. Akik így döntenek, talán végig sem gondolják, hogy ezzel – mint a természet újjászületésének megünneplése – nem is kerülnek olyan messze az ősi hagyományok tartalmától.
Az ember évezredek óta ragaszkodik bizonyos szertartásokhoz. Ezek periodikus ismétlődésükkel biztonságot adnak számára, mérföldkövet jelentenek a hétköznapok sorában. Az együtt megélt ünnep ugyanakkor a kisebb és nagyobb közösségek „újratölthető” élményforrása is, s mint ilyen, a legfőbb összetartó erők egyike. Mert a közös ünneplés az összetartozás és a megújulás élménye.
A hagyományos tavaszi ünnepkört az újjászületés eufórikus öröme hatja át. Ezt azonban meg kell, hogy előzze egyfajta tisztulás. Azt ugyanis jól tudták a régiségben, hogy az idejétmúlt meghaladása nélkül nincs feltámadás. Húshagyó kedden, a farsang utolsó napján még a mulatozásnak és bőséges lakomának jutott a főszerep. Ekkor lehetett utoljára húst enni húsvét előtt. A következő nap már hamvazószerda, a 40 napos böjt kezdete. Az őskeresztények ilyenkor vezeklésként hamuval szórták be a fejüket, majd a XII. századtól általános egyházi szertartássá vált a hamvazkodás. A templomban azt a hamut szokás erre a célra használni, amely az előző évi szentelt barka elégetésével keletkezett. A pap az eléje járuló hívek homlokát megjelölve azt mondja: "Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel"
A húsvétot megelőző hét, a nagyhét, a negyven napos böjt záró időszaka. S mint ilyen, a megtisztulás, tisztálkodás mágikus ideje. Nem is olyan régen testi, lelki és szellemi szinten egyaránt megélték ezt a csodálatos, felszabadító hagyományt az emberek. Miközben a böjt a belső megtisztulásról gondoskodott, az asszonyok munkája nyomán ez a közvetlen környezetben is megnyilvánult. Ilyenkor meszeltek, mostak és takarítottak, a padlástól a pincéig.
Maga a tisztálkodás a nagypénteki, de még a nagyszombati és húsvéti szokások között is megjelent. Krisztus föltámadásának ünnepén szokásban volt a rituális célú fürdőzés, ami általában az adott település folyójánál történt, és a külső-belső megtisztulást szolgálta.
Mindehhez az átlagos városlakót ma már nem fűzi megélt élmény, így aztán továbbadni sem tudja utódainak az ünnep igazi tartalmát. Szerencsések azok a gyerekek, akiket szoros kapcsolat fűz nagyszüleikhez, és így élő, érzelmekben gazdag élményekhez juthatnak az ünnepek – közöttük a húsvét – valós tartalmáról.
Ahogy Márai Sándor írja Füveskönyvében: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”
T. T.