Hol ér össze ég és föld?

Az utolsó hegycsúcs
színes, feliratos, spanyol dokumentumfilm

Két magyarországi védnöke van Az utolsó hegycsúcsnak:

Erdő Péter bíboros úr és Erőss Zsolt, Magyarország vezető expedíciós hegymászója.

Az ő ajánlásukkal megy továbbra is a film!

Az utolsó hegycsúcs (La última cima) című film egy spanyol katolikus pap, Pablo Domínguez életét mutatja be, aki 2009-ben hegymászóbalesetben halt meg. A filmben megszólalnak családtagjai, barátai, tanárai, tanítványai, akik Pablóval kapcsolatos személyes élményeiket mesélik el, és megtudhatjuk róla, hogy olyan humoros, élettel teli személyiség volt, aki megtalálta a hangot gyerekekkel, fiatalokkal, idősebbekkel, hívőkkel és ateistákkal egyaránt.

Pablo életéről:
Pablo Domínguez Prieto 1966. július 3-án született Madridban. 24 éves korában szentelték pappá.
Teológiából és filozófiából doktori végzettséget szerzett. 7 könyve jelent meg - ezekb?l az utolsó Hasta la cumbre (Egészen a csúcsig) címmel kiadói siker volt Spanyolországban. Több százra rúg cikkeinek száma, több mint 50 konferenciát tartott . Minden 2000 méter feletti spanyol csúcsot meghódított. Eljutott az Alpok 4000 méter feletti csúcsaira is, és Amerikában és Ázsiában még magasabbakra. 2009 februárjában egy lelkigyakorlat megtartása után mászta meg az Ibériai-hegység legmagasabb pontját a Moncayót (2300 m). Családjához telefonon intézett utolsó szavai pár perccel halála előtt ezek voltak: „Felértem a csúcsra!“

A film rövid interjúk formájában felvillantja az utca emberének véleményét is olyan ma divatos előítéletekkel teli témákkal kapcsolatban, mint például a papság, egyház, cölibátus, gazdagság és az imádság.
Az alkotás nem ragad le Pablo személyénél, hanem a szereplők és az ? megnyilatkozásait bemutatva egyfajta képet kapunk arról is, hogy mi a boldogság, lehet-e boldog, aki szenved, van-e teljes élet, mi a halál... És mindezt megragadó képekkel, zenével, spanyolos lendülettel tárják elénk az alkotók.

Idén végre a magyar nézőközönség elé kerülhet magyar felirattal.

Díjak:

- Legjobb dokumentumfilm ("Filmírók köre" - Círculo de Escritores Cinematográficos, Spanyolország)
- Legjobb dokumentumfilm (Mirabile Dictu Nemzetközi Katolikus Filmfesztivál, Vatikán)
- Legjobb film (mozis !Bravo! díj, Spanyolország)
- Legnagyobb társadalmi hatást kiváltó dokumentumfilm (Nemzetközi Filmfesztivál, Castilla La Mancha - Spanyolország)

A film magyar forgalmazója: Mission is Possible Kft.

A MiP egy 2007-ben alakult, többnyire egyetemista korú fiatalokból álló csoportosulás, melynek célja igényes, értékes módon szórakoztatni, illetve szórakoztatva értéket közvetíteni. Tevékenysége elsősorban a kultúra, a tömegkommunikáció és a szórakoztatás területeire terjed ki.

A film fővédnöke:

Dr. Erdő Péter
bíboros, Esztergom-budapesti érsek
Budapesten született 1952. június 25-én. 1970-ben érettségizett a Budapesti Piarista Gimnáziumban. Ugyanebben az évben felvételt nyert az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet növendékei közé, és az Esztergomi Hittudományi Főiskola hallgatója lett. Egy évvel később elöljárói a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték, és a Római Katolikus Hittudományi Akadémián folytatta teológiai tanulmányait. Tudományos szakterülete az egyházjog, illetve a középkori kánonjogtörténet és egyháztörténet. Budapesten 1975. június 18-án szentelték pappá. Pupp-i c. püspökké és a Székesfehérvári Egyházmegye segédpüspökévé 1999. november 5-én nevezték ki. Püspökké szentelése Rómában volt 2000. január 6-án. Bíborossá kreálta II. János Pál pápa 2003. október 21-én.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke 2005. szeptember 7-t?l.

„Minden nemzet, minden nép a gondviselő Isten szeretetétől kísérve alakult ki a történelem folyamán, így nyerte el sajátos arculatát. Ezért van mindegyiküknek pótolhatatlan méltósága, zsenialitása, az élet gondjainak megoldásában senki mással össze nem téveszthető ötletessége és elszántsága, mindegyiküknek Isten akarta hivatása. ” – Erdő Péter szentbeszédéből Csíksomlyó, 2004. május 29.”

Az amerikai Newsweek magazin egy 2009júliusában megjelent cikkében többek között Erdőt is XVI. Benedek pápa egyik lehetséges utódjának tartotta.  2011. szeptemberében ismét őt választották meg az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnökévé a következő öt évre. Nyelvismerete latin, német, olasz, francia, spanyol és angol.

XVI. Benedek pápa 2013. februári lemondása után Erdő Péter neve is felmerült a lehetséges utódok között, aki egyébként az egyik legfiatalabb a 117 pápaválasztásra jogosult  80 évnél fiatalabb bíboros között.

 Az olasz Il Foglio napilap „A magyar teológus, Európa evangelizátora” címmel jelentetett meg egy Erdő Péter bíborosról szóló cikket, az esélyes pápajelöltekről szóló sorozatában. Az olasz politikai elit újságjának számító lap XVI. Benedek „természetes utódjának” nevezte Erdő Pétert. Az olasz Il Foglio, Il Messaggero és a Corriere della Sera után a német Die Welt is XVI. Benedek esélyes utódjai között említette a magyar bíborost, esztergom-budapesti érseket.

A film védnöke:
Erőss Zsolt
hegymászó

Erőss Zsolt (Csíkszereda, 1968. március 7.) erdélyi születésű hegymászó, az első magyar állampolgár, aki meghódította az Everestet és aki első magyar állampolgárként mászta meg a Csomolungmát. Eddigi pályafutása során összesen kilenc 8000 méter feletti csúcsot ért el, ezzel hazánk legeredményesebbje. 2010-ben súlyos baleset érte, elvesztette jobb lábát. Protézissel újra járni, majd mászni kezdett. 2011 tavaszán műlábbal jutott fel a 8516 méter magas Lhoce csúcsára. Nős, egy kislány, Gerda és egy kisfiú, Csoma édesapja.

Kitüntetései:
A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (2002)
Gyergyószentmiklós díszpolgára (2008)

 Példamutató sporttevékenysége, a hegymászásban elért kiváló eredményei elismeréseként, a város közművelődésében való rendszeres részvételéért Kiskunfélegyháza Város Elismerő Oklevéllel tüntette ki (2010)

„Nem okoltam én sem az Istent, sem a sorsot azért, ami velem történt. Nincs miért okolnom őket. Ez ugyanolyan, mint egy közlekedési baleset. Átmész az utcán és elcsap az autó. Csak egyet kellene arrébb lépned, és megúsznád. Ha előre sejtesz bármit, és teszel érte egy picit, akkor nincs baleset. De nem
sejtjük előre, hogy mi történik…”

( Erőss Zsolt ) 

Erőss Zsolt volt Félegyháza vendége

A Himalájánál magasabbra

A hegymászó két előadást tartott február 14-én, csütörtökön: egyet a KTKIKI Batthyány Lajos Általános Iskola nagytermében, egyet a Hattyúházban.

 Az előadás a "Nem csak középiskolás fokon" c. előadássorozat részeként, egy TÁMOP pályázat segítségével került megrendezésre. A szervezésben Bense Zoltán segítette a könyvtár munkatársait, most az ő köszöntőjét közöljük:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Igazgató Asszony!

Kedves Zsolt!

Először is megköszönöm, hogy sokadszorra is elfogadtad a meghívást Kiskunfélegyházára.

Szeretném megköszönni a lehetőséget a Petőfi Sándor Városi Könyvtárnak, a KTKIKI Batthyány Iskolának, hogy ezt az előadással egybekötött könyvbemutatót megszervezte. Örömmel mondtam igent, amikor Igazgató Asszony felkért, hogy segítsek a szervezésben!

Erőss Zsolt élete és a róla íródott életrajzi könyve sem szokványos. A történetekből megismerhetjük a hegymászó kalandjait a Székelyföldtől a Himalájáig, az első síeléstől a legutóbbi expedícióig. A regényes életrajz írója, Földes András, az index.hu újságírója, aki maga is hegymászó. András elkísérte Zsoltot néhány túrájára , hogy belülről mutathassa meg ezt a félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző világot. 

A kisfiú  egy havas lejtő alján állt,és sírt. Négyéves már biztos elmúlt, mert a lábán sílécek voltak, és amikor a nagyfiúk közül odacsúszott hozzá az egyik,azt is el tudta mondani,mi bántja. Fázom,hüppögte Zsolt… Kesztyűjével letörölte könnyeit. Nem jó,ha odafagynak,kicsípi az arcot,és később majd fáj a melegben. 

Kezei hat évig viselték ennek a téli délutánnak nyomait. Mai ésszel tudja, mínusz harminc fok lehetett akkor a domboldalban. A könnyek megfagytak az arcon. 

A jégfalak és hómezők közt pattogott a napfény. Aztán hevertünk a mezőn, fű csiklandozta a tarkómat, s úgy éreztem magam, mint gyermekkoromban, mikor hegymászósat játszottam. 

A klasszikus csúcshangulatban érkezett meg. Szikrázott a Nap, vigyorogtak a mászók, csak a világ legmagasabb pontját nem látta. Végül kis csoport fényképezkedő alpinista epicentrumában, egy letaposott hóbuckán megpillantotta a póznát és a zászlókat: az Everest csúcsát. Aztán ő is a világ legtetején állt. 

Zsolt sztoikusan tűrte a panaszokat, tisztába rakta a gyereket, bekente, és újra elindultak. „ Nem maradhatunk itt az ösvényen, menni kell tovább.” És mentek tovább,előre,ezt kell csinálni,rakni egyik lábukat a másik elé, fáradhatatlanul. Hilda közben megnyugodott. Családjuk lett. 

Próbálta bevágni a csákányait a hóba, de hiába. A lábaival pedig valamiért egyáltalán nem tudott fékezni. Begyorsult, szikláról sziklára pattogott, forgott a sziklafolyosó falai közt, és tudta, itt már nincs más, tűrnie kell. A zajok elhaltak, a mozgás véget ért. Csönd. 

Rengeteg minden átalakult körülötte a hegyek közt töltött több mint negyed évszázad alatt. Megváltozott az alpinizmus stílusa, technikája és közössége is. Elveszítette több barátját, egyik lábát, olykor magányos életét pedig családja kerekítette ki. De hiába fordult meg körülötte a világ, nem volt miért aggódnia. Két dolog úgyis állandó marad: a hegyek szeretete, és hogy a csúcsok közt a világ egyszerű lesz. Ott- bármi történjék n is idelent-még mindig a legősibb dilemma irányítja a sorsot: élni vagy meghalni. Ő pedig minden kaland ellenére életben maradt. És a végén csak ez az, ami számít.

Erőss Zsolt kalandjai a Föld távoli szegleteiben zajlanak, egzotikus vidékeken, néha szinte elképzelhetetlenül szép, vagy éppen veszélyes környezetben. Jogosan gondolnánk tehát, hogy a mi hétköznapi életünktől semmi sem áll távolabb, mint egy magashegyi alpinista élete és gondolkodása. A hegymászó azonban állítja, ez nem így van. A hóviharban, jégfalon, végtelennek tűnő éjszakai menetelés során szerzett tapasztalatok praktikusak a mindennapokban is

„A hegymászó szépséget lát a nehézségekben. A hegyen sokszor nem várt körülményekkel szembesülünk, és ezek legyőzése jelenti a hegymászás lényegét. – mondja Zsolt.

 – A cselekedeteink pedig befolyásolják személyiségünket. Szóval meglátom a szépséget, vagy legalább is a kihívást más nehézségekben is.”

„A céltudatosság az egyik olyan tulajdonság, ami a hegymászó évek során alakult ki bennem, és ami a civil életben is jellemző rám” – emlékezik vissza. „Ebben benne van a motiváció, a kitartás és az együttműködésre való készség is. Vagy a tudatosság. E nélkül nem nagyon lehet célokat megvalósítani, sem a hegyekben, sem máshol.”

„A türelmet tanulni kell. A hegymászósikerek nem szerezhetők meg azonnal. Ez nehéz, de a motiváltság mellett nagyon fontos.”

Zsolt a türelem és nyugalom sajátos keverékét is alkalmazza, ha hóviharral, magas számlákkal vagy a bömbölő gyerekeivel kerül szembe. „Mindig akad példa, hogy a hegyen voltam már ennél nehezebb, rosszabb helyzetben. Ha azt megoldottam, akkor nem kell, hogy a hétköznapi problémák gondot jelentsenek.”

„Természetesnek érzem, hogy a hegyi világ és az otthoni élet közt van átjárás” – vallja, de kiemeli azt is, hogy veszélyes mindenben egyenlőségjelet tenni a hegyi és a síksági mentalitás közt. „A mindennapokban jelentős motiváló klisé, hogy „meg tudod csinálni”. A hegyekben viszont ennél sokszor óvatosabbnak kell lenni. Nem biztos, hogy adott körülmények közt meg lehet tenni, amit szeretnél. Itt jön a türelem.”

„A bizalmat a legnehezebb megtanulni – vallja,hogy e tulajdonság elsajátítása a legnehezebb a kezdő hegymászóknak. – Nehéz megtanulni, hogy bízzunk saját képességeinkben, fizikumunkban, társainkban és a technikai eszközökben. Ez akár évekbe is telhet.”

 „A hegymászás céltudatossá tesz. A legtöbb bizonytalanság, vagy akár mentális betegség is kezelhető, ha az ember tud célokat meghatározni magának. A céltalanság a kor népbetegsége is. A céltalanság rossz életforma.”

Az Annapurna egyik lavinájában tűnt el Horváth Tibi

Az ember, aki a dombra ment fel, és a hegyről jött le

  A Himalájánál magasabbra

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Igazgató Asszony!

Kedves Zsolt!

Először is megköszönöm, hogy sokadszorra is elfogadtad a meghívást Kiskunfélegyházára.

Szeretném megköszönni a lehetőséget a Petőfi Sándor Városi Könyvtárnak, a KTKIKI Batthyány Iskolának, hogy ezt az előadással egybekötött könyvbemutatót megszervezte. Örömmel mondtam igent, amikor Igazgató Asszony felkért, hogy segítsek a szervezésben!

Erőss Zsolt élete és a róla íródott életrajzi könyve sem szokványos. A történetekből megismerhetjük a hegymászó kalandjait a Székelyföldtől a Himalájáig, az első síeléstől a legutóbbi expedícióig. A regényes életrajz írója, Földes András, az index.hu újságírója, aki maga is hegymászó. András elkísérte Zsoltot néhány túrájára , hogy belülről mutathassa meg ezt a félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző világot.

A kisfiú  egy havas lejtő alján állt,és sírt. Négyéves már biztos elmúlt, mert a lábán sílécek voltak, és amikor a nagyfiúk közül odacsúszott hozzá az egyik,azt is el tudta mondani,mi bántja. Fázom,hüppögte Zsolt… Kesztyűjével letörölte könnyeit. Nem jó,ha odafagynak,kicsípi az arcot,és később majd fáj a melegben.

Kezei hat évig viselték ennek a téli délutánnak nyomait. Mai ésszel tudja, mínusz harminc fok lehetett akkor a domboldalban. A könnyek megfagytak az arcon.

A jégfalak és hómezők közt pattogott a napfény. Aztán hevertünk a mezőn, fű csiklandozta a tarkómat, s úgy éreztem magam, mint gyermekkoromban, mikor hegymászósat játszottam.

A klasszikus csúcshangulatban érkezett meg. Szikrázott a Nap, vigyorogtak a mászók, csak a világ legmagasabb pontját nem látta. Végül kis csoport fényképezkedő alpinista epicentrumában, egy letaposott hóbuckán megpillantotta a póznát és a zászlókat: az Everest csúcsát. Aztán ő is a világ legtetején állt.

Zsolt sztoikusan tűrte a panaszokat, tisztába rakta a gyereket, bekente, és újra elindultak. „ Nem maradhatunk itt az ösvényen, menni kell tovább.” És mentek tovább,előre,ezt kell csinálni,rakni egyik lábukat a másik elé, fáradhatatlanul. Hilda közben megnyugodott. Családjuk lett.

Próbálta bevágni a csákányait a hóba, de hiába. A lábaival pedig valamiért egyáltalán nem tudott fékezni. Begyorsult, szikláról sziklára pattogott, forgott a sziklafolyosó falai közt, és tudta, itt már nincs más, tűrnie kell. A zajok elhaltak, a mozgás véget ért. Csönd.

Rengeteg minden átalakult körülötte a hegyek közt töltött több mint negyed évszázad alatt. Megváltozott az alpinizmus stílusa, technikája és közössége is. Elveszítette több barátját, egyik lábát, olykor magányos életét pedig családja kerekítette ki. De hiába fordult meg körülötte a világ, nem volt miért aggódnia. Két dolog úgyis állandó marad: a hegyek szeretete, és hogy a csúcsok közt a világ egyszerű lesz. Ott- bármi történjék n is idelent-még mindig a legősibb dilemma irányítja a sorsot: élni vagy meghalni. Ő pedig minden kaland ellenére életben maradt. És a végén csak ez az, ami számít.

 Erőss Zsolt kalandjai a Föld távoli szegleteiben zajlanak, egzotikus vidékeken, néha szinte elképzelhetetlenül szép, vagy éppen veszélyes környezetben. Jogosan gondolnánk tehát, hogy a mi hétköznapi életünktől semmi sem áll távolabb, mint egy magashegyi alpinista élete és gondolkodása. A hegymászó azonban állítja, ez nem így van. A hóviharban, jégfalon, végtelennek tűnő éjszakai menetelés során szerzett tapasztalatok praktikusak a mindennapokban is

„A hegymászó szépséget lát a nehézségekben. A hegyen sokszor nem várt körülményekkel szembesülünk, és ezek legyőzése jelenti a hegymászás lényegét. – mondja Zsolt.

 – A cselekedeteink pedig befolyásolják személyiségünket. Szóval meglátom a szépséget, vagy legalább is a kihívást más nehézségekben is.”

„A céltudatosság az egyik olyan tulajdonság, ami a hegymászó évek során alakult ki bennem, és ami a civil életben is jellemző rám” – emlékezik vissza. „Ebben benne van a motiváció, a kitartás és az együttműködésre való készség is. Vagy a tudatosság. E nélkül nem nagyon lehet célokat megvalósítani, sem a hegyekben, sem máshol.”

 „A türelmet tanulni kell. A hegymászósikerek nem szerezhetők meg azonnal. Ez nehéz, de a motiváltság mellett nagyon fontos.”

Zsolt a türelem és nyugalom sajátos keverékét is alkalmazza, ha hóviharral, magas számlákkal vagy a bömbölő gyerekeivel kerül szembe. „Mindig akad példa, hogy a hegyen voltam már ennél nehezebb, rosszabb helyzetben. Ha azt megoldottam, akkor nem kell, hogy a hétköznapi problémák gondot jelentsenek.”

„Természetesnek érzem, hogy a hegyi világ és az otthoni élet közt van átjárás” – vallja, de kiemeli azt is, hogy veszélyes mindenben egyenlőségjelet tenni a hegyi és a síksági mentalitás közt. „A mindennapokban jelentős motiváló klisé, hogy „meg tudod csinálni”. A hegyekben viszont ennél sokszor óvatosabbnak kell lenni. Nem biztos, hogy adott körülmények közt meg lehet tenni, amit szeretnél. Itt jön a türelem.”

„A bizalmat a legnehezebb megtanulni – vallja,hogy e tulajdonság elsajátítása a legnehezebb a kezdő hegymászóknak. – Nehéz megtanulni, hogy bízzunk saját képességeinkben, fizikumunkban, társainkban és a technikai eszközökben. Ez akár évekbe is telhet.”

 „A hegymászás céltudatossá tesz. A legtöbb bizonytalanság, vagy akár mentális betegség is kezelhető, ha az ember tud célokat meghatározni magának. A céltalanság a kor népbetegsége is. A céltalanság rossz életforma.”

Kérem fogadják szeretettel Erőss Zsolt hegymászót!

Erőss Zsolt Félegyházán