Stuhl József Tanár Úr temetése

Megjelent: 2014. február 18. kedd
Írta: Bense Zoltán

2014. február 24-én (hétfőn) 11 órakor lesz a kisteleki temetőben.

 

 

 

 

Share
comments

Elhunyt Stuhl József testnevelő

Megjelent: 2014. február 17. hétfő
Írta: Bense Zoltán

Stuhl József testnevelő életének 71. évében, hosszú, súlyos betegség után 2014. február 17-én elhunyt.

Több évtizedes pályafutását felsorolhatatlan siker fémjelzi. Egyike volt a nagy félegyházi testnevelő nemzedék utolsó mohikánjainak. Tanítványai a megyei és országos versenyek állandó tagjai voltak. Az atlétikában a gyerekek a magyar bajnokságok sorát nyerték vele, de ismertté tette városunk nevét a nemzetközi versenyek alkalmával is.

Egyetlen munkahely létezett számára, a Petőfi Sándor Általános Iskola. Létrehozta a diáksportkört, melynek keretében éveken keresztül szervezte a versenyeket, de tanulóival részt vett más intézmények rendezvényein is. Tanórái mellett sportköri-, szakköri keretben, egyesületi szinten is az ifjúság fejlesztésével, testi-és szellemi nevelésével foglalkozott, legtöbbször feláldozva szabadidejét is. Mindig nagy gondot fordított a tehetséges fiatalok felkutatására, tehetségük kibontakoztatására, felkarolta és segítette a hátrányos helyzetű gyermekeket.

Kiskunfélegyháza képviselő-testülete 2000-ben Kiskunfélegyháza Város Sportjáért kitüntetésben részesítette.

A sikerek ellenére szerény maradt, kollégáival mindig segítőkész volt. Hivatásának élt, munkássága példaértékű. Személyében egy nagyszerű embert, tanárt, edzőt veszített el Kiskunfélegyháza.

Emléked megőrzik tanítványaid, pedagógustársaid, a város sportszerető közössége, polgárai.

Stuhl József Tanár Úr! Nyugodj békében!

                                                                     

                                                        Bense Zoltán

 

 

           

 

 

 

 

 

 

Share
comments

Marci betyár

Megjelent: 2014. január 27. hétfő
Írta: Bense Zoltán

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ebben a történetben azt mesélem el, hogyan lettem a Börzsöny félelmetes betyárja.

A pandúrok évtizedek óta zaklatták falunkat, és a családomat is. Kegyetlenkedéseikkel állandó rettegésben tartották az ártalmatlan embereket, nem kíméltek senkit. Apám haláláért is ők a felelősek. Így elhatároztam, hogy betyár leszek és megbosszulom, amit tettek.

           

Már híres betyár voltam, mikor Bugacon a vásárban elkaptak, és a király színe elé állítottak. A perzekutorok rám fogták, hogy elloptam az ispán pénzét. Ki akartak végezni, de nem hagytam magam, este kijátszva az őrséget, megszöktem. Felugrottam egy észak felé tartó szekérre. Egyenesen a Börzsöny hegyei közé akartam szökni.

 

            Felkerestem az eldugott Bernece nevű falut, ahol Sisa Pista betyártársam lakott. Megvendégelt palócházában, megkínált ízletes hegyi borából, majd elvezetett a hegyoldalon lévő szőlőbirtokára. Sétáltunk, beszélgettünk a falusi utcákon, lekanyarodtunk egy poros földútra. Egy idős asszony bicegett el mellettünk. Megszólított: „ Jajj, Isten áldja magukat Pista! Hallotta, hogy a szomszéd faluban járnak a pandúrok? Valami szökött rabot keresnek, délutánra ideérnek! „

 

            Pista megragadott, szaladtam mellette a lejtős utcákon. Maga után vonszolt a bernecei Nagyvölgybe, és azt mondta, hogy ott el tudunk rejtőzni egy barlangban. Tavasz volt, minden zöld színben pompázott. A verőfényes napsütésben bekanyarodtunk a völgybe. A pincesornál lassítottunk. A Nagyvölgyben már nem kellett szaladni, mert itt már nehezebben értek utol, mivel nem ismerték a járást. Úgyis a falut nézik először. Egyre mélyebbre mentünk. Pihentünk egy fél órát, mikor távoli puska durrant. Egyből észbe kaptunk, és futni kezdtünk. Megállás nélkül rohantunk a fák alatt. A hűvös rengetegből kiérve egy fényes tisztásra értünk. A mezőn egy nagy kalapos méhész állt. Megint lőttek. A túlsó kanyarban feltűnt pár pandúr. Üvöltötték:

-         Ott vannak a betyárok, utánuk! Lőjetek! –Majd hirtelen golyózáport kaptunk. Majdnem elkapott az egyik golyó. Elvágtáztunk a méhészhez. Kedvesen felajánlotta, hogy van a számunkra egy-két üres faládája, amibe elbújhatunk. Kinyitotta a tetejét, és beleugrottunk. Pont akkor csapódott be az ajtaja, mikor a tisztásra értek üldözőink. Idejöttek a ládákhoz teljes fegyverzetben. Nagyon izgultam. A pandúrok elkezdték faggatni a méhészt, látott-e kettő menekülő embert. A jólelkű méhész védett minket, de mikor a pandúrok megfenyegették, elmondta, hogy a hetedik és a nyolcadik ládába rejtett minket.

 

– Felnyitni! - Pár perc múlva kétségbe esetten jöttek vissza.

–Váci Pandúr zászlóalj vezérének jelentem, hogy üresek a dobozok.

–Üresek, de hát akkor hol vannak? - ekkor már rég a sűrű zöld bozótban voltunk, egy ösvényen, mely tovább visz a völgyben. Ide jutottunk, hiszen a méhész nem árult el bennünket, rossz kaptárt mondott a pandúroknak. Ezután kúsztunk el a fűben. A távolból még egy-kettő kurjantást lehetett hallani.

–Biztos nem ebben a ládában vannak! Felnyitni a többit is!.....Jajj, méhek csipkednek. Az összes pandúrt csipkedik ezek a dögök! Szaladjunk vissza a faluba!

Mi egyre sűrűbb erdőben jártunk. Késő délután volt, mikor megálltunk.

     –Ez az a hely! - Én nem láttam semmilyen völgyet, amerre mutatott, csak rengeteg sűrű bükkfacserjét. A betyár a fák felé indult, én utána. Beugrottunk a bozótba. Egy szűk csapást vettem észre. Baktattunk a meredek csapáson felfelé. Átértünk a hegy túloldalára. Benéztem a völgybe, és gyönyörű víz vájta páfrányos és indás szurdokot láttam. A sziklaleválásokon kapaszkodva lemásztunk. Látszódottak az üledék lerakódások. Összeszűkült a sziklasor, átcsúsztunk a repedésen. A zöld indáknál felkúsztunk a kőfalon. Óriási mészfal állta utunkat. Nagy árnyék vetődött rá, hiszen ez egy nagyon mély szurdok, amely rendkívül eldugott a külvilágtól. Itt lehetetlen megtalálni minket. Gondoltam, kereshetnek a pandúrok a Nagyvölgyben, sosem fognak megtalálni. A sziklafal közepén volt egy szűk nyílás. Megérkeztünk. Fölkúsztunk a puha kőzetű sárga falon, majd becsúsztunk a mélybe. Egy nagy térbe estünk be. Elővett Pista egy petróleum lámpát. Teljesen száraz volt ez a szoba méretű üreg. A sarok ki volt bélelve szalmával. A sütőhelynél meggyújtottuk a tüzet. Betyártársam egy öntött vaslábasban készítette a vacsorát. Egy jó bor után elaludtunk.

Talán egy hétig maradtunk a szurdokban, terveket szövögettünk a jövőről, de leginkább az foglalkoztatott mindkettőnket, hogyan moshatnánk le magunkról a gyalázatos rágalmakat. Egyik reggel láttuk, hogy csendes a völgy, így kimentünk a méhész tisztására, és megköszöntük neki a segítséget. Két nap múlva a pandúrok lármája csapta föl a völgyet.

 

Úgy döntöttünk, még maradunk rejtekhelyünkön. Pár nap elteltével már nem adtak hírt magukról, ezért ki mertünk lopakodni a Nagyvölgybe. A réten már nem volt ott a méhész, és nem láttunk senkit. Alaposan szétnéztünk. Elvittünk egy kosárban pár bödön mézet, majd kifizetjük később barátunknak. A szemlélés közben nem számítottunk arra, hogy esetleg egy pandúrcsapat bújt meg a rét melletti erdőben. Nem lőttek ránk, mert tudni akarták, hogy hol bújunk meg. Gyanútlanul mentünk vissza a bozótba. Egyszer-kétszer megreccsent egy ág a távolban, és szelíd csörtögés hangja hallatszott. Gondoltuk, egy rókacsalád lehet. Másnap reggel, ahogyan kinéztem az üregből, kellemetlen csalódás ért. A fal előtt egy csapat felfegyverzett perzekutor állott. Megkötözve vittek minket a balassagyarmati zárdába. Pista sötétedésig mesélte a menekülési terveket. Neki nagy tehetsége volt ehhez. Este meg is szöktünk a gyarmati tömlöcből. Bementünk egy csárdába vacsorázni, majd elindultunk az országút felé. Hajnalban elbúcsúztunk egymástól, ő Bernece irányába indult, én pedig kis várakozás után felkéredzkedtem egy arra jövő szekérre, mely a Zempléni-hegység felé tartott.      

Az út hosszú és unalmas volt. Másnap estére érkeztem Füzérre. Elállt a szavam, mikor felnéztem erre a gyönyörű várra. Azért választottam menedékül ezt a helyet, mert a börtönben hallottam, hogy sok pincéje és alagútja van, amelyben el lehet bújni. Meg teli van borral. A szép környezetben a hegyi kavicsos úton haladtam felfelé, míg a várhoz nem értem. Odafelé benyitottam egy pince, fából készült ajtaján. Megkóstoltam a tölgyfa hordós hegyi vörösbort, majd tovább mentem egy kis alagúton. Benyitottam egy helyiségbe. Találtam ott pár pandúr holmit: ruhákat és fegyvereket, majd megláttam, hogy a szoba belsejében temérdek sok arany csillog. Egyből tudtam, hogy a pandúrok lopták el az ispán pénzét, amit rám fogtak. Ide, ebbe a pincébe rejtették el a kincset. Siettem Budára, a király elé, hogy leleplezzem őket.

 

        A király seregével indult Füzér várába, hogy meggyőződjön a bűntényről. A pandúrokat tömlöcbe záratta, engem gazdagon megjutalmazott.  Szabadságomat visszanyerve felkerestem  Bernecén Sisa Pistát és a méhészt, akik segítségemre voltak. Megosztottam velük pénzemet, és egy börzsönyi erdészházban éltem tovább életemet.

 

                                                                                   Írta, rajzolta: Bense Marcell

Kiskunfélegyháza,2014-01-23

 

 

Share
comments

Boldog karácsonyi ünnepeket és sikeres új évet

Megjelent: 2013. december 19. csütörtök
Írta: Bense Zoltán

Share
comments

Nagyszerű eredmények Franciaországban

Megjelent: 2013. december 18. szerda
Írta: Bense Zoltán

 

Két félegyházi ezüstérem az 50. Cross-Bagnols terepfutó versenyen

Bagnols sur Ceze városába kaptak meghívást december elején a Jogging Plus Szuperinfó Futóklub versenyzői, atlétái, ahol a helyi atlétikai klub fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte.

A rendezvény keretein belül a Rimbaud parkban december 8-án az 50. Cross-Bagnols terepfutó versenyt rendezték.

Ezen a nagyszabású versenyen vehettek részt futóink, ahol 12 különböző futamban mintegy 1000 fő versenyezhetett. Kiskunfélegyházáról hét versenyző állt rajthoz az atlétikai megmérettetésen. Mindenki saját korcsoportjában indulhatott, különböző távokon.

A pálya változó szintkülönbséggel, ismételt emelkedő, lejtő menet, számos kanyarral tarkított volt.

A következő eredményeket érték el futóink.
Fricska Anna 2260 méteren 15. helyezés
Hegyi Dóra 3380 méteren 2. helyezés
Csontos Piroska 4420 méteren 2. helyezés
Holló-Szabó Martin 3380 méteren16. helyezés
Varga Tibor 3380 métere 25. helyezett
Bartos István 8680 méteren 20. helyezett
Németh László 8680 méteren 18. helyezett
A csapat vezetését Bozsó István vállalta.

A rendezvényre való kijutást támogatóinknak ez úton is köszönjük.

 

szerző: Németh László

Share
comments

Alkategóriák

Kiskunfélegyháza 2. számú választókerület