Húsvétra hangoló

Megjelent: 2014. április 16. szerda
Írta: Bense Zoltán

 

 

Messze hagytuk már magunk mögött azt az időt, amikor a nagypéntek úgy telt minden egyes háznál, mintha az ott lakók saját halottukat siratnák: letakarták a tükröket, kioltották a tüzet, nem főztek, nem mostak, csönd borult a házra. Akkoriban mindennek meg volt a rendelt ideje.

Manapság azonban a hétfői vendégvárás is sokaknak terhes, és a locsolkodás ősi rítusát inkább egy családi kirándulásra cserélik fel. Akik így döntenek, talán végig sem gondolják, hogy ezzel – mint a természet újjászületésének megünneplése – nem is kerülnek olyan messze az ősi hagyományok tartalmától. 

Az ember évezredek óta ragaszkodik bizonyos szertartásokhoz. Ezek periodikus ismétlődésükkel biztonságot adnak számára, mérföldkövet jelentenek a hétköznapok sorában. Az együtt megélt ünnep ugyanakkor a kisebb és nagyobb közösségek „újratölthető” élményforrása is, s mint ilyen, a legfőbb összetartó erők egyike. Mert a közös ünneplés az összetartozás és a megújulás élménye.

A hagyományos tavaszi ünnepkört az újjászületés eufórikus öröme hatja át. Ezt azonban meg kell, hogy előzze egyfajta tisztulás. Azt ugyanis jól tudták a régiségben, hogy az idejétmúlt meghaladása nélkül nincs feltámadás. Húshagyó kedden, a farsang utolsó napján még a mulatozásnak és bőséges lakomának jutott a főszerep. Ekkor lehetett utoljára húst enni húsvét előtt. A következő nap már hamvazószerda, a 40 napos böjt kezdete. Az őskeresztények ilyenkor vezeklésként hamuval szórták be a fejüket, majd a XII. századtól általános egyházi szertartássá vált a hamvazkodás. A templomban azt a hamut szokás erre a célra használni, amely az előző évi szentelt barka elégetésével keletkezett. A pap az eléje járuló hívek homlokát megjelölve azt mondja: "Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel"

A húsvétot megelőző hét, a nagyhét, a negyven napos böjt záró időszaka. S mint ilyen, a megtisztulás, tisztálkodás mágikus ideje.  Nem is olyan régen testi, lelki és szellemi szinten egyaránt megélték ezt a csodálatos, felszabadító hagyományt az emberek. Miközben a böjt a belső megtisztulásról gondoskodott, az asszonyok munkája nyomán ez a közvetlen környezetben is megnyilvánult. Ilyenkor meszeltek, mostak és takarítottak, a padlástól a pincéig.

Maga a tisztálkodás a nagypénteki, de még a nagyszombati és húsvéti szokások között is megjelent. Krisztus föltámadásának ünnepén szokásban volt a rituális célú fürdőzés, ami általában az adott település folyójánál történt, és a külső-belső megtisztulást szolgálta.

Mindehhez az átlagos városlakót ma már nem fűzi megélt élmény, így aztán továbbadni sem tudja utódainak az ünnep igazi tartalmát. Szerencsések azok a gyerekek, akiket szoros kapcsolat fűz nagyszüleikhez, és így élő, érzelmekben gazdag élményekhez juthatnak az ünnepek – közöttük a húsvét – valós tartalmáról.

Ahogy Márai Sándor írja Füveskönyvében: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”

T. T.

Share
comments

Csillagokkal álmodnak

Megjelent: 2014. április 09. szerda
Írta: Bense Zoltán

 

 

Pásztor Anna és Pásztor Sámuel, tanyasi gyerekek a reflektorfényben

 

Kő kövön nem marad, ha az „őrült” nővér és vagány öccse a színpadra lép zenekarával. Az eszement show közben néha nehéz elképzelni, hogy ők is voltak gyerekek, méghozzá nem is akármilyenek és nem is akárhol. Pásztor Anna énekesnő és Pásztor Sámuel énekes-gitáros, a méltán híres Anna and the Barbies zenekar alapító testvérpárja egy csongrádi úti tanyán töltötte gyermekkorát. Erről az inspiráló időszakról és városunkhoz kötődő élményeikről kérdeztem őket a kiskunfélegyházi koncert előtt.Kő kövön nem marad, ha az „őrült” nővér és vagány öccse a színpadra lép zenekarával. Az eszement show közben néha nehéz elképzelni, hogy ők is voltak gyerekek, méghozzá nem is akármilyenek és nem is akárhol. Pásztor Anna énekesnő és Pásztor Sámuel énekes-gitáros, a méltán híres Anna and the Barbies zenekar alapító testvérpárja egy csongrádi úti tanyán töltötte gyermekkorát. Erről az inspiráló időszakról és városunkhoz kötődő élményeikről kérdeztem őket a kiskunfélegyházi koncert előtt.

 

Öröm volt hallani, ahogy a kölyök kor kedves emlékei előtörtek Simiből és Annából, aki éppen szokásosan extrém színpadi megjelenésén ügyködött a Rocktár öltözőjében. Anna harmadikos korában, 1981-ben került le a Pásztor család Budapestről a tanyára. Anyuka magyar-rajz szakos tanárnőként, apuka pedig mozigépészként dolgozott Kiskunfélegyházán. A Darvas József általános iskolában töltött egy évből Anna legkedvesebb emléke a szertorna volt, amelyet habitusát ismerve korát meghazudtoló profizmussal űzhetett. Simit elsősként inkább az „építőipar” gyengeségei nyűgözték le, amikor a készülő lakótelep szigetelőlapjait fel-fel kapta a szél és nagy koppanással repítette az osztályterem ablakának. A legnagyobb élmények persze a tanyán és a gátéri iskolában érték a született nagyvárosi gyerekeket. A végtelennek tűnő pusztai tér és idő, a fűben lapuló fácánok, a tónak hitt kacsaúsztató, a háziállatok, a rekettyés, a forró homokút és a planetáriumot meghazudtoló nyári égbolt melankóliája ma is visszaköszön a testvérpár „Csillagokkal álmodunk” című dalában. A faluban várta őket a kocsma a világ legfinomabb lángosával, a háziasan ízletes menza, a focipálya, az ostorcsattogtatás, az izgalmas vasgyűjtések, az iskolai színjátszó verseny és természetesen Bense Zoli bácsi, a legvagányabb, sajátos humorú fiatal földrajztanár filmbe illő napszemüvegében.

Az élet később tovább sodorta őket, de a Rocktárnak köszönhetően néhány évtized múlva ismét benéztek Félegyházára, ahol komoly rajongótáboruk alakult ki. Két éve, a visszatérésük alkalmával nem győzték mutogatni zenésztársaiknak gyermekkoruk kedves helyszíneit, a semmit sem változott vasútállomást, a Kresz parkot, a teknősös szökőkút helyét és a csoda világot rejtő kis trafikot. A Rocktár miliője misztikumot tartogatott számukra múltjuk és jelenük érdekes vegyületével. „A retro berendezési tárgyak hatására feltörő kisdobos és úttörő élményeket, a kemencei táborok és a pedagógus ünnepségek kedves emlékeit máig újra és újra érezzük minden belépéskor. A Rocktár kialakítása és hozzáállása, valamint a helyi közönség mérhetetlen lelkesedése viszont versenybe szállhat az ország bármely híres koncerthelyszínével”.

A Pásztor testvérek múltjának és jelenének erős kontrasztja hűen tükrözi, hogy az inspirációk megélése egyáltalán nem sematikus, hanem szubjektív folyamat. Válhat csupa szív tanyasi gyerekekből extrém rocksztár és ugyanígy lehet belvárosi vásott kölykökből jó gazda a pusztán. A gyermekkor ízei és helyszínei viszont törvényszerűen végigkísérik életüket.

Ónodi Árpád

Fotó:

A Pásztor testvérek akkor és most

Fotó:Bense Zoltán (archív)

 

Share
comments

Óraátállítás vasárnap!

Megjelent: 2014. március 29. szombat
Írta: Bense Zoltán

Vasárnaptól, 2014.március 30-tól  nyári időszámítás. Az órákat hajnali 2 óráról 3-ra kell átállítani.

Lefekvéskor tekerjük előre!

 

 

Share
comments

In memoriam Kishegyi Simon

Megjelent: 2014. március 21. péntek
Írta: Bense Zoltán

 

 

 

Elhunyt Kishegyi Simon nyugdíjas címzetes iskolaigazgató, Nemesnádudvar díszpolgára. Csaknem két évtizede, hogy Kiskunfélegyházán is megismerhettük őt: a pedagógusi hitvallásáról híres, nagy tudású tanárt, igazgatót. A város, a félegyháziak befogadták.

Mint nyugdíjas pedagógus a civil szervezetekhez kötődött. Tagja volt a Móra Ferenc Közművelődési Egyesületnek, a Kiskun Múzeum Baráti Körének és a Pedagógus Nyugdíjas Klubnak.

Előadásokat, megemlékezéseket tartott, ahol lenyűgözte a hallgatóságot történelmi tájékozottságával, kiváló ismereteivel. Ötleteivel, tanácsaival, jó pedagógiai érzékenységével mindig gazdagította e szervezetek munkáját.

A Pedagógus Nyugdíjas Klub vezetőségi tagjaként formálta szemléletünket, segítette rendezvények sikerességét. Fontos volt számára a magyarok és a nemzetiségek sorsának alakítása, ápolása. Bemutatta a Bács-Kiskun megyében élő, hagyományaikat ápoló települések, nemzetiségek értékeit, ahová felejthetetlen kirándulásokat szervezett (Baja, Kalocsa, Nemesnádudvar, Hajós, stb.).

Szűkebb és tágabb környezetében sokat tett és dolgozott a magyarság és a nemzetiségek jó kapcsolata érdekében. Nyugdíjas korában is tartalmas és aktív életet élt. Munkássága, emberi kapcsolatai példaértékűek. Hiányát már betegsége idején is éreztük. Egy nagyszerű embert, társat, barátot veszítettünk el.

Emlékét megőrizzük. Nyugodjon békében.

 

FK

 

Share
comments

Játékosan is lehet emlékezni

Megjelent: 2014. március 10. hétfő
Írta: Bense Zoltán

A diákok győzelmével zárult a Sorsocskák Alapítvány történelmi vetélkedője március 7-én a városi könyvtárban. Ők gyarapodtak bátorsággal, kreativitással, fantáziával és tudással a játékos feladatok megoldása közepette. Talán észre sem vették, hogy a felkészülés és a verseny alatt milyen ismeretekkel gazdagították egymást egy meghatározó történelmi korszakról. Azt viszont biztosan észrevették, hogy ők immár többet- és érdekesebbet tudnak kortársaiknál az 1848-49-es forradalom és szabadságharc helyi- és országos vonatkozásai témakörben.

A vetélkedőre hat kiskunfélegyházi iskola öt fős csapata nevezett. Játékos, felszabadult hangulatú feladatok megoldásával idézték az 1848-49-es forradalom történeteit, hangulatát. Tették ezt a mai fiatalok egészséges szemléletmódjával, érdeklődésével. Nem számított, hogy a Petőfinek öltözött, rajzolt bajuszú kisdiák gördeszkás cipőben játszotta szerepét, attól ő még remek Petőfi volt, és mindegy volt, hogy vicces activityvel magyarázták el egymásnak a kacagó gyerekek Ferenc József trónra lépését. Az pedig főleg nem volt probléma, hogy a díszhuszár karamellkokárdákat osztogatott jutalompontként, mert attól ő még igazi huszár, és a kokárda is igazi szimbólum, még ha ehető is.

A feladatok a házilag készített kreatív plakátok bemutatásával kezdődtek, majd puzzle a forradalom nevezetes épületeiről, valamint activity neves forradalmi eseményekről rajz és mutogatás formájában következett. A vetélkedőt villámkérdések és végül a Nemzeti Dal szavalóverseny zárta.

Az első helyezést a Platán Utcai, a másodikat – holtversenyben - a Constantinum és a Batthyány Lajos, a harmadikat pedig a Darvas József Általános Iskola csapata érte el. Dicséretben részesült a Dózsa György és a József Attila Általános Iskola csapata.

Az összes résztvevő meghívást kapott a Parlamentbe egy ebéddel egybekötött látogatásra Lezsák Sándor zsűrielnök, a Magyar Országgyűlés alelnöke jóvoltából. A díjátadón értékes könyvnyereményeket, csokicsomagot és mozijegyeket vehettek át a diákok.

Dr. Ónodi Izabella kuratóriumi elnök szívhez szóló feladattal engedte útnak a vetélkedő résztvevőit. 200 székely huszár reménytelen, mégis hősies, hatalmas túlerő elleni helytállásának emlékét kopjafák és fakeresztek sokasága őrzi a Csíkszereda és Kézdivásárhely közötti Nyergestetőn. Egy darab nemzeti színű szalagot kapott minden diák a vetélkedőre emlékeztető felirattal, amelyet kiegészítve saját nevével, felkötözhet az emlékhelyen, amikor eljut oda.

 

H. S.

Félegyházi Közlöny

 

 

A diákok győzelmével zárult a Sorsocskák Alapítvány történelmi vetélkedője 2014. március 17-én, péntek délután a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban. Ők gyarapodtak bátorsággal, kreativitással, fantáziával és tudással a játékos feladatok hatására. Talán észre sem vették, hogy afelkészülés és a verseny alatt milyen ismeretekkel gazdagították egymást egy meghatározó történelmi korszakról. Azt viszont biztosan észrevették, hogy ők immár többet és érdekesebbet tudnak kortársaiknál az 1848-49-es Forradalom- és Szabadságharc helyi, és országos vonatkozásai témakörben.
Mi, felnőttek, különdíjasok lettünk. A nyereményünk pedig az a hihetetlen élmény volt, hogy egy rövid időre bepillanthattunk a mai diákok történelmi gondolkodásába. A játékos, felszabadult hangulatú feladatok generációs kaput nyitottak közöttünk. Meglepetések, humoros, elgondolkodtató vagy szívszorító megnyilvánulások sokasága ébresztett rá minket, felnőtteket, hogy az üzenet formailag ugyan igazodik közvetítője korához, de hordozott tartalma örök. Nem számít, hogy a Petőfinek öltözött, rajzolt bajuszú kisdiák gördeszkás cipőben játszotta szerepét, attól ő még remek Petőfi volt, és mindegy, hogy vicces „activity-vel” magyarázták el egymásnak a kacagó gyerekek Ferenc József trónra lépését. Attól ez még fontos történelmi tudásanyag. Az pedig főleg nem volt probléma, hogy díszhuszárunk karamellkokárdákat osztogatott jutalompontként, mert attól ő még igazi huszár és a kokárda igazi szimbólum, még ha ehető is. Most pedig jöjjenek a tények. Hat kiskunfélegyházi általános iskola nevezett a vetélkedőre. A feladatok a házilag készített kreatív plakátokkal kezdődtek, majd „puzzle” a forradalom nevezetes épületeiről, valamint „activity” neves forradalmi eseményekről rajz és mutogatós formája következett. A vetélkedőt villámkérdések és legvégül a Nemzeti Dal szavalóversenye zárta. Az első helyezést a Platán utcai iskola, a másodikat holt versenyben a Batthyány Lajos Általános Iskola és a Constantinum, a harmadikat pedig a Darvas József Általános Iskola csapata érte el. Dicséretben részesült továbbá a Dózsa György és a József Attila Általános Iskola csapata. Az összes résztvevő meghívást kapott a Parlamentbe egy ebéddel egybekötött látogatásra Lezsák Sándor zsűri elnök, a Magyar Országgyűlés alelnöke jóvoltából. A díjátadón értékes könyvnyereményeket, csokikat és mozijegyeket vehettek át a diákok helyezésükhöz mérten. A rendezvény további támogatói voltak:   Dr. Ónodi Izabella kuratóriumi elnök,   Kállainé Vereb Mária, a Városi Könyvtár és Művelődési Központ igazgatója, Csányi József, a KGME elnöke, Horváth Gábor alapítványi tag,  Bense Zoltán alapítványi tag, a Polgári Összefogás Félegyházáért Egyesület Elnöke, Dr. László Dávid Márton, a történelemtudományok doktora, Meizl Ferenc nyugalmazott iskolaigazgató, Kovács János mestercukrász, a Selb Családi Pince, a Balla és Faragó Kft.  és az Anonym Baráti társaság. A vetélkedő kidolgozásában és lebonyolításában segített Gulyás László vándormuzsikus és Kovács Gábor történelem tanár. További köszönet illeti a csapatok felkészítő tanárait áldozatos munkájukért.
Dr. Ónodi Izabella kuratóriumi elnök szívhez szóló feladattal engedte útnak a vetélkedő résztvevőit. 200 székely huszár reménytelen, mégis hősies, hatalmas túlerő elleni helytállásának emlékét kopjafák és fakeresztek sokasága őrzi a Csíkszereda és Kézdivásárhely közötti Nyerges-tetőn. Egy darab nemzeti színű szalagot kapott minden diák a vetélkedőre emlékeztető felirattal, amelyet kiegészítve saját nevével felkötözhet az emlékhelyen, amikor eljut oda.

 

Ónodi Árpád

 

Share
comments

Alkategóriák

Kiskunfélegyháza 2. számú választókerület