Csillagokkal álmodnak_ Anna and the Barbies

Megjelent: 2014. november 23. vasárnap
Írta: Bense Zoltán

Pásztor Anna és Pásztor Sámuel, tanyasi gyerekek a reflektorfényben

 

Kő kövön nem marad, ha az „őrült” nővér és vagány öccse a színpadra lép zenekarával. Az eszement show közben néha nehéz elképzelni, hogy ők is voltak gyerekek, méghozzá nem is akármilyenek és nem is akárhol. Pásztor Anna énekesnő és Pásztor Sámuel énekes-gitáros, a méltán híres Anna and the Barbies zenekar alapító testvérpárja egy csongrádi úti tanyán töltötte gyermekkorát. Erről az inspiráló időszakról és városunkhoz kötődő élményeikről kérdeztem őket a kiskunfélegyházi koncert előtt.

 

 

 

 

 

Öröm volt hallani, ahogy a kölyök kor kedves emlékei előtörtek Simiből és Annából, aki éppen szokásosan extrém színpadi megjelenésén ügyködött a Rocktár öltözőjében. Anna harmadikos korában, 1981-ben került le a Pásztor család Budapestről a tanyára. Anyuka magyar-rajz szakos tanárnőként, apuka pedig mozigépészként dolgozott Kiskunfélegyházán. A Darvas József általános iskolában töltött egy évből Anna legkedvesebb emléke a szertorna volt, amelyet habitusát ismerve korát meghazudtoló profizmussal űzhetett. Simit elsősként inkább az „építőipar” gyengeségei nyűgözték le, amikor a készülő lakótelep szigetelőlapjait fel-fel kapta a szél és nagy koppanással repítette az osztályterem ablakának. A legnagyobb élmények persze a tanyán és a gátéri iskolában érték a született nagyvárosi gyerekeket. A végtelennek tűnő pusztai tér és idő, a fűben lapuló fácánok, a tónak hitt kacsaúsztató, a háziállatok, a rekettyés, a forró homokút és a planetáriumot meghazudtoló nyári égbolt melankóliája ma is visszaköszön a testvérpár „Csillagokkal álmodunk” című dalában. A faluban várta őket a kocsma a világ legfinomabb lángosával, a háziasan ízletes menza, a focipálya, az ostorcsattogtatás, az izgalmas vasgyűjtések, az iskolai színjátszó verseny és természetesen Bense Zoli bácsi, a legvagányabb, sajátos humorú fiatal földrajztanár filmbe illő napszemüvegében.

 

 

 

 

 

Az élet később tovább sodorta őket, de a Rocktárnak köszönhetően néhány évtized múlva ismét benéztek Félegyházára, ahol komoly rajongótáboruk alakult ki. Két éve, a visszatérésük alkalmával nem győzték mutogatni zenésztársaiknak gyermekkoruk kedves helyszíneit, a semmit sem változott vasútállomást, a Kresz parkot, a teknősös szökőkút helyét és a csoda világot rejtő kis trafikot. A Rocktár miliője misztikumot tartogatott számukra múltjuk és jelenük érdekes vegyületével. „A retro berendezési tárgyak hatására feltörő kisdobos és úttörő élményeket, a kemencei táborok és a pedagógus ünnepségek kedves emlékeit máig újra és újra érezzük minden belépéskor. A Rocktár kialakítása és hozzáállása, valamint a helyi közönség mérhetetlen lelkesedése viszont versenybe szállhat az ország bármely híres koncerthelyszínével”.

A Pásztor testvérek múltjának és jelenének erős kontrasztja hűen tükrözi, hogy az inspirációk megélése egyáltalán nem sematikus, hanem szubjektív folyamat. Válhat csupa szív tanyasi gyerekekből extrém rocksztár és ugyanígy lehet belvárosi vásott kölykökből jó gazda a pusztán. A gyermekkor ízei és helyszínei viszont törvényszerűen végigkísérik életüket.

Ónodi Árpád

 

Félegyházi Közlöny

Fotó: Bense Zoltán

A Pásztor testvérek akkor és most

 

 

 

 

 

Share
comments

Ősbemutató Dózsa rockdráma Székelyföldön

Megjelent: 2014. szeptember 05. péntek
Írta: Bense Zoltán

 

 

 

 

 

 

Mérföldkőhöz érkezett a tavaly Gubcsi Lajos szövegében, idén pedig az erdélyi Role együttes  és vezetője, 

Nagy Tivadar személyében a zenéjében is megírt Dózsa rockdráma sorsa.

Jövő hétvégén ősbemutató Székelyföldön. Íme a részletek – szeretettel hívunk  mindenkit, vagy kérjük megtisztelő figyelmét.

 

DÓZSA – 1514 – rockdráma

2014. szeptember 13.

19:00

Gyergyószárhegy, Tatárdomb

 

írta: Gubcsi Lajos
zeneszerző: Nagy Tivadar
zene: ROLE zenekar
koreográfusok: Gabriella Kósa, Kelemen Szilveszter
tánc: Csíkszentkirályi Vadrózsa Ifjúsági Néptanccsoport, Csíkzsögödi Harom Néptáncegyüttes

 

A Dózsa dráma opera változatának zeneszerzője Ökrös Csaba, a két és félórás zenemű teljes egészében elkészült tavaly ősszel, felvételre, előadásra vár.

 

Share
comments

Dr. Kurth Endre nekrológ

Megjelent: 2014. július 22. kedd
Írta: Bense Zoltán

 

 

 

1960. május 17-én született Kiskunfélegyházán. Édesapja Dr. Kurth Géza belgyógyász főorvos volt, édesanyja Boros Erzsébet. Gyermekkori emlékei a félegyházi kórházhoz kötötték, ahol szolgálati lakásban lakott a család. Életének igazán szép időszaka volt ez, az egyik legszebb. A kórház csodálatos, akkoriban még arborétumhoz hasonlatos parkjában játszott bátyjával, dr. Kurth Gézával, és olyan, azóta méltán ismertté vált félegyházaiakkal, mint például d. Garai István, dr. Édes István, vagy Mátyás Linda. Olykor a kórtermekben is játszottak, például a betegágyakon tologatták egymást a dolgozók nagy ijedtsége és a betegek derültsége közepette. Már ezekben az időkben közel került a betegekhez és az egészségügyhöz. Nem is volt kérdés, hogy az orvosi pályát választja. Mindig orvos akart lenni.
 

A Móra Ferenc Gimnáziumba járt, biológia tagozatra. Az utolsó osztálytalálkozót éppen ő szervezte, nagy örömmel. 1979-ben nagy csapás érte a családot. Elveszítette édesapját, aki fiatalon és tragikus körülmények között halt meg. (Szinte teljesen úgy, mint ő most.) Teljesen sosem heverte ki a csapást.

A szegedi egyetemi évek, benne a Tisza parttal, ugyancsak szép időszaka volt életének. Egyetemistaként ösztöndíját idegenvezetéssel egészítette ki, német csoportokat kalauzolt az ország nevezetes pontjaira. Rajongott az idegennyelvekért és az utazásért, angolul, németül és olaszul folyékonyan beszélt.

1986-ban végzett a Szegedi Egyetem Orvostudományi Karán. Kezdetben a Félegyházi Kórház gyermekosztályán dolgozott. Mivel édesapját korán elvesztette, ő nem tudta segíteni pályája elején. Voltak azonban mások akik megtették. Például dr. Barta Gábor, kiváló gyermekorvos, aki haláláig a család barátja is volt egyben, nem pusztán mentora. Dr. Balogh Géza főorvos és dr. Borbély Imre neve úgyszintén említést érdemel. Dr. Oláh Éva főorvos asszonnyal az utolsó percekig mély barátságot ápolt. A megszerzett tudást igyekezett továbbadni fiatal kollégáinak. Oktató orvos is volt egyben.

1987-től háziorvosi munkakörben dolgozott.

Az 1980-as évek végén ismerte meg későbbi feleségét. Irénkével 1990-ben házasodtak össze, Endre fiuk 1991-ben született. A kisgyermek hangoskodását türelemmel viselte, pedig akkor készült szakvizsgájára általános orvostanból.

Klasszikus zene iránti szeretete és főleg az operák iránti vonzódása életének szerves része volt. 1995-ben a Kiskunfélegyházi Zenebarátok Kórusának alapító tagja volt és egy rövid ideig a kórushoz tartozó egyesület elnöke is.

Ebben az időben már együtt dolgozott asszisztensével, Pintér Mátyásnével, akit a félegyháziak Julikaként ismernek. Egészen haláláig gyógyították együtt a betegeket, több mint húsz éven át.

Hatalmas empátia és együttérzés tette őt kiválóvá pályáján. Ha tehette, nem csak a testet, hanem a lelket is gyógyította. Őszinte, mély beszélgetésekkel, intésekkel, ha kellett akár korholással is. A legboldogabb akkor volt, amikor valakit meggyógyíthatott, vagy a betegségét megelőzhette. Kedvelt mondása volt, hogy nem számít a pénz, a siker, csak egészség legyen.

Meg kell említeni, hogy nem mindig volt könnyű számára szakmája gyakorlása. Lelke legmélyéig marcangolta, ha nem tudott segíteni. Nem aludt, bújta a könyveket, mit lehetne tenni. Ahogy ő fogalmazott ,,életet adni nem lehet”, de ezt mindig nehezen dolgozta fel.

Gondossága, pontossága szakmai kérdésekben határt nem ismert. Sokszor már akkor tudta, hogy mi a baja a páciensnek, amikor az ajtón belépett. Orvosi jogi képesítést is szerzett, valamint a Debreceni Egyetem orvosi tárgyú kutatásaiban is részt vett.

Igazán szerette volna, ha a fia is orvosi pályára lép, szíve mélyén mindig ezt kívánta. Ez nem adatott meg, fia a jogi pályát választotta. Ezzel sikerült megbékélnie, nagy közös terveik voltak melyek most szertefoszlottak…

Orvos és más egészségügyben dolgozó kollégáival kiváló viszonyt ápolt, mindegyiküket ki lehetne és kellene emelni. Azonban életének utolsó időszakát tekintve első helyre mégis dr. Farmosi Róbert nevét kell emelnünk. Egyik legjobb barátjának tartotta. Nevét a halála előtti napon is említette fiának.

A halála előtti időszakának legszebb pillanata minden bizonnyal az volt, amikor Kiskunfélegyháza városa kitüntető oklevéllel tisztelte meg. Szobájában fő helyre került a tanusító oklevél.

Minden előjel, tünet vagy betegség nélkül sújtott le rá a halál, 2014. július 19-én, szombaton 11 óra 40 perckor, otthonában. Fiatalon, alig 54 évesen távozott közülünk.

ifj. Kurth Endre

 

Forrás: felegyhazikozlony.hu

bensezoltan.hu

Share
comments

Egy emberséges orvos ment el

Megjelent: 2014. július 21. hétfő
Írta: Bense Zoltán

 

 

Sokkolta a hétvégi hír a félegyháziakat: szombat délelőtt váratlanul elhunyt a köztiszteletben álló háziorvos, dr. Kurth Endre Csaba.

A kiváló szakember, emberségéről, elhivatottságáról ismert háziorvos alig néhány héttel ezelőtt, a Városalapítók Napján vette át Kiskunfélegyháza Város Elismerő Oklevelét. Ezzel ismerte el a város – a felterjesztők indoklása szerint – áldozatos munkáját, segítőkészségét.

Mint az indoklásban olvasható:

A doktor úr 1987. július 1 óta végzi családorvosi tevékenységét. Munkáját lelkiismeretesen látja el. Volt, hogy magányos idős néni betegét saját maga vitte át Szegedre, mert az csak éjszakára kapott időpontot az MRI vizsgálatra. Időnként, ha teheti – még régebben városunkban, ma már Kecskeméten is – meglátogatja betegeit, akiket kórházba utalt.

Főt hajtunk emléke előtt, nyugodjon békében!

 

Forrás: felegyhazikozlony.hu

bensezoltan.hu

Share
comments

dr. Kurth Endre

Megjelent: 2014. július 20. vasárnap
Írta: Bense Zoltán

 

 

 

 

Elhunyt dr. Kurth Endre,

Kiskunfélegyháza köztiszteletben álló háziorvosa.

Tisztelettel adózzunk emléke előtt!

Share
comments

Alkategóriák

Kiskunfélegyháza 2. számú választókerület