1960. május 17-én született Kiskunfélegyházán. Édesapja Dr. Kurth Géza belgyógyász főorvos volt, édesanyja Boros Erzsébet. Gyermekkori emlékei a félegyházi kórházhoz kötötték, ahol szolgálati lakásban lakott a család. Életének igazán szép időszaka volt ez, az egyik legszebb. A kórház csodálatos, akkoriban még arborétumhoz hasonlatos parkjában játszott bátyjával, dr. Kurth Gézával, és olyan, azóta méltán ismertté vált félegyházaiakkal, mint például d. Garai István, dr. Édes István, vagy Mátyás Linda. Olykor a kórtermekben is játszottak, például a betegágyakon tologatták egymást a dolgozók nagy ijedtsége és a betegek derültsége közepette. Már ezekben az időkben közel került a betegekhez és az egészségügyhöz. Nem is volt kérdés, hogy az orvosi pályát választja. Mindig orvos akart lenni.

 

A Móra Ferenc Gimnáziumba járt, biológia tagozatra. Az utolsó osztálytalálkozót éppen ő szervezte, nagy örömmel. 1979-ben nagy csapás érte a családot. Elveszítette édesapját, aki fiatalon és tragikus körülmények között halt meg. (Szinte teljesen úgy, mint ő most.) Teljesen sosem heverte ki a csapást.

A szegedi egyetemi évek, benne a Tisza parttal, ugyancsak szép időszaka volt életének. Egyetemistaként ösztöndíját idegenvezetéssel egészítette ki, német csoportokat kalauzolt az ország nevezetes pontjaira. Rajongott az idegennyelvekért és az utazásért, angolul, németül és olaszul folyékonyan beszélt.

1986-ban végzett a Szegedi Egyetem Orvostudományi Karán. Kezdetben a Félegyházi Kórház gyermekosztályán dolgozott. Mivel édesapját korán elvesztette, ő nem tudta segíteni pályája elején. Voltak azonban mások akik megtették. Például dr. Barta Gábor, kiváló gyermekorvos, aki haláláig a család barátja is volt egyben, nem pusztán mentora. Dr. Balogh Géza főorvos és dr. Borbély Imre neve úgyszintén említést érdemel. Dr. Oláh Éva főorvos asszonnyal az utolsó percekig mély barátságot ápolt. A megszerzett tudást igyekezett továbbadni fiatal kollégáinak. Oktató orvos is volt egyben.

1987-től háziorvosi munkakörben dolgozott.

Az 1980-as évek végén ismerte meg későbbi feleségét. Irénkével 1990-ben házasodtak össze, Endre fiuk 1991-ben született. A kisgyermek hangoskodását türelemmel viselte, pedig akkor készült szakvizsgájára általános orvostanból.

Klasszikus zene iránti szeretete és főleg az operák iránti vonzódása életének szerves része volt. 1995-ben a Kiskunfélegyházi Zenebarátok Kórusának alapító tagja volt és egy rövid ideig a kórushoz tartozó egyesület elnöke is.

Ebben az időben már együtt dolgozott asszisztensével, Pintér Mátyásnével, akit a félegyháziak Julikaként ismernek. Egészen haláláig gyógyították együtt a betegeket, több mint húsz éven át.

Hatalmas empátia és együttérzés tette őt kiválóvá pályáján. Ha tehette, nem csak a testet, hanem a lelket is gyógyította. Őszinte, mély beszélgetésekkel, intésekkel, ha kellett akár korholással is. A legboldogabb akkor volt, amikor valakit meggyógyíthatott, vagy a betegségét megelőzhette. Kedvelt mondása volt, hogy nem számít a pénz, a siker, csak egészség legyen.

Meg kell említeni, hogy nem mindig volt könnyű számára szakmája gyakorlása. Lelke legmélyéig marcangolta, ha nem tudott segíteni. Nem aludt, bújta a könyveket, mit lehetne tenni. Ahogy ő fogalmazott ,,életet adni nem lehet”, de ezt mindig nehezen dolgozta fel.

Gondossága, pontossága szakmai kérdésekben határt nem ismert. Sokszor már akkor tudta, hogy mi a baja a páciensnek, amikor az ajtón belépett. Orvosi jogi képesítést is szerzett, valamint a Debreceni Egyetem orvosi tárgyú kutatásaiban is részt vett.

Igazán szerette volna, ha a fia is orvosi pályára lép, szíve mélyén mindig ezt kívánta. Ez nem adatott meg, fia a jogi pályát választotta. Ezzel sikerült megbékélnie, nagy közös terveik voltak melyek most szertefoszlottak…

Orvos és más egészségügyben dolgozó kollégáival kiváló viszonyt ápolt, mindegyiküket ki lehetne és kellene emelni. Azonban életének utolsó időszakát tekintve első helyre mégis dr. Farmosi Róbert nevét kell emelnünk. Egyik legjobb barátjának tartotta. Nevét a halála előtti napon is említette fiának.

A halála előtti időszakának legszebb pillanata minden bizonnyal az volt, amikor Kiskunfélegyháza városa kitüntető oklevéllel tisztelte meg. Szobájában fő helyre került a tanusító oklevél.

Minden előjel, tünet vagy betegség nélkül sújtott le rá a halál, 2014. július 19-én, szombaton 11 óra 40 perckor, otthonában. Fiatalon, alig 54 évesen távozott közülünk.

ifj. Kurth Endre

 

Forrás: felegyhazikozlony.hu

bensezoltan.hu