Bense Zoltán

Akiért a harang szól…

In memoriam BENSE SÁNDOR ny. főkántor, kántortanító

Kiskunfélegyházán született 1931. november 18-án, egy sokgyermekes család 11. gyermekeként. Édesapja városi kézbesítő, édesanyja háztartásbeli volt, egyszerű, dolgos, vallásos emberek. Az otthoni nevelés határozta meg egyéniségét, gondolkodásmódját, világnézeti felfogását.

Az elemi iskola ötödik osztálya után a nyolc osztályos gimnáziumban tanulhatott tovább, de az alsó négy osztály elvégzése után átiratkozott az Állami Tanítóképző Intézetbe.

Ennek két oka volt, szülei szerény anyagi helyzete és a zene iránti fokozott érdeklődése.

Szívesen emlékezett korábbi iskoláira, de a tanítóképzőben a hasonló családi körülmények között nevelkedett tanulótársai jelentették számára az igazi barátokat. A magas képzettségű tanárok nemcsak tanítottak, de neveltek is, igazi magyar tanítókká képezték diákjaikat.

A képzőben még az 1947-48-as tanévben kántorképzés is volt. A leendő kántortanítók az orgonával is megismerkedhettek, ami élete meghatározó hangszere lett. Az iskolák államosítása során a kántorképzés megszűnt, ilyen jellegű tanulmányait csak a tanítói oklevél 1951-ben történő megszerzése után, egyházi keretek között tudta folytatni. A képesítővizsga után az 1952-53 tanévre, Ágasegyházára került. Itt a felső tagozaton éneket, testnevelést és a 8. osztályban matematikát tanított. Egyúttal a 8. osztálynak lett az osztályfőnöke. Az igazgató kérésére sikeresen megrendezte az első tornaünnepélyt zenés gyakorlatok betanításával és atlétikai számokkal. 1953 novemberében katonai szolgálatra hívták be, Budapesten a főírnoki irodába kapott beosztást.

Leszerelése után 1955-ben Gátérra került, ahol 3 éven keresztül tanított. Az 1958-59–es tanévre Fülöpjakab területén egy tanyai iskolába helyezték. Innen az 1960-61-es tanévben Kiskunmajsa Leányiskolájába került, elsősorban, mint énektanító. A kántori hivatásról nem mondott le, az erre vonatkozó oklevelet az egyház által beindított kántorképzőben szerezte meg Budapesten 1959-ben.

Az ötvenes – hatvanas években a „kettős foglalkozást”, mármint a tanítást és kántorizálást együtt végezni a kor szelleme miatt nem lehetett. Bár tanítani nagyon szeretett, a kántori pályát választotta, ahol szabadon orgonálhatott. Ez nem jelentette azt, hogy kapcsolatai megszakadtak volna más ideológiai nézetet valló ismerőseivel, barátaival. Egész életében azt kereste, ami összeköt és nem azt, ami szétválaszt.

Bense Sándor 1958-ban megnősült, és egészen 2014. június 30-ig boldog házasságban élt Marianna feleségével, annak hirtelen jött haláláig. Házasságukból 4 gyermekük született, majd 9 unoka és 3 dédunoka látta meg a napvilágot.

A kiskunfélegyházi Szent István Templomban 1961 Szilveszterén iktatták be, és lett az egyházközség főkántora. Fiatal kántorként fellendítve az egyház zenei életét, énekkart alapított és vezetett abban az időben, amikor a fiatalságot minden eszközt felhasználva próbálták a vallásos élettől elfordítani.

30 év kántori szolgálat után ment nyugdíjba 1991. november 1-én. Vasárnaponként még éveken keresztül Petőfiszállás-Pálosszentkúton kántorizált.

Már nyugdíjasként, az ő csodálatos hangján hangzott fel a Himnusz a Szent István szobor szentelése alkalmával 2005. augusztus 20-án.

Évfordulón

Az év fordulóján mi másra gondolhatnánk, mint az időre. Az idő múlására.

Kinek lassabban, kinek gyorsabban telt el az elmúlt év. Voltak sikerek, voltak kudarcok, mint ahogy minden évben. Sok helyzetből tanultunk, sok helyzetben tanítottunk.

Mi mindenre jutott időnk? Jutott idő magunkra? A családunkra? Hobbinkra?

Vagy csak a munkával, rohanással teltek el napjaink, heteink, hónapjaink?

Miért van ez így? A végkimerülésig megpróbálunk megfelelni a ránk zúduló feladatoknak, valamiért „muszáj” megcsinálni, mert határidős, mert fontos, mert… „meg kell csinálni”!

Az időnk rovására. Pedig mennyi minden spórol nekünk időt, mint például a mosógép, autó, az internet. Sajnos az időt nem lehet gyűjtögetni, tartalékolni. Szaladnak a napok, hetek, hónapok, nem jut idő mindenre, amit szeretnénk. Hogy lehetne ezt elkerülni? Hogyan tudnánk az időnket a lehető legjobban beosztani? Fontossági sorrend felállításával, összefogással, munkamegosztással?

Úgy gondolom, mindenkinek más és más a legjobb módszer. Egy dolog azért biztos: az idő így is, úgy is eltelik, akár hasznosan töltjük, akár nem csinálunk semmit.

Kívánom, hogy 2019-ben mindenkinek arra legyen ideje, amit a leginkább szeretne!

Kedves Félegyháziak!

Kihívásokkal teli, de eredményes esztendőt hagytunk magunk mögött, s szívből remélem, hogy a 2019-es év is hasonlóan mozgalmas és termékeny lesz. Újév napja a bizakodásé és a tervezésé. Új célok és lehetőségek várnak ránk a következő 365 napban.

Kívánok Önöknek egészséget, békességet, a városnak további fejlődést!

Bense Zoltán önkormányzati képviselő, a kiskunfélegyházi Nemzeti Fórum Frakció vezetője

Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog,

érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre.

Tiszta szívből ezt kívánom!

Szaporodjon ez az ország

emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött,

soha-soha ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy,

mért vagy, vissza nem

fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke,

gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe’!

(Kányádi Sándor)

Születésnap

Afrikában vagy Ázsiában, Európában vagy a nagy Óceán legkisebb szigetén, mind egyformán jövünk a világra. Azt a születést, melyet Karácsonynak hív a keresztény világ, milliók ünneplik hamarosan. A Megváltó születésének ünnepére kívánok Önöknek meghitt, csendes, örömteli, békés gondolatokat. Áldott Karácsonyt!

Tudta, hogy valamikor télen fog megszületni a gyermeke. Szíve alatt hordta már hónapok óta, érezte mozgását, teste lüktetését. Egyre nehezebben tudott lehajolni, gyakran fájt a lába, égett a gyomra, éjjelente most már sokszor felébresztette a szükség. De nem panaszkodott, tudta anyjától, nénjeitől, ez így van rendjén, ez az anyák sorsa.

Nem aggódott a szülés miatt sem. Valahogy érezte, minden rendben lesz. Nem lehet másként. Fiatal volt, egészséges, tele életerővel és energiával, szerette gyermeke apját, nagyon várták ezt a kisbabát. Vajon milyen lesz, kérdezte néha magától kíváncsian. Barna szemű vadóc, fékezhetetlen, imádnivaló imposztor, akire mégsem lehet igazán haragudni? Vagy csendes, komoly, szófogadó? És ha mégis kislány? Pihe hajú, rebbenő szempillájú, cserfes, apja szemefénye?

Mikor eljött az idő, egy hosszú, fárasztó nap végén, a gyermek meg is érkezett, a vártnál picit korábban. Őt elsodorták az események, érezte vajúdás közben, hogy nincs hatalma a teste fölött, mint egy idegen élőlény, az működött a maga szigorú szabályai szerint, lassan és komótosan, nagy fájdalmak között tolta-lökte világra a kisbabát, aki annak rendje és módja szerint meg is született.

Fáradtan, kimerülten vette kezébe a csecsemőt, aki hamarosan mély álomba merült, és érezte, az ő szeme is lassan becsukódik. Az újdonsült apa betakarta őket, majd elhelyezkedett a sarokban egy széken, onnan figyelte meghatottan gyönyörű szép párját, újszülött fiát. Ez maga a boldogság, gondolta volna magában, ha ilyen butaságokon gondolkodott volna. Ehelyett még egyszer megnézte, jól betakarta-e a családját, majd visszaült a sarokba, és maga is elbóbiskolt.

Már csak a csillagok voltak ébren. Mintha egyre fényesebben világítottak volna, de ezt már egyikőjük sem látta, mint ahogy nem látták az istállóban jámboran kérődző állatok sem.

Forrás: https://gyorgytea.hu

Országos első hely a földrajzversenyen

Az idei tanévben is meghirdették az „Itthon otthon vagy” - országos földrajzversenyt. Kiskunfélegyházát a Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 7. z osztályos tanulója, Rádi Anna képviselte.

A verseny célja, hogy a földrajzi ismeretek és képességek elmélyítésén keresztül elősegíti a Földünk-környezetünk műveltségi területen megfogalmazott nevelési-oktatási célok megvalósítását. A verseny középpontjában a műveltségterület által felölelt természeti, társadalmi-gazdasági és környezeti folyamatok, a környezetünkben való eligazodás áll. Emellett megjelennek napjaink aktuális eseményei, természeti, társadalmi-gazdasági és környezeti folyamatai is.

A versenyt évről-évre a 7-10. évfolyamon tanuló általános és középiskolai tanulók számára írja ki a tatai Eötvös József Gimnázium és Kollégium, mint szervező. A verseny egyéni munka, tehát nem csapatverseny. Az első fordulóban a tanulók több változatos írásbeli feladatot oldottak meg. A másodikban a versenyzők rövid pályamunkában mutatták be lakóhelyük, illetve a lakóhely környezetének egy kiválasztott, jelentős idegenforgalmi, turisztikai nevezetességét, annak vonzerejét. 

A verseny döntőjében azok a tanulók vehettek részt, akiket az első két fordulón elért eredményeik alapján a versenybizottság meghívott. A 7. évfolyamból 16 fő, a 8. osztályból 17 fő, a 9. évfolyamból 9 tanuló, míg a 10-ből szintén 9 fő kapott meghívást az országos döntőre, melyet az idei évben Tatabányán rendeztek meg az EDUTUS Főiskolán, április 13-14-én.

A kiírás szerint a döntő első napján egy 50 pontos tesztet oldottak meg a tanulók, témája megegyezett a szóbeli forduló témájával, amely az idei évben a Balaton-felvidék természeti, turisztikai nevezetességei volt. A döntő második napján, a szóbeli vizsgán egy háromnapos osztálykirándulás tervét kellett ismertetniük a tanulóknak. Az adott tájegység természeti és idegenfogalmi nevezetességeit kellett bemutatniuk, maximum 15 percben. Az osztálykirándulást PowerPointtal kellett prezentálni. A bemutató diáin maximum kétsornyi szöveg szerepelhetett diánként. Az előadás videót és animációt nem tartalmazhatott.

Rádi Anna szinte végig kiegyensúlyozottan szerepelt, a szóbelin majdhogynem hibátlan előadást nyújtott. Nagyszerű hajrájának és persze jó felkészülésének eredményeként a képzeletbeli dobogó legfelső fokára állhatott. A Batthyány tanulója a 7. osztályosok között országos 1. helyezést ért el. Felkészítője: Bense Zoltán tanár. A sikert tanár és tanítványa egy kirándulással ünnepelte és zárta.

Forrás: http://tanulmanyiversenyek.hu, http://www.eotvos-tata.sulinet.hu

Fotó: Bense Zoltán