Évfordulón
Az év fordulóján mi másra gondolhatnánk, mint az időre. Az idő múlására.
Kinek lassabban, kinek gyorsabban telt el az elmúlt év. Voltak sikerek, voltak kudarcok, mint ahogy minden évben. Sok helyzetből tanultunk, sok helyzetben tanítottunk.
Mi mindenre jutott időnk? Jutott idő magunkra? A családunkra? Hobbinkra?
Vagy csak a munkával, rohanással teltek el napjaink, heteink, hónapjaink?
Miért van ez így? A végkimerülésig megpróbálunk megfelelni a ránk zúduló feladatoknak, valamiért „muszáj” megcsinálni, mert határidős, mert fontos, mert… „meg kell csinálni”!
Az időnk rovására. Pedig mennyi minden spórol nekünk időt, mint például a mosógép, autó, az internet. Sajnos az időt nem lehet gyűjtögetni, tartalékolni. Szaladnak a napok, hetek, hónapok, nem jut idő mindenre, amit szeretnénk. Hogy lehetne ezt elkerülni? Hogyan tudnánk az időnket a lehető legjobban beosztani? Fontossági sorrend felállításával, összefogással, munkamegosztással?
Úgy gondolom, mindenkinek más és más a legjobb módszer. Egy dolog azért biztos: az idő így is, úgy is eltelik, akár hasznosan töltjük, akár nem csinálunk semmit.
Kívánom, hogy 2019-ben mindenkinek arra legyen ideje, amit a leginkább szeretne!
Kedves Félegyháziak!
Kihívásokkal teli, de eredményes esztendőt hagytunk magunk mögött, s szívből remélem, hogy a 2019-es év is hasonlóan mozgalmas és termékeny lesz. Újév napja a bizakodásé és a tervezésé. Új célok és lehetőségek várnak ránk a következő 365 napban.
Kívánok Önöknek egészséget, békességet, a városnak további fejlődést!
Bense Zoltán önkormányzati képviselő, a kiskunfélegyházi Nemzeti Fórum Frakció vezetője
Csendes pohárköszöntő újév reggelén
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog,
érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!
Szaporodjon ez az ország
emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha-soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy,
mért vagy, vissza nem
fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke,
gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!
(Kányádi Sándor)