„A madarak lassan mind elrepülnek,
s az égre nagy, komor fellegek gyűlnek,
én itt vagyok még, de álmaim már tűnnek…
csak a Hegy örök… s ez újra álmokat szülhet…”
Ügyelek arra, hogy körzetemben ne csak a városközpont gyarapodjon
Lakossági fórumot tartott Bense Zoltán, a 2. számú választókörzet önkormányzati képviselője, a Városüzemeltetési Bizottság elnöke november 6-án a József Attila Általános Iskola ebédlőjében. A fórum vendége volt Csányi József polgármester, Balla László alpolgármester, dr. Faragó Zsolt jegyző, Alács Miklós, a Vagyongazdálkodási Osztály, valamint Juhász László, a Városüzemeltetési Osztályvezetője.
A fórumon a polgármester az elmúlt időszak városfejlesztési munkáiról, fontos beruházásairól szólt. Elmondta, hogy a „Félegyháza megújul” program keretében a fejlesztésekre fordítható pénzeket úgy használja fel a város, hogy az valamennyi körzet szépülését, gyarapodását szolgálja. Hozzátette, hogy a sportcsarnok hitelterheitől megszabadulva könnyebb a város gazdálkodása, a fejlesztésekre is több pénz fordítható, és sikerült a város költségvetésében tartalékot is képezni, a váratlan kiadások fedezésére.
Csányi József arról is beszámolt, hogy Félegyháza közel 2 milliárd forint, vissza nem térítendő támogatást nyert a Zöld város programban. Ennek munkálatai a közbeszerzési eljárást követően már 2018 tavaszán megkezdődnek. A beruházás jelentős fejlesztéseket hoz a 2. számú választókörzetbe is a terek, járdák megújulásával. A program része a platánsor megújítása is. A platánsor fái ugyanis egészségügyi metszésre szorulnak, olyanra, amely lehetővé teszi számukra a függőleges növekedést. Sajnos ma már látható az is, hogy egy-két fa annyira korhadt, hogy a balesetek megelőzése miatt kivágásra ítéltettek. A program keretében ennek megfelelő pótlásáról is gondoskodnak – tette hozzá Csányi József.
Bense Zoltán a körzet képviselője beszámolójában elmondta, hogy az önkormányzat testülete több mint 1 milliárd forintot szavazott meg a Félegyháza újjáépül program megvalósítására, amelyből a 2. számú választókerület is arányosan részesült.
Ügyeltem arra, hogy a körzetemben ne csak a városközpont gyarapodjon. Munkámban sokat segítenek a körzet lakói, akik naponta keresnek meg ötleteikkel, panaszaikkal. Nagyon sokszor olyannal is, aminek megoldása nem az önkormányzati képviselő feladata, de én örömmel fogadok minden megkeresést, és ha konkrétan nem is tudok segíteni, de igyekszem hasznos útbaigazítást adni.
Eredményként értékelem, hogy idén és a jövő év elején 22 új lámpatest szolgálja a körzet közvilágítását. Megújult a Bikahegyet a Móravárossal összekötő út, a Kökény utca egy szakasza, felújítottuk a Rozmaring és a Pázsit utcát. A Kapocs Intézmény Hunyadi utcai telephelyét, illetve a Szivárvány Fogyatékosok Nappali Otthonában is történtek felújítások, korszerűsítések. Ez az egyik legfontosabb beruházás a körzetemben – ami lassan a befejezéséhez közeledik – az új ravatalozó megépítése az Alsótemetőben. A beruházás egyben a temető teljes megújulásának is kezdete, mert a sírkertet kerítéssel fogjuk védeni, a kegyhelyre látogatók közlekedési útvonalait járhatóvá tesszük.
Az elkövetkező időszak terveiről Bense Zoltán elmondta, hogy körzetévben a Félegyháza újjáépül program keretében megoldják a József Attila utca csapadékvíz elvezetését, a tervek között szerepel a Nap utcában az útépítés, a Viola és a Pázsit utca végének megújítása, az Avarköz kiaszfaltozása, illetve a kerékpárút felújítása a Szegedi úton a Kalmár- kápolna és a Halasi út közötti szakaszon. Pihenőparkot alakítanak ki a Szalay Gyula utcában és a Mártírok utca elején, de a Korond utcai játszótér is új arculatot nyer.
A jövőbeni tervekről is beszélt pár szóban a képviselő. Megtudhattuk, hogy a Zöldváros projekt ezen választókörzetet is érinteni fogja. Így például a Szalay Gyula utcai park is tovább épülhet, csakúgy mint a Szent János tér. A tervek között szerepel a Mártírok utca elején lévő üres terület fejlesztése, melyen egy szabadidőpark épül majd. Ebben a projektben tervezett a Kossuth utca déli oldalának fejlesztése egészen az Attila utcáig, ahol virágágyásokkal, szobrokkal tarkított járdaszigetek épülnek a közeljövőben, illetve a Korond utcai játszótér is kivitelezésre kerül.
Azt is elárulta a képviselő, hogy az Alsótemetőben a ravatalozó átadásával nem fejeződnek be a munkálatok. A jövőbeni tervek között szerepel második ütemként a temető körbekerítése, egy főkapu és egy portaépület megépítése is.
A beszámolót követően a fórum zárásaként a megjelentek feltehették kérdéseiket , elmondhatták kéréseiket önkormányzati képviselőjüknek és a város vezetőinek.
s. r.
Forrás: felegyhazikozlony.hu
Érdemkereszttel zárja munkásságát Makányné Óvári Éva pedagógus
Négy évtizedes pedagógusi munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkeresztet kapott Makányné Óvári Éva. Kitüntetése kapcsán beszélgettünk a nyugdíjazása előtt álló tanárnővel, a kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola leköszönő igazgatójával.
– Meglepetésként érte, hogy az egyik legmagasabb állami kitüntetést vehette át?
– Július közepén értesültem arról, hogy felterjesztettek a kitüntetésre, nyilatkoznom kellett, hogy elfogadom-e. Zavarba jöttem a megtiszteltetéstől és csak másnap válaszoltam a levélre. Egyáltalán nem számítottam erre, mert soha nem gondoltam, hogy valaki figyeli a munkámat és fölterjesztene bármilyen elismerésre is. Azért sem, mivel tavaly Kiskunfélegyháza Város Ifjúságának Neveléséért kitüntető díjat kaptam. Ha nyugdíjba megy egy pedagógus, akkor szokás, hogy átadják a szolgálati érdemrendet és azzal le van zárva az ember pályája.
– Mit jelent az ön számára ez a díj?
– Lelkileg megnyugvást ad. Úgy gondolom, hogy mindig közösségi ember voltam és jót akartam, mégis sok igazságtalanság ért. Nagyon jólesett, hogy annyi ember örült velem, sokan gratuláltak, még most is sokan felhívnak. Nem volt egyszerű a pályám, sok nehézségen mentem keresztül. 1977-ben kerültem Kiskunfélegyházára a Batthyány Lajos Általános Iskolába, ahol először 23 évig dolgoztam. 1992–1997 között igazgató is voltam, utána az újraválasztásomat egy szavazattal elbuktam, ami azért fájt, mert öt év nagyon kevés a vezetői elképzelések megvalósításához. Ezután Kunszállásra hívtak ÁMK-igazgatónak, ott sem volt könnyű. Három év elteltével, az iskola átszervezése után közös megegyezéssel jöttem el Kunszállásról. Utána Jánoshalmára jelentkeztem angol szakos tanárnak az ottani katolikus iskolába. Közösségre találtam, három évig dolgoztam ott. 2007-ben hívtak vissza Félegyházára igazgatónak a Batthyányba. Ismét jó helyre kerültem, csodálatos tantestületben dolgozhattam.
– Mindig pedagógusnak készült?
– Diákként irodalmi színpados voltam, versmondó versenyeken indultam, ezért úgy gondoltam, hogy színésznő leszek. Többször is felvételiztem az évek során a Színművészeti Főiskolára, de nem sikerült bejutnom. Érettségi után munkát kerestem, Pilisre kerültem egy nevelőotthonba dolgozni, ami nagyon megterhelő volt. Két évig bírtam, majd elmentem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára tanulni. Közben még megpróbáltam a rendező szakot, de onnan is eltanácsoltak. Akkor már beláttam, hogy az nem az én utam. A főiskola után Félegyházára, a Batthyány iskolába kerültem, itt ismertem meg a férjem, aki testnevelő volt. A gyerekeink: Máté és Éva is batthyánysok voltak. Máté jogászként, Éva pedig szociális munkásként dolgozik. A pedagógusi pályámat nagyban meghatározta az is, hogy apukám kántortanítóként lelkes népművelő volt. Valószínűleg tőle örököltem ezt a vénát. Nem csak az iskola, de a falu életében is meghatározó személyiség volt. Rendezvényeket szervezett, gondja volt a könyvtár működtetése, a közösségi élet formálása. Ez akaratlanul is belém ivódott. Tőle tanultam meg, hogy közösségben lehet igazán jól élni.
– Nem fog hiányozni a munka, a tanítás?
– Elérkezett az idő, hogy lezárjam ezt a szakaszt. Igénylem már az elvonulást. Most, hogy a felelősség lekerült a vállamról, felszabadultnak érzem magam. Nagyon sok tervem van, ezért okosan kell beosztani az időmet. Rendezni szeretném a család ügyeit. Elkezdtem tavaly édesapám és nagyapám pályája után kutatni. Édesapám a második világháborúban hadnagyként szolgált Kárpátalján, ott is nősült meg. Szolgálata révén hazajött és itthon kellett élnie egyedül, mert a határt lezárták. Édesanyám, aki kárpátaljai, a másik oldalon ragadt első gyermekükkel, hét évig nem találkozhattak. Nagyapám vitéz lett az első világháborúban, de nem tudtam, hogy miért. A Honvédelmi Minisztérium levéltárában kutattam utána. Csodálatos volt szembesülni az életével. Bár már nyugdíjas volt, a második világháborúban aktív állományba helyeztette magát és elment újra harcolni. Úgy érzem, hogy kötelességem ezeket az információkat továbbadni, legalább a családomnak. Rendezni szeretném a családi levelezést, a régi fotókra ráírni, hogy ki látható rajtuk. Elmaradt olvasnivalóm is rengeteg van. És persze várom az unokákat is.
– Ön a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének helyi vezetője. Mit kell tudni erről a civil szervezetről?
– A Magyar Páneurópai Unió tagja voltam 1995-től, nagyon sok jó előadást szerveztünk akkoriban Félegyházán. 1998-tól ezt a feladatot vitte tovább a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi csoportja. A KÉSZ olyan országos ökumenikus civil evangelizációs szervezet, amely tevékenységét az evangélium tanúságtévő megélésére alapozza. Programjainkkal elsősorban a társadalmi problémákra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, segítséget adva az eligazodásban is. Helyi csoportunk fő problémája az, hogy a tagjaink egyre idősebbek, és nehezen tudjuk megszólítani a fiatalabbakat, akik által eljuthatna az üzenet a társadalomhoz. Pedig szükség lenne rá, mert nagy bajban van nemzetünk az utódnevelésben, az értékek továbbadásában. Feladatomnak tartom, hogy ezt folytassam.
– Hogyan jutott ennyi mindenre ideje, energiája?
– A családom mindenben támogatott. Mindig azt vallottam, hogy amit a közösségért teszek – akár az iskolában, akár azon kívül –, az mind a gyermekeim javát is szolgálja, őket is viszi előre. Ezt csak belső motivációval lehet végigcsinálni, és ha olyan embereket lát maga körül, akik miatt érdemes dolgozni.
– Ha újrakezdhetné, mit csinálna másként?
– Nincs ilyen. Úgy gondolom, hogy legtöbbször a körülményekhez igazodtam. Nem akartam karriert, pozíciót, ilyen vágyam soha nem volt. A pályafutásom során az volt a mottóm, hogy csak ne ártsak! A másik pedig, hogy a közösségben van az erő. Sokfélék vagyunk. Attól lesz valami nagyszerű, ha a sokféle emberből, az ellentétek ellenére is olyan érték, minőségi változás jön létre, ami többet jelent, mint amit egyedül meg tudnánk valósítani. Csak akkor működhet jól egy közösség, ha arra irányítjuk a figyelmet, ami valakiben értékes és arra próbálunk támaszkodni. Ugyanakkor be kell látni, hogy egyszer át kell adni a stafétabotot és elhinni, hogy a bölcsek köve másnál is ott lehet.
Forrás:baon.hu
Új aszfaltot kapott a Hunyadi utca
Az elmúlt hetekben több szakaszon felbontották a járdát és az utat a Dégáz Zrt. munkatársai a Hunyadi utcában, hogy az elrozsdásodott acélcsöveket műanyagra cseréljék. A munkálatok befejeztével hozzáláttak az út helyreállításához. Ma, azaz augusztus 29-én, kedden az aszfaltozás is megtörtént. A helyszínen Sipos Róbert, a polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztályának munkatársa és Bense Zoltán önkormányzati képviselő ellenőrizte a kivitelezést.
Sipos Róberttől megtudtuk, hogy a Dégáz Zrt. hónapokkal ezelőtt kereste meg azzal az önkormányzatot, hogy a Hunyadi utca Kossuth utcához közelebb eső szakaszán, a mentőállomásig, oly mértékben elöregedtek a vezetékek, ami gyakori meghibásodást okoz. A szolgáltatás zavartalan fenntartása érdekében az elrozsdásodott acélcsövek cseréje vált szükségessé.
A polgármesteri hivatal munkatársai – a városvezetéssel és a térség önkormányzati képviselőjével történt egyeztetést követően – az aszfaltburkolat nyomvonalas helyreállítása helyett az érintett szakasz teljes szélességében feltételül szabták az újraaszfaltozást. Ráadásul – annak előkészítéseként – az útszegély és a vízelvezető aknák helyreállítása is megtörtént. Így a munkálatok lezárását követően egy kifogástalan minőségű útszakaszt használhatnak ismét a félegyháziak – mondta el Bense Zoltán.
Sipos Róbert megkülönböztetett figyelemmel kísérte a Hunyadi utcai út sorsát. Mint elmondta: szívügyének tekinti a szakaszt, ugyanis ennek leaszfaltozása volt az első jelentősebb eredmény, amit a félegyházi önkormányzat dolgozójaként még a ’90-es évek elején sikerült elérnie.
A Hunyadi utca újraaszfaltozása kapcsán egyébként mintegy 100 köbméternyi mart aszfalttal is gazdagodott az önkormányzat, amit útjavításokhoz, elsőként Borsihalom térségében a Dózsa bekötő út javításához használnak fel.
H.S.
Forrás: felegyhazikozlony.hu
Nem kell már sáros kátyúkat kerülgetni
Két újonnan aszfaltozott útszakasz átadása történt szeptember 6-án a reggeli órákban. Az egymástól pár száz méterre lévő Kökény utca és az eddig még nevet sem viselő – a teniszpálya és a csanyi úti idősek otthona közötti – út új burkolata felett vágták át a nemzeti színű szalagot az önkormányzat képviselői.
A 2015-ben útjára indult Félegyháza újjáépül program újabb állomása volt az a két útszakasz átadása, melyek elhelyezkedésüknél fogva a lakosság mindennapi életét határozzák meg. A bikahegyi Kökény utca megújult 97 méteres szakasza a városrész déli részét köti össze a Csanyi úttal, illetve a Móravárossal, a fejlesztésnek köszönhetően komoly létszámú lakóközösségnek könnyítve meg a közlekedést – mondta el az átadáson Bense Zoltán önkormányzati képviselő. A négy méter széles, vízelvezető árkokkal ellátott utca jobb használhatóságának köszönhetően a jövőben nagy terhet vesz le a körzet többi utcájáról is – tette hozzá.
Búcsút inthet Móraváros lakossága a Csanyi útról leágazó, a teniszpálya és a szociális otthon között elhelyezkedő poros úttól, melynek 157 méteres szakaszának aszfaltozása az idősek otthona gazdasági bejáratához is megfelelő elérhetőséget biztosít. – A saját beruházás megvalósulásával egy nagyon régi adósságát törlesztette az önkormányzat – mondta el Dr. Réczi László, a terület önkormányzati képviselője, hozzátéve, hogy a megvalósításban külön örömet jelent, hogy a város ezt saját erőből tudta finanszírozni. A képviselőtől azt is megtudtuk, hogy mivel ez az útszakasz a Tavasz utcába torkollik, így a képviselőtestület döntése alapján a továbbiakban a Tavasz utca nevet fogja viselni.
A fejlesztések az elkövetkező időszakban mindkét városrész tekintetében folytatódnak, az önkormányzat további útfelújításokat tervez a környék közlekedési problémáinak orvoslására.
K.G.
Fotó: Nemes Imre
Forrás: felegyhazikozlony.hu
Egy életpálya szép lezárása
Négy évtizedes pedagógusi pályát zárt le Makányné Óvári Éva igazgatónő, aki 1977-ben kezdő magyar – orosz szakos tanárként került Kiskunfélegyházára, a Batthyány Lajos Általános Iskolába. Szolgálati ideje legnagyobb részét is itt töltötte, s bár a sors úgy hozta, hogy közben Kunszálláson és Jánoshalmán is dolgozott, a szíve mégis ide húzta, így 2007-től két cikluson keresztül igazgatói pozícióval fejezte be ezt a hosszú pályát.
A Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésre való előterjesztés – amiről júliusban értesült –, váratlanul érte, s ahogy beszél róla, érezhetően még most is a hatása alatt van. – Ez egy olyan erkölcsi elismerés, mely felett mai napig nem tudok napirendre térni – meséli. – Szép lezárása hosszú pályafutásomnak, melyet úgy gondolom, hogy rajtam kívül sokak megérdemelnek, de most engem ért a megtiszteltetés. S bár a javaslattevő kiléte nem ismert számára, nagyon hálás azért, hogy munkásságát erre érdemesnek találják.
– Nem kell azt hinni, hogy az ember pótolhatatlan, amikor itt az ideje, el kell menni nyugdíjba – vallja a leköszönő igazgatónő. – Hiszen idővel az ember lassul annak ellenére is, hogy folyamatosan tanultam, és átképeztem magam a folyton változó követelményeknek megfelelően. Sokan megfáradva, és csalódottan hagyják ott a pályát, de bennem semmiféle csalódottság sincsen, hiszen a munkám sok mozgásra, és megújulásra is adott lehetőséget.
– Jánoshalmán, azáltal hogy egyházi iskolában tanítottam, egészen másfajta lelkületet ismertem meg. Beilleszkedve a reggeli áhitatokba rengeteget kaptam, és igyekeztem visszaadni a gyerekeknek. Itt a Batthyányban is sok nehézséggel kellett megküzdeni, sokszor a kollégákat erkölcsileg is próbáltam támogatni, segíteni – idézi fel az olykor küzdelmes időszakokat a nehézségek ellenére is mosolygós pedagógus. S mivel életszemlélete szerint mindig arra törekedett, hogy hasznára váljon a gyerekeknek, igyekezett azt az egyensúlyt megtalálni, hogy a társadalom részéről egyre növekvő kihívások mellett az anyagi lehetőségekhez alkalmazkodva olyan közösségi életet alakítson ki, amire a gyerekeknek szüksége van ahhoz, hogy a gyerektársadalom ne essen szét egyedekre, mindamellet, hogy az emberi kapcsolatok, mint a türelem, a fegyelmezettség, a tisztelet megadása már megkopott a régi erkölcshöz képest.
A hivatás szeretete nem hagyja el Éva nénit a nyugdíjba vonulása után sem, és bár sok elvégezetlen feladat, kiolvasatlan könyv várja otthon, az iskolába mindig szívesen fog visszatérni. Ez a kitüntetés pedig a legnagyobb elismerés a pályáján, hiszen olyan emberek között ülhetett a Vigadóban, akik nagyon sokat tettek le az asztalra, és akik közé tartozni igazán nagy megtiszteltetés.
K.G.
Forrás: felegyhazikozlony.eu