Bense Zoltán

Lhotse

Középen a nagy sziklánál felfelé,majd be a hó-és jégfolyosóba. Jól látható a folyosó.
Az a Lhotse-kuloár,amely a csúcsra visz.
 

Lhotse Expedíció

Lhotse Expedíció

Beütött a rossz idő, mindenki visszatért az alaptáborba

Kollár Lajos beszámolója (05.13.): "Tegnap este fél nyolcig mindenki befutott az alaptáborba. A fő hír az, hogy teljes időjárás-előjelzési káosz alakult ki az egész tábor-rendszerben. Nagy létszámú, tapasztalt (sherpás, oxigénes, húsz fő fölötti) irodáknak kellett az Everest-csúcstámadási terveiket megszakítani, mert megdőltek az előrejelzések. Úgyhogy nekünk se lehet panaszunk, jó döntés volt a levonulás. Sokan  kényszerültek föladni az eredetileg tervezett programot. Magyarul, betett az időjárás, főleg a havazás és az erős szél.

Így viszont kicsit át kell alakítani a továbbiakat, várjuk a markáns változást. Talán a hét végére egyértelmű lesz. Remélhetőleg Pártai Lúciáék is tudnak előjelzést küldeni, de addig pihenés. Fölállítunk a Khumbun egy internetező sátrat, mert a szél és a havazás nagyon kényelmetlenné tette az adatforgalmi kísérletezéseket a szabad ég alatt."

Az eredeti csúcstámadási terv: május 11-én hajnalban indult egy csúcstámadási ciklus, melynek csúcsmászási részét az első tervek szerint az előretolt négyes táborból 14-én hajnalban indította volna a mászócsapat. A tervek szerint május 12-én II-es, 13-án III-as tábor, majd fel kellett volna állítani az előretolt, csúcstámadó tábort úgy 7800-7900 méter körül. Innen 14-én hajnalban indult volna a csúcstámadás.

A Lhotse normál útja a Déli nyereg felé vezető traverz kezdetéig közös az Everestével – tehát az út nagy része fix kötelekkel biztosított fölfelé, mert azt az útépítő serpák ezt már elvégezték. A csúcs megmászásának a "kulcsa" az ezután következő meredek kuloár (de itt is vannak, ill. vélhetőleg lesznek a serpák vagy az előrébb járó mászók által felújításra kerülő fix kötelek).

HIMALÁJA 2011 TAVASZ

IN MEMORIAM
Április 28-án, az 52. születésnapján lezuhant és meghalt Erhard Loretan a svájci Grünhornon (4043 m). R. Messner és J. Kukuczka után harmadikként mászta meg mind a 14 nyolcezrest.
Április 24-én darjjelingi otthonában 79 éves korában meghalt Nawang Gombu serpa, az 1953-as Everest expedíció legfiatalabb tagja. Ő volt az utolsó a "Himalája tigrisei" közül, és az első, aki kétszer mászta meg Földünk legmagasabb csúcsát (1963. május 1-én James Whittakerrel, az első amerikaival, majd 1965. május 20-án egy indiai expedícióval. A következő ismétlőre 1979-ig kellett várni.)

FŐBB ESEMÉNYEK a Himalája 2011-es tavaszi szezonján (részletesebben lentebb).

Május 11-én Apa serpa 21. alkalommal állt az Everest csúcsán.
Május 9-én az Everest második áldozata jégomlásban vesztette életét.
Május 5-én Ueli Steck és Don Bowie a Cho Oyun.
Május 5-én 9 útépítő serpa elérte a Mt. Everest csúcsát (kb. 8000 m fix kötél a hegyen).
Május 1-én az Everest első áldozata a C3 (7200 m) közelében.
Április 29-én a szezon első áldozata, egy iráni meghalt a Manaslun.
Április 29-én nyolc iráni a Manaslu csúcsán, köztük az első iráni nő.
Április 26-án Kim Jae-Soo szintén az Annapurnán – ez volt-e a 14. nyolcezrese?
Április 26-án Abele Blanc megmászta az Annapurnát – ez volt a 14. nyolcezrese.
Április 17-én az első siker, Ueli Steck a Shisha Pangmán – új gyorsasági rekord.

– MOUNT EVEREST
Déli oldal
Május 11-én Apa serpa (saját rekordját megdöntve) 21. alkalommal állt az Everest csúcsán (mint mindig, most is oxigénnel).
Május 9-én az Everest második áldozata jégomlásban vesztette életét a Khumbu-jégesésen. A 82 éves Sailendra Kumar Upadhyaya (volt nepáli külügyminiszter) halálának pontos körülményei még nem tisztázottak.
Május 5-én az útépítő serpák (9 fő, oxigénpalackot használva) felértek a Mt. Everestre, az út "megnyílt" a próbálkozók előtt. A Déli-nyereg és a csúcs között kb. 2000 m fix kötelet építettek be, összességében mintegy 8000 m kötél felhasználásával biztosították az ügyfelek útját. Ezeket "természetesen" azok is használják, akik (úgymond) "nem veszik igénybe a serpák segítségét".
Május 1-én Rick Hitch eddig még tisztázatlan körülmények között meghalt a C3 (7200 m) közelében. A kereskedelmi expedíció még nem erősítette meg a hírt.
Edurne Pasaban (14) szépíteni készül. Idén oxigén nélkül szeretné megmászni a csúcsot, ugyanis 2001-ben oxigénnel jutott fel. Társai most is a már korábban vele járt mászók – Izaguirre (6), Latorre (6+1) és Orviz (6), akik még nem jártak az Everesten.
Szokásosan sok kereskedelmi expedíció rendelkezik engedéllyel.
Egyesek rekordokat, legeket és elsőségeket készülnek megdönteni.
…
Északi oldal
Az útépítők (Tibeti Hegyivezető Iskola) a C3-ig már kiépítették az utat fix kötelekkel.
Itt is hasonló tervek vannak, mint a déli oldalon.
…

– KANGCHENDZÖNGA
Mingma az utolsó nyolcezresére készül, ő lehet az első serpa teljesítő (hat év kihagyás után 2010-ben négy nyolcezres csúcsot mászott meg).
Aleksei Bolotov (10), Gleb Sokolov (6) és Nickolay Totmyanin (3) célja is ez a csúcs.
Cleonice Weidlich (4), Rosa Fernández (4), Oscar Cadiach (7), Ludovic Challéat (5), Alexia Zuberer és Tunç Findik (5) is itt folytatná sikereit.
Román-lengyel-olasz vállalkozás is készülődik erre, oxigén nélkül.
Irániak is készülődnek.
…

– LHOTSE
Magyarok is megkísérlik Földünk negyedik legmagasabb csúcsát elérni.
Itt van a 72 éves Carlos Soria (9) is, aki a tizedik csúcsára készül (75 éves kora előtt az összest be akarja fejezni). Utána a Dhaulagirire is menne.
Carlos Pauner (10) harmadszor indul neki a hegynek.
Juanito Oiarzabal a huszonötödik nyolcezres mászását tervezi (ő akar lenni az első, aki mindet kétszer teljesíti, ehhez még hiányzik neki a Dhaulagiri, a Manaslu, a Shisha Pangma, a Nanga Parbat, és a Broad Peak is).
A cseh Radek Jaroš a 12. nyolcezresére készül, a C3 kiépítését az útépítő serpákkal együtt végezte.
Itt van a román Horia Colibăşanu (4) is, aki ez után a Makalura készül átmenni.
Amerikaiak (Jamie Laidlaw, Kristoffer Erickson és Hennie van Jaarsveld) a csúcsról való első lesízés filmjét is szeretnék elkészíteni.
Sissel Smaller az első skandináv nő lehet a csúcson.
Néhány kereskedelmi expedíciós itt is lesz.
…

– MAKALU
Peter Hámor (7), Kinga Baranówska (7), Joëlle Brupbacher (4), Fabrizio Zangrilli ezen szeretnének újabb csúcsot listázni.
A spanyol Martín Ramos (6) és Jorge Egocheaga (10) társa lesz Horia Colibăşanu (4) a Lhotse után.
Kereskedelmi expedíciók is megcélozták az ügyfeleikkel.
…

– CHO OYU
Május 5-én a svájci Ueli Steck és a kanadai Don Bowie a Cho Oyun. Steck az április 17-i Shisha Pangma után már a negyedik nyolcezresét könyvelheti el. Bowie szintén a negyediket teljesítette. Mennek tovább az Everest északi útjára.
Kereskedelmi expedíciók célja természetesen most is.
…

– DHAULAGIRI
Egy alaszkai csapat sível készül lejönni a csúcsról.
Az első norvég is szeretne feljutni a csúcsra.
Egy chilei női expedíció szeretné az első nemzeti megmászást véghezvinni az Annapurna után.
…

– MANASLU
A hírek szerint itt vége ért a szezon.
Május 9-én két dél-koreai és egy serpa járt a csúcson. Útközben 7400 m-en megtalálták a tavaly április 23-án eltűnt két társuk egyikének (Park Haeng-Su) holttestét, melyet a serpák levittek a C2-be (6400 m), ahonnan helikopterrel Kathmanduba szállították. Yun Chi-Won (5+1) testét még keresik.
Április 29-én két cseh is járt a csúcson, a csúcsról snowboarddal való lejövetelt kihagyták.
Április 29-én nyolc iráni a Manaslu csúcsán, köztük az első iráni nő. Mohammad Hassan Najarian már a 6. nyolcezresére jutott fel. Mire a csúcstámadó táborban (C4 7400 m) lévő sátraikhoz visszatértek, Isa Mir-Shekari agyödémában életét vesztette.

– ANNAPURNA
Április 26-án Kim Jae-Soo többedmagával szintén megmászta az Annapurnát – de vitatott, hogy ez volt-e a 14. nyolcezrese, ugyanis a 2003-as Cho Oyu mászását Elisabeth Hawley nem jegyzi.
Április 26-án Abele Blanc megmászta az Annapurnát – ez volt a 14. nyolcezrese. Titokban indult a hegyre, hogy ne kerüljön a média látókörébe. Korábban elterjedt róla, hogy ezt is teljesítette. Hatodik kísérlete volt ezen 2005-ben, amikor a társa, Kristian Kuntner halálát okozó jéglavinát bordatörésekkel túlélte. 2006-ban történt családi tragédiája után most tért vissza a befejezéshez.
Kim Chang-Ho (10) új utat készül nyitni az északi oldalon.
Egy chilei női expedíció szeretné az első nemzeti megmászást véghez vinni (majd mennek a Dhaulagirire).
…

– SHISHA PANGMA
Április 17-én a svájci gyorsmászó Ueli Steck (ez a 3. csúcsa) megmászta a Shisha Pangmát a déli oldalról. A kanadai Don Bowie-val (3) 10-én lépték át a tibeti határt (előtte a Khumbu völgyben akklimatizálódtak), 16-án indultak a csúcsra, de csak egyedül ő ért fel másnap reggel (a 2000 m szintkülönbség, új gyorsasági rekordot állítva, 10 és fél órájába került, és 20 óra alatt teljesítette sátortól sátorig). Bowie még nem akklimatizálódott eléggé. Mennek tovább – következik a Cho Oyu, majd a Mt. Everest (mindkettőre Tibetből, csatlakozik hozzájuk a svéd Niklas Hallstrom (3) is.
Mexikóiak, chileiek és kereskedelmi expedíciók is készülődnek.

Erőss: Vissza kell térnem a régi célokhoz

KIS-KUNSÁG

Erőss: Vissza kell térnem a régi célokhoz

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Egész Magyarország megdöbbent, amikor baleset miatt amputálni kellett Erőss Zsolt lábát. Az egyik legelismertebb hegymászó Bense Zoltán társaságában exkluzív interjút adott a Kis-kunságnak a balesetről, az újrakezdésről és a következő expedícióról.

Amikor bekövetkezett a balesete, mi volt az első gondolata?

Erőss Zsolt: A baleset váratlan volt, mert nem volt veszélyes, kockázatos a mászás. Ahogy ebbe belesodródik az ember, attól kezdve csak várakozik, hogy túléli-e vagy nem. Amikor megálltunk az ütközéses, zuhanós csúszás után, akkor azért megkönnyebbültem, hogy túléltük, de aztán azt is tudtam, hogy nekem komolyabb sérüléseim vannak. A lábtörés elvileg nem súlyos dolog egy ember életében. Csak később gondoltam arra, hogy elveszíthetem a lábam. Szendrő Szabolcs példája megnyugtató volt számomra, az embert érheti egy ilyen veszteség, de ezzel még visszakaphatja az aktív életét.

A baleset után is számos előadást tart országszerte. Honnan jött az ötlet?

Erőss Zsolt: Elég sok előadást tartottam az Everest megmászása óta, de persze előtte is, hiszen „Hópárduc” lettem, azután voltak hegymászó eredményeim is. Később az előadások szaporodtak, és nekem is nőtt az ambícióm. Nekem egy ideje ez a félállásom. Oda megyek, ahová hívnak.

Bense Zoltánnal hogyan került kapcsolatba, mi volt az első közös hegymászó élményük?

Erőss Zsolt: Ahogy áttelepültem Magyarországra, rögtön bekapcsolódtam a magyar hegymászó életbe. Képzett hegymászóként kerültem ide 20 évesen, és elkezdtem részt venni a hegymászó oktatásban. 1989-ben a Tátrában tanítottam. Volt egy szép tátrai hetünk, szép mászásokkal. Az 1993-as pamíri expedíció is emlékezetes volt. Egyébként a Pamírt a Himalája-láncolat részének tartom, ha azt nézzük, hogyan jöttek létre ezek az óriás hegyek, akkor a Himalája hegységeit a földkérgek mozgása gyűrte fel, és ez végigmegy sok ezer kilométeren, ezért én egy hegyként kezelem. Szóval egy ilyen expedíción vettünk részt együtt

Kiskunfélegyházán is rendszeresen tart előadásokat. Ki volt az első félegyházi rendezvény kezdeményezője?

Bense Zoltán: Zsolttal a kezdetekkor közös túrákon vettem részt, az említett tátrai hét is remek élmény volt. Mivel én a Magyar Földrajzi Társaság tagja vagyok, valamint a helyi szervezet és a Földrajzi Szabadegyetem titkára, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Kiskunfélegyházára többször lejött Zsolt, nemcsak a könyvtárba, hanem iskolákba is.

Hogyan értesült Erőss Zsolt balesetéről?

Bense Zoltán: Megdöbbentett, hogy a sérültek között Zsolt is ott volt. Soha nem felejtem el, hogy éppen Haláp Hármas-hegyről tartottam haza, mikor fölhívtak telefonon autóvezetés közben, hogy Zsoltnak amputálni kell a lábát. A kórházban azonban megnyugodtam, amikor személyesen láttam, hogy Erőss Zsolt nemcsak a nevében erős, hanem lelkiekben is. Akkor már éreztem, hogy felépül. A család, a barátai és Szendrő Szabolcs is segítette.

Erőss Zsolt: Szendrő Szabolcs gyerekként elveszítette a lábát, és így lett hegymászó, nehéz utakat mászott, eredményeket ért el a hegymászásban és nagyon szépen fotózott, ahogy teszi ezt máig. Voltak közös mászásaink, barátok vagyunk, az életvitele számomra megnyugtató volt, nem kellett tanácsokat adnia nekem. A kapcsolatunk szorosabbá vált a balesetem óta.

A következő expedícióról lehet tudni valamit?

Erőss Zsolt: Az Everest szomszédja a Lhotse, 8516 méter magas, a negyedik legmagasabb a Földön, és még nem volt magyar próbálkozás rajta. Ezzel visszatérünk ahhoz a sorozathoz, hogy megmásszuk a világ nyolcezres hegycsúcsait. Ezek már nehéz feladatok. Az idei év arról szól, hogy vége a rehabilitációmnak, vissza kell térnem a régi célokhoz. Ha sikert érünk el, akkor még nehezebb célok vannak hátra, mint a Kangchendzönga és a K2. Az állapotom talán már alkalmassá tesz erre.

A Kis-kunság olvasói mikor találkozhatnak Erőss Zsolttal ismét Kiskunfélegyházán?

Bense Zoltán: Ígérem, hogy amikor Zsolt visszajön a Lhotse hegyről, Kiskunfélegyháza az elsők között lesz.

Az Év Extrém Sportolója Erőss Zsolt

A Corinthia Grand Hotel Royalban a
közönségszavazatok alapján adták át az
Év sportolója címeket.

Nyolc kategóriában szavazhattak az interneten a szurkolók, nem a pályán mutatott teljesítmények alapján kellett voksolni, a szervezők nem a sporttal kapcsolatos kategóriákban kérdezték a szurkolók véleményét.

A gálaesten az Oscar-díjhoz hasonlóan felolvasták a három dobogóst, majd egy borítékból húzták elő a nyertes nevét.

Nem meglepetés, hogy Jakabos Zsuzsanna lett a legszebb sportolónő, az sem, hogy Kucsera Gábort találták a legsármosabb sportolónak.

Az év felfedezettje a tavalyi évben három Grand Slam tornán is nyertes teniszező, Babos Tímea lett, az év extrém sportolója Erőss Zsolt, aki 2010-es súlyos balesetében elveszítette jobb lábát, ennek ellenére sem tett le róla, hogy feljusson a Mount Everestre. A díjazottak közül Erőss kapta a legnagyobb tapsot, mindenki állva tisztelgett előtte.

Az év csapata az MKB Veszprém férfi kézilabdacsapata, megelőzve a Sapa Fehérvár AV 19 hokisait és a Vasas vízipólósait. A sportmenedzserek között Rácz Félix az első, a szavazók Erdei Zsoltot találták a legkaritatívabbnak.

Meglepetésre az év legnépszerűbb sportolója Talmácsi Gábor lett, megelőzve az úszó Cseh Lászlót és a Hollandiában játszó Dzsudzsák Balázst.

A díjazottak

Év legsármosabb sportolója: Kucsera Gábor

Év legszebb sportolónője: Jakabos Zsuzsanna

Év felfedezettje: Babos Tímea

Év extrém sportolója: Erőss Zsolt

Év sportmenedzsere: Rácz Félix

Év csapata: MKB Veszprém

Év legnépszerűbb sportolója: Talmácsi Gábor

Év legkaritatívabb sportolója: Erdei Zsolt