A csúcsokat nem csak megmászni kell;
meg kell tanulni körülnézni, ha felértél...
Legújabb cikkek
Hegymászó szervezetek
Több száz év után újra Székelyföldön alapít kolostort a pálos rend
A szerzetesház felszentelését január 26-án tartják Hargitafürdőn, a 10 órakor kezdődő ünnepi szentmisét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálja.
„A remény lelkületében zajlanak az előkészületek, hiszen ha Isten kegyelméből sikerült a rendnek újra letelepednie itt Székelyföldön, akkor bízunk benne, hogy az Ő kegyelméből hivatások is lesznek, és meg is tudunk maradni a térségben” – fogalmazott a rendhagyó eseménnyel kapcsolatban Balla Barnabás atya, aki a Szent István névre felszentelendő pálos kolostor egyik lakója lesz. A hargitafürdői kolostorban szolgáló pálos szerzetes kiemelte, hogy ezzel új fejezet kezdődik a rend életében.
Bevallása szerint a kolostoralapítás öröme mellett egy kis félelem és izgatottság is lakik bennük. „Arra törekszünk, hogy tökéletesen tudjuk végrehajtani mindazt, amit a Jóisten kér tőlünk. Másrészt hatalmas öröm van a szívünkben, mert jó látni, hogy van igény arra, hogy az emberek meghallgassák az Úr üzenetét” – magyarázta az atya, kiemelve, hogy a helybéliek, illetve a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia is nagyon sokat segít a nem mindennapi esemény zökkenőmentes lebonyolításában.
Az atya újfent hangsúlyozta, hogy tudomása szerint a hargitafürdői lakosok több évtizede imádkoznak azért, hogy legyen saját papjuk, a kolostoralapítás révén ez az igényük teljesül. „Néhány éven keresztül helyi plébánosként tevékenykedett László Rezső atya, az ő munkásságának a gyümölcse, ami itt van. A csíkszeredai esperes-plébános, Darvas Kozma József atya által felújíttatott templom és felépíttetett új plébánia megtelt élettel, ugyan nem mindig látható, de azért gyakran megtapasztalható, életrevaló közösséggel” – nyomatékosított Barnabás testvér, hozzátéve, hogy természetesen az azelőtti szolgálatot ellátók is hozzájárultak ehhez. Bevallása szerint néhány héttel ezelőtt megtörtént letelepedésük óta a helybeliek nagyon kedveseknek, segítőkészeknek bizonyultak. „Nagy várakozás van bennünk itteni létünkkel kapcsolatban” – mondta Barnabás atya.
Mint arról már beszámoltunk, a pálos generális tanácsadó testülete, a rendfőnöki tanács – definitórium – élén P. Izydor Matuszewsky generálissal, Lengyelországban határozott úgy, hogy a magyar tartomány pálosai Erdélyben kolostort alapíthatnak. A hargitafürdői templomot és plébániát a Szent Kereszt plébánia bocsátja a szerzetesek rendelkezésére, a Szent István közösségi házat pedig a plébániával közösen használhatják majd a pálosok. A pálos rend egyébként az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. Az 1400-as években Magyarországon 170 rendházban több mint háromezer pálos élt. Erdélyben és Kárpátalján 40 monostoruk volt.
Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség/Magyar Kurír
Közelebb Istenhez
Portréfilm egy lelkipásztorról – Az utolsó hegycsúcs rendezőjével beszélgettünk
Egy fiatal, negyvenkét éves pap hegymászás közben életét veszti egy társával együtt – a Pablo Dominguez atyáról született portréfilm szokatlan diadalutat járt be Spanyolországban és az egész világon. Az utolsó hegycsúcs című film minden idők legnézettebb spanyol dokumentumfilmjévé nőtte ki magát, az ibériai országban 2010-es bemutatásakor a nagy amerikai sikerfilmeket is maga mögé utasította. Juan Manuel Cotelo rendező segítségével annak próbáltunk nyomába eredni, hogy egy papról készült mozi hogyan kelthet ekkora hatást emberek tömegeiben.
– Pablo Dominguez atyát tizenkét nappal a halála előtt ismerte meg. Ha nem hal meg, akkor is úgy döntött volna, hogy dokumentumfilmet készít róla?
– Természetesen nem. Nem akartam vele találkozni, nem terveztem, hogy filmet készítek róla, ahogyan például azt sem, hogy szerelmes leszek a feleségembe, akivel egyszer ugyanazon a repülőn utaztunk, s egy idő után beleszerettem. Nem akartam találkozni Pablo atyával, de a barátaim megállás nélkül unszoltak, hogy feltétlenül ismerjem meg. Gondoltam, jól van, mielőbb tudjuk le ezt a beszélgetést, aztán viszlát. Mielőtt elbúcsúztunk egymástól, ő felajánlotta nekem a szolgálatait. Azt mondta, ha valamiben segíthet, csak szóljak. Én meg azt gondoltam, ó, ezek nagyon szép szavak, milyen kár, hogy nem igazak. Csak később jöttem rá, hogy mennyire igazak voltak. Ez az ember mindig azokat szolgálta, akik körülötte éltek.
– Egyszer aztán mégiscsak úgy döntött, hogy filmet forgat Pablo atyáról. Miért?
– Úgy gondoltam, ha a vele való találkozás engem arra késztet, hogy jobb életet éljek, akkor mindenkivel ez fog történni, aki megnézi a filmet. És az a tapasztalatom, hogy ez így is van. Az utolsó hegycsúcs megnézése után az emberek nem a filmről beszélnek, hanem önmagukról. Amikor a honlapunkon elérhetővé vált a hozzászólás lehetősége, az első héten azt írta nekünk valaki, hogy miután megnézte a filmet, másnap felkereste az apját, akivel tizenhat évig nem beszélt. Akkor azon gondolkoztam: a filmem melyik része szól az apádról és rólad? Nincs benne ilyen. Ezernyi hasonló esetet tudnék mondani. Negyven olyan fiatalembert ismertem meg, akik a film hatására döntöttek a papi hivatás mellett. Több, romokban heverő, megoldatlan házasság rendeződött már szintén a filmnek köszönhetően. Amikor azt hallom, hogy kilenc-tíz éves gyermeküket keresztelik meg emberek, vagy amikor egy bárban valaki odajön hozzám azzal, hogy tizenhat év után meggyónt, miután egy ismerőse javaslatára megnézte a filmet, azt kérdezem magamtól: van olyan része Az utolsó hegycsúcsnak, ami erről szól? Nincs, de az egész film azt üzeni, hogy miért nem helyezed Istent az életed középpontjába, ahogyan Pablo tette. Ez nem egy papoknak vagy papokról szóló film. Az utolsó hegycsúcs Istenről szól. Amikor készítettük, nem írtunk forgatókönyvet, hanem öntapadós jegyzetlapokra feljegyeztük Pablo négy legjellemzőbb tulajdonságát, és odaragasztottuk a számítógép képernyőjének aljára. Azt akartuk, hogy a film olyan legyen, mint ő volt. Szóljon mindenkihez, hiszen Pablo is minden emberért élt. Nem csupán az értelmiségieké, a keresztényeké, a hívőké volt, hanem mindenkié. A második szempont az volt, hogy vicces legyen, mint Pablo, akivel együtt nevettek az emberek. A harmadik célkitűzésünknek azt tartottuk, hogy a film legyen egyszerű, hiszen Pablo sem volt különleges, bonyolult személyiség, hanem egy mindennapi ember. A negyedik szempont pedig az volt, hogy a film Istenhez vigye közelebb az embereket, ahogyan Pablo is hozzá vezette őket. Ha egy pap saját magához vonzza az embereket, akkor a semmibe vezeti őket. Ám ha Istenhez vezeti őket, akkor valóban pap. Úgy gondoltuk tehát, hogy a filmnek nem Pablo életéhez kell közel vinnie minket, hanem önmagunkhoz és Istenhez.
– Most az alkotás sikerét boncolgatjuk, jóllehet a legelején – merthogy színészként is megjelenik a filmben – éppen azt mondja: a filmvilág szakértői azt állították, hogy ha keresztre feszít egy papot, sikere lesz, ellenben ha pozitív színben tünteti fel, akkor magát feszítik keresztre. Így történt?
– Gyakori előítélet, miszerint ha elismered, hogy szereted Istent, Krisztust vagy a katolikus egyházat, abból problémáid adódhatnak. A tapasztalatom azonban ennek éppen az ellenkezőjét igazolja: sok olyan ember, aki korábban ateistának, agnosztikusnak vagy nem hívőnek tartotta magát, most templomba jár. Ennek az az oka, hogy minden egyes szív arra teremtetett, hogy megtalálja és megélje az igazságot. S ha jól be is csomagolod, el is rejted magadban a szépségre, igazságra, jóságra való vágyadat, attól még a szíved továbbra is ezt akarja. A film elején elhangzó mondat eredetileg egy spanyol filmforgalmazó véleménye. Ő még e megjegyzés nélkül látta a mozit, később döntöttem úgy, hogy ez lesz a kezdőmondat. Nem azért mondta ezt, mert nem tetszett neki a film, hanem azért, mert kétségei voltak, hogy milyen sikerrel fogja tudni forgalmazni ezt a filmet, ha ilyen kendőzetlenül beszélek benne Istenről. Azt javasolta, inkább rejtsem el egy picit: beszélhetek olyan értékekről, mint a szabadság, a család, a boldogulás vagy a természet, de Istenről nem, mert az megrémíti az embereket. Erre az kérdeztem: hogyan rémítheti meg Isten az embereket, ha ő a tisztaság és szeretet?! Egy dühös isten, aki minden hibát és bűnt feljegyez, valóban rémisztő lehet, de Isten nem ilyen.
Agonás Szonja (Új Ember)
Zarándokok Székelyudvarhelyről
Mosolyok, könnyes pillantások, útra indító áldások, ölelések – rendkívüli hangulatú hitélmény a Kis Szent Teréz-plébániatemplom előtt a zarándokbúcsúzás. Az elhaladó emberáradat éneke, imája visszahangzott még, amikor egy maradó néni felsóhajtott: a jó Isten segélje…
http://www.szekelyhon.ro/videos/view/1574/zarandokok-szekelyudvarhelyrol.html
http://www.szekelyhon.ro/videos/view/1575/zarandokok-szekelyudvarhelyrol-2.html
http://observator.a1.ro/social/In-pelerinaj-la-Sumuleu-Ciuc_61358.html
Nepál Kanya’da’n Szűz útra bocsátása
Sipos Erzsébet tart előadást „Katmandui esküvőtől a muktinathi zarándokhelyig” címmel,
a Földrajzi Szabadegyetem előadássorozat keretében február 23-án a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban,
a Hattyúházban.
A szerző egyben bemutatja Nepálról szóló könyvét is.
Bevezetőt mond Bense Zoltán hegymászó, földrajztanár.
A rendezvény 17 órakor kezdődik.
További cikkeink...
Elérhetőség
Tel.: +36 (20) 332-89-56
e-mail: zbense@gmail.com
nyugszik 20:14-kor.
Holnap
Választókerület
Gondola
Látogatók