Grosics Gyula 84 éves

Grosics Gyula 84 éves

A "Fekete Párduc" 1952-ben olimpiai bajnok, 1954-ben világbajnoki ezüstérmes lett, s tagja volt az 1953-ban Európa Kupa-győztes magyar válogatottnak is.

Gyula bácsi 1926. február 4-én született, Dorogon. A Dorogi AC (1938-1947), a MATEOSZ - majd a klub utódja, a Teherfuvar - (1947-1950), a Budapesti Honvéd (1950-1956) valamint a Tatabányai Bányász (1956-1962) csapatában futballozott. Négyszeres magyar bajnok, összesen 390 élvonalbeli meccsen lépett pályára. 

A magyar válogatottban 1947 és 1962 között 86 mérkőzésen szerepelt - ő állt az Aranycsapat kapujában 1948 és 1954 között is, amíg a válogatott egyetlen mérkőzést sem veszített el. Tagja volt az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon olimpiai bajnok gárdának, az 1953-as Európa Kupa-győztes (Az Európa-bajnokság elődje), valamint az 1954-es svájci világbajnokságon második helyezett együttesnek is. Három világbajnokságon szerepelt, (1954, 1958, 1962), és természetesen az előző évszázad mérkőzésén, a londoni 6:3-as magyar-angol találkozón is ő védett.

Grosics Gyulát 1954 novemberében az Államvédelmi Hatóság máig tisztázatlan okból kémkedéssel és hazaárulással vádolta meg. Csaknem börtönbe került - házi őrizetbe vették -, de végül "csak" az lett a büntetése, hogy 13 hónapra eltiltották a futballtól, majd Tatabányán kellett folytatnia pályafutását. A Bányászból visszakerült a válogatottba, sőt, még két világbajnokságon (1958, 1962) is szerepelt. Pályafutását Tatabányán fejezte be, 1962-ben.

- Több mint két éve egészségügyi problémáim vannak, de szerencsére most jobban érzem magam, mint általában - árulta el honlapunknak Gyula bácsi. - Délelőttönként sétálok egyet, de programokon ritkán veszek részt, mert meglehetősen gyenge vagyok, sokat fogytam, ezért próbálom kímélni magam. A születésnapomon azért elmegyek az újbudai iskolába, amely az én nevemet vette fel, és igent mondtam egy rövid televíziós beszélgetésre is. Hálát adok az Istennek, hogy abba a korba születtem bele, akkor futballozhattam, amikor a magyar labdarúgásnak igazi világsztárjai voltak. Részem lehetett abban, hogy négy igazi zsenivel szerepelhettem egy csapatban, Puskás Öcsi, Bozsik, Hidegkuti és Kocsis Sanyi olyan tehetség volt, akiből egy is ritka, nem hogy még négy ilyen klasszis futballozzon együtt...

Grosics Gyulát az újságírók hatszor választották be az aktuális év világválogatottjába. Négyszer jelölték őt az Aranylabdára, s mind a négy alkalommal a legjobb tíz között szerepelt. 1999-ben beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé, 1952-ben - az olimpiai győzelem évében - az Év Sportolója, 1959-ben pedig az Év Labdarúgója volt.

Edzőként Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-ben és Kuvaitban - itt szakfelügyelőként a főiskolai és egyetemi klubok mellett - dolgozott. Tizennyolc éven át volt a Volán SC elnöke, s nyugdíjba vonulása után is aktív szereplője maradt a futballéletnek.

Az egykori kiváló kapust 1995-ben a NOB és a MOB is olimpiai érdemrenddel tüntette ki, tavaly decemberben pedig Prima Primissima-díjat kapott.

- Természetesen ma is odafigyelek a futballra, és nagyon szorítok a magyar csapatoknak - mondta Grosics Gyula. - Hamarosan kezdődik az Eb-selejtező sorozat, és akármilyen ellenfeleket is kapunk, fel kell nőnünk a feladathoz. Játékosainknak testben és lélekben is felkészültnek kell lenniük, szívvel-lélekkel kell futballozniuk, hogy a szurkolók megtöltsék értük a stadiont. Tisztában kell lenni azzal, hogy a magyar futball eredményei nem az MLSZ-en, hanem a klubokon múlnak, hiszen a játékosokat az egyesületek adják, azokban végzik a mindennapos munkát. Magyarországon annyi ígéretes fiatal labdarúgó van, hogy az ritkaságszámba megy, fontos, hogy ne hagyjuk elkallódni, elherdálni a tehetségeket, meg kell tanulnunk élni az értékeinkkel. Nagyon bízom abban, hogy lesz még eredményes válogatottunk, és remélem, én is látok még magyar sikereket...

Nem volt hiteles a zászló

Kiderült, hogy nem hiteles a zászló

Megváltozik a kiskunfélegyházi városi zászló. Bense Zoltán képviselő valamint Fekete János helytörténész vizsgálata alapján módosította erről szóló rendeletét a kiskunfélegyházi képviselőtestület: eszerint a városi zászló meghatározásakor fehér-kék helyett helyesen kék-fehér sorrendiségben kell szerepeltetni a színeket. Meghatározták a kék szín színskála szerinti értékét is.

Bense Zoltán önkormányzati képviselő elmondta, hogy olyan információt kapott, miszerint a jelenleg használatos városzászló színei nem megfelelőek. Saját maga is utána nézett a történelmi dokumentumokban, és kiderítette, hogy a valójában a színek sorrendjével van a probléma.

Kutatómunkájában jelentős segítséget kapott magánszemélyektől, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtártól, a levéltártól, a Heraldika Intézménytől, a Magyar Elektronikus Könyvtártól, és minden dokumentum, melyet az előterjesztéshez csatolt, azt bizonyította, hogy a város színe a kék-fehér az eddig használt fehér-kékkel ellentétben.

A hiba az 1990-es évekre vezethető vissza, a rendszerváltás után meg kellett változtatni a korábban használt, egyszínű kék városi zászlót, és megváltoztatták a város címerét is. Sok volt a munka akkoriban, hiszen számos utcát kereszteltek át illetve vissza, nem okolható senki a hibáért. Bense Zoltán megköszönte a képviselő-testület minden tagjának, hogy egyhangúlag elfogadták a módosítást. Ezután tehát Kiskunfélegyháza zászlaja kék-fehér.

Egy mondat a ...

Illyés Gyula:

Egy mondat a zsarnokságról



Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! ?
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott ?vigyázz!?-ban,
?tűz?-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félig nyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé kapott ujj
?pszt?-jében, hogy ne mozdulj,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van

nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,

a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
táguló szembogárban,

az van az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
meg abban,
megállt a kapulajban;

abban, ahogy a ?halló?
közben ? érzed ? a kagyló
csöndjén keresztül
figyel egy idegen fül;

nemcsak a telefondrót
közt vergődő Laokoon-mód:
vonat, repülő, sínpár,
gúzsbog, kötélszár,

mert zsarnokság van,
nemcsak a talpra álltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
az operában,
a trombitában,

ott van az utca sarkán
az éppoly harsány ?
vígan vagy kongó zordan
feszülő kőszoborban,

az van a derűtelen
tarkálló képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;

mert zsarnokság ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy a régi istened sem;

mert zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
dadog az idegennek,
ahogy, mielőtt súgtál,
hátrafordultál,

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál is jobban
bénító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves,

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szómámorban,
mint légydög a borodban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrba-szájban,
világban és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a tejút is már más,
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációkból,
templom, parlament, kínpad,
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék,

vonat kereke, hallod,
rab vagy, erre kattog;
hegyen és tavak mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
a bilincs-unalomban,
a záporzuhogásban,
az égig érő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből,
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába

beivódik, evődik
velődig;
töprengenél, de eszmét
tőle fogan csak elméd,

néznél, de csak azt látod,
amit ő eléd varázsolt,
s már körben lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert mikor ledobtad;
el nem tapodtad;
így rád is ő vigyáz már
gyárban, mezőn, a háznál;

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
fiad neki nemzed,

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

mert már miattad dermed
dacba a gyermek,
s lesz az öledben ringó
feleség ringyó;

vakondként napsütésben
így járunk vaksötétben
s feszengünk kamarában
futva bár Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
e dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

Az ajándék

Az ajándék

 Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit

az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye

neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére,

hogy befejezi az egyetemet.

A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját.

Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a

diplomaosztó napját.

Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az

irodájába, és ezt mondta:

Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt

álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam

át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.

A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy

Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon

mérges lett és ezt üvöltötte:

Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba

adni !?

Végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis

díszdobozban.

Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt jó állása,

csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az

édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó

napja óta nem látta.

Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és

közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!

Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába,

mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba

szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta

azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy

azt ő ott hagyta.

Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja

kézírásával: ,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni

gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak,

akik kérik tőle?"

És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy

slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján

a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés:"FIZETVE".

Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza az élet ajándékait, csak azért, mert

nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük!