Minden hegy veszélyes

Minden hegy veszélyes

MH

Erőss Zsolt úgy véli, sokkal rosszabbul is járhattak volna, de szerencséjük volt

„Vagyok olyan optimista, hogy felgyógyulok közel olyan szintre, mint a baleset előtt” – mondta lapunknak Erőss Zsolt, akit két társával együtt egy lavina sodort el szombaton a Magas-Tátrában.

–        Ön megmászta a Mount Everestet, a Tátrában pedig kis híján meghalt. Milyen arányosság van a hegyek magassága és veszélyessége közt?

–         

–        – Minden hegy a körülményeihez képest veszélyes, nem mindig a legnehezebb utakon vannak a legnagyobb balesetek. Harminc éve vagyok hegymászó, súlyos sérülésem még nem volt, műteni csak egyszer kellett, amikor két éve két lábujjam elfagyott. Egyébként nagyon fontos, hogy tudni kell időben feladni. Az életben maradt hegymászóknak ez egy elég jó tulajdonságuk.

–         

–        – Elsőként társai segítettek önökön. Volt már ön az első segítség?

–         

–        – Többször, kisebb-nagyobb balesetek gyakran előfordulnak, sajnos olyan is – legutóbb tavaly –, hogy meghaltak mellettem.

–         

–        – A jobb lába minden bizonnyal soha nem lesz már olyan, mint volt.

–         

–        – Tisztában vagyok vele, hogy egy nyílt törésnek maradandó nyomai lesznek, de tudok annyira optimista lenni, hogy olyan jó állapotba hozom magamat, mint a lavina előtt voltam.

–         

–        – Van-e ön előtt olyan cél, mit még nem teljesített?

–         

–        – Van, de olyan nincs, amit feltétlenül véghez szeretnék vinni. Bármiről le tudok mondani. A Tátrában úgy tűnt, az életemről is. Legfontosabb most meggyógyulni, sok magas hegy van még.

–         

–        – Gondolom, párszor lejátszotta magában újra, hogy mi történt.

–         

–        – Egy völgyben jégmászást gyakoroltunk, aztán délután a legtöbben visszamentek a szállásra, mi pedig hárman elindultunk egy kisebb túrára. Egy hegygerincről lefelé kínálkozott egy hófolyosó, összekötöttük egymást kötéllel. Én voltam legfelül, s arra eszméltem, hogy felettem két méterrel megrepedt a hó. Tudtam, hogy ez meg fog minket rántani, de bíztam benne, hogy megtartjuk magunkat. A hótömeg viszont olyan súllyal húzta az alattam lévő két embert, hogy eltörte a lábaimat. Két embert korábban már fogtam meg, de a rájuk nehezedő hótömeget már nem bírtam el.

–        – Szerencsések voltak?

–        – Egy szerencsétlen momentum volt, amikor ez a hólavina ki tudott minket szakítani. Ettől kezdve viszont szerencsések voltunk, mert sokkal rosszabbul is járhattunk volna.

–        – Van valami, amit most máshogyan csinálna, mint szombat este?

–         

–        – Rögtön megbeszéljük, hogy hol hibáztunk, ritka az, hogy nem téved az ember. Amikor éreztük, hogy mélyül a hó, nem ártott volna óvatosabbnak lenni, esetleg szándékosan megindítani azt a hóréteget.

–        – Ha felgyógyult, kompenzálásként elmehetne a Maldív-szigetekre, ott a legmagasabb pont 2,4 méteres.

–        – Az igaz, ott viszont az emelkedő tengerszint miatt lennék veszélyben. A viccet félretéve, gyógyfürdőbe biztosan sokat kell majd járnom, abból meg van nálunk bőven.

Balczó Mátyás