Az utolsó hegycsúcs

Pablo Domínguez Prieto 2009-ben, miután feljutott a hegy tetejére, e szavakat mondta pár perccel halála előtt: „Felértem a csúcsra!“

Erőss Zsolt, aki dr. Erdő Péter mellett e film védnöke, a filmet elemezve, beleértve saját 2010-es tátrai balesetét, ezt mondta : „Ha előre sejtesz bármit, és teszel érte egy picit, akkor nincs baleset. De nem sejtjük előre, hogy mi történik…”

 Arra az újságírói kérdésre, hogy „fél-e a haláltól”, Zsolt így válaszolt: „Nem, pedig gyakran voltam már kritikus helyzetben. Olyankor úgy vagyok vele, hogy bármelyik másodperc az utolsó lehet az életemben, de legalább odafönt boldogan halok meg…”

2013. május 20-án este nepáli idő szerint 6 óra előtt néhány perccel, miután megszólalt az alaptáborban tartózkodó Kollár Lajos rádiója, Zsolt így viccelődött:” Itt a csúcs, Lalikám merre vagy?”

Kedves Félegyházaiak!

Önök hosszú éveken keresztül személyesen is megismerhették és hallgathatták Zsolt beszámolóit a város intézményeiben. Kiskunfélegyháza volt az a vidéki település, ahol a legtöbb előadást tartotta, mindig örömmel és különös izgalommal várta ő is ezeket a találkozókat. Legutóbb az idei expedícióra való elutazása előtt is tartott két előadást városunkban, telt ház előtt.

Hosszú hetek után jött a hír: nepáli idő szerint 2013.május 20-án 18 órakor, több mint 24 órás mászás után Erőss Zsolt és Kiss Péter feljutott a Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsára.

Többen, barátok és a családtagok, akik magunk is másztunk, már ekkor aggódni kezdtünk, hisz a számok ijesztőnek bizonyultak. De izgultunk és reménykedtünk, hogy megoldják a fiúk ezt a helyzetet is. Egy éjszakát átvészelve másnap még bejelentkeztek, de délutánra köd ereszkedett a hegyre a rádiók pedig némák maradtak örökre.

A 2013-as Kancsendzönga (8586 m. Himalája, Nepál) Expedíció két csúcsmászója, Erőss Zsolt és Kiss Péter a csúcsról való ereszkedés közben 8000 méter körüli magasságban eltűnt!

Kiss Péter hegymászót személyesen nem ismertem. Eredményei viszont kiemelkedőek. Fiatal kora óta teljesítménytúrázóként sportolt, két alkalommal is elnyerte “Az év teljesítménytúrázója” címet. Tizennyolc évesen barlangász lett, majd hegyeket kezdett mászni. Barlangászként körülbelül 15 km barlangjárat feltárásában vett részt. A magyarországi hegyek, majd a Magas-Tátra gerincének megmászása után első magyarként mászta meg az Alpok összes (82 db) 4000 méter fölötti csúcsát. Sokszor teljesítette a maratoni távot, hatszor futotta körbe a Balatont.

Én, aki hosszú ideje követem a himalájai mászásokat, nem emlékszem hasonló esetre, mint ami a magyarok mászásánál történt. Kiss Péter a megmenekülést jelentő IV-es táborba való ereszkedés közben, a világ 3. legmagasabb csúcsának megmászása után megfordult és újból felfelé mászott, az akkor már nagy bajban lévő Erőss Zsolthoz. Kiss Péter elképesztő emberi teljesítményről tett tanúbizonyságot, hisz ekkora magasságban, már lefelé tartva nem szokás visszafordulni. Oscar Cadiash spanyol és a vele mászók nem akartak hinni a szemüknek, azt hitték, hogy a fiatal, rendkívüli kondícióban lévő magyar „megbolondult”. Nem! Petit a szíve vitte vissza.

Erőss Zsolt 1988-ban Székelyföldről családjával jött az Anyaországba. Ismeretségünk ez időkből való, majd közös mászások, expedíció, előadások, derűs beszélgetések, barátság jellemezte kapcsolatunkat. Talán régi ismeretségünk miatt is lehetett, hogy városunkban kiemelkedően sok előadást tartott. E tevékenységéért 2010.május 23-án Kiskunfélegyháza Város Elismerő Oklevelét kapta példamutató sporttevékenysége, a hegymászásban elért kiváló eredményei elismeréseként, de leginkább a város közművelődésében való rendszeres részvételéért. A kitüntetést pár hónappal balesete után, már lábprotézissel, a félegyházi emberek vastapsával kísérve vette át. A felé áradó szeretet nagy erőt adott neki.

Zsolt Magyarország vezető hegymászója volt, aki a Föld 14, 8000 méternél magasabb hegyéből 10-et mászott meg, ebből a két utolsót már művégtaggal, ami világviszonylatban is jelentős teljesítmény. Első magyar állampolgárként mászta meg a Föld legmagasabb hegyét, a Csomolungmát.

Erőss Zsolt nem lehet kérdéses, teljesítménye alapján a legsikeresebb magashegyi alpinista volt. Első nyolcezresét, a Nanga Parbatot egyedül, új úton mászta meg, ezzel kivívta az alpinistalegenda Reinhold Messner elismerését is.

Erőss Zsolt maga volt a hegymászó, együtt élt a hegyekkel, megtestesítője és elkötelezettje volt magának a hegymászásnak. Elsősorban mégsem eredményei, hanem céltudatossága, akaratereje, nyugalma, közvetlensége és derűje lehetett az, ami népszerűvé tette az emberek körében. Zsolt ezt megérezte, ezért is szeretett az emberek közt, a fiatalok, a gyerekek közt lenni és előadásokat tartani nekik. Céljai közt szerepelt, hogy a csúcsokra kitűzze a magyar nemzeti lobogót és szülőföldjének, Székelyföldnek a zászlaját is.

 A Kancsendzönga jelentése: „A hó öt kincse, kincseskamrája”

A „kincsek” jelentése: arany, ezüst, drágakő, vetőmag és szent könyv.

Nekünk, magyaroknak 2013. május 21 óta még többet jelent, mintha még több kincset rejtegetne.

E dátum az, mikortól e vidék még különösebb, misztikusabb lett a magyarok számára.

A hegy lábánál fekszik egy kicsiny falu, Dardzsiling, egy híres székely nyugszik ott, sírjánál az expedíció is tiszteletét tette. Kőrösi Csoma Sándor síroszlopán a következő felírat áll: „Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében”

Zsolt és Peti! Álmodjatok a hó öt kincse közt, fent a hegyen, ahová mindig is vágytatok!

Ti már a Himalájánál is magasabbra jutottatok, haladjatok tovább a Csillagösvényen!

Zsolt! Megtiszteltetés volt a barátodnak lenni.

Kiskunfélegyháza, 2013.06.06.                                            Bense Zoltán