Csúcs és krízishelyzet!!!

 Kollár Lajos jelentése

2013.05.21. 10 ó.

Sajnos nem jó híreket kell közöljek!

Tegnap este 6 óra előtt néhány perccel megszólalt a rádió és Zsolt viccelődött: Itt a csúcs, Lalikám merre vagy?

Persze, hogy a kezemben volt, egész nap el sem eresztettem. Örömömben 2x gratuláltam Petinek is, aki hálásan köszönte, de hideg van és adta vissza Zsoltnak, aki megnyugtatott, hogy hosszú volt, jól elfáradtak, de rendben vannak és rögvest ereszkednek is le (mind a hatan: Ők ketten, Oscar a Spanyol, Marió az olasz és két sherpa!) nem marad idő sok fotózásra, meg köd is van!

Rendben, vigyázni lefelé és a rámpánál, majd a négyes tábor elérésénél feltétlenül rádiózzatok!

Jött is a következő rádió Zsolttól 20 órakor: Lali, nagyon legyengültem, nem tudok tovább menni, Péterék előttem, lejjebb vannak 60-100 méterrel. Próbáltam fényjeleket adni, de nem ért semmit!

Ennél jobban régen lepődtem meg, hiszen semmi jele nem volt a  hírtelen erővesztésnek és pont Zsoltnál.Úgy tűnt nálam csak Zsolt lepődött meg jobban.a hangján is éreztem, hogy komoly a baj!
és így maradtunk egész éjszaka, Kb. 8300 méteren -30 fokban.Félóránként beszéltünk a rádión.

Hajnal felé hívott és azt mondta, hogy kicsit összeszedte magát és elindul- lassan lefelé.

Örültem mert a fagyásveszély nagy úr.

1 óra múlva beszéltünk és kérdeztem Petit. Még egy meglepetés, azt mondta -itt van mellettem!

És úgy is volt. Peti átvette a rádiót és elmondta, hogy Zsozsó egy kicsit rossz bőrben van, de masszírozza és lassan ereszkednek lefelé!

Az nagyon jó, Mi pedig Jaroval szervezzük a segítséget és a mentést. Csakhogy, egyetlen embert se értünk el a környéken, mindenki ki volt kapcsolva  a föntlévő sherpákkal együtt!

Pontosabban, az első hírre, este fél kilenckor értesítettük Carlos Soriát és Dr. Carlost a hármasba és el tudtuk érni az olasz doktornőt a négyesbe, hogy riasszon mindenkit akit csak tud, ha módja van rá!

A lefelé jövők még nem érkeztek meg és a táborban rajta kívül nem volt senki! Természetesen a lefelé jövőknek sem volt bekapcsolva semmilyen alkalmatosságuk!

Az érdembeli rádiólánc reggel 8 órakor indulhatott el. Érdemi Sherpát egyet sem lehetett elérni. A csoportoknak , vagy nincs rádiójuk, vagy az akku rossz, vagy egyszerűen nincs bekapcsolva!! Ezalatt Zsolték, lassan araszoltak a rámpa elejéig lefelé.

Közben a kettes tábort elvitte egy lavina és a koreai csapat balesetet szenvedett. Úgy tudjuk meghalt egy koreai és a sherpája. Tehát a baj és a lehetséges? mentés három felé oszlott.

Közben Peti ,vagy lemaradt, vagy leelőzte Zsoltot, mert a látható képen 1 ember maradt. Zsolt nem tudott magyarázatot adni, hiszen a beszéd is nagyon nehezére esett, de folyamatosan, lassan ereszkedett lejjebb. Egészen 8100 méterig. Ott lekuporodott és elaludt.

3 óra múlva, jól hallhatóan pihentebben és jól artikulálva hívott és elindult lefelé a négyes táborba.

Közben sikerült egy 2 tagú, sherpa segítséget megnyerni (tetemes összegért), hogy érje el a négyes tábort holnap reggelre és segítse a fiúkat lejjebb ereszkedni, akár az alaptáborig.

Reméljük, sikerrel !

Erőss és Kiss sikeresen jutottak fel a Föld 3. legmagasabb csúcsára, de lefelé tartva elfogyott az erejük. Nem tudni, hogy Kiss Péter hol van, a lábprotézissel mászó Erőss Zsolt pedig valahol a legfelső tábor felé ereszkedik. Közben tragédiák sora zajlott a többi expedícióval is.

Kedden délután Erőss Zsolt és Kiss Péter mentőexpedícióját szervezik a nepáli Kancsendzönga alaptáborában, mivel a két magyar alpinista ereje végére ért a sikeres csúcsmászás után. Az alaptáborban is csak reménykednek abban, hogy a mászók elérik a legfelső, 7600 méteres tábort. Bár ez is extrém magasságban van, de már a 8000 méter alatt. A 8000 méter feletti magasságot hívják halálzónának: itt olyan kevés az oxigén, hogy huzamosabb ideig a szervezet már nem képes működni.

Váratlan krízishelyzet a csúcs alatt

Az expedíció sorsa az utolsó pillanatban fordult kritikusra. Hétfőn helyi idő szerint este hatkor még arról érkezett hír, hogy elérték a Föld harmadik legmagasabb csúcsát, a Kancsendzöngát. A jelentésben ugyan nem említették, de a szakértők számára nyilvánvaló volt: az ideálisnál később érték el a 8586 méteres csúcsot. A páros 24 órás mászás végén ért célba. Az ugyanakkor tudható, hogy a hegymászás legnehezebb és legveszélyesebb része mindig az ereszkedés. A mászók ilyenkor már kimerültek, ezért a megfelelő taktika szerint nem erejük legvégéig másznak, hanem úgy, hogy még legyen energiájuk és idejük visszaérni a táborba. Ez ugyanakkor azzal is járhat, hogy még a csúcs előtt vissza kell fordulniuk.

Bár Erősséknél egyértelmű volt, hogy túl hosszúra nyúlt a mászás, reményt adott, hogy a páros vidáman rádiózott a csúcsról, hangsúlyozva, hogy azonnal kezdik is az ereszkedést.

Este nyolckor érkezett az első aggasztó hír. Erőss Zsolt jelentkezett be rádión az alaptáborba: „Nagyon legyengültem, nem tudok tovább menni, Péterék előttem, lejjebb vannak 60-100 méterrel. Próbáltam fényjeleket adni, de nem ért semmit.”

Nem csak az volt a baj, hogy a mászó egyedül maradt, hanem hogy mindez alig néhány száz méterrel a csúcs alatt történt, ahonnan még hosszú út vezet a 7600 méteres táborba. Ekkor már 28 órája voltak talpon.

Éjjel jött az újabb rádióüzenet, miszerint a két hegymászó már együtt van, de extrém magasságban, 8300 méteren. Az éjszakát a szabadban húzták ki, mínusz 30 fokban, olyan környezetben, ahol az alacsony oxigéntartalom miatt pihenni sem lehet: még akkor is fogy az ember energiája, ha csupán fekszik. Az alaptábor vezetője, Kollár Lajos félóránként beszélt velük, hogy biztos lehessen abban, nem alszanak el, súlyos fagyási sérüléseket szerezve.

Nem csak a magyarok kerültek aznap nehéz helyzetbe. Egy lavina elvitte a kettes tábort, egy koreai és egy bangladesi hegymászó leereszkedés közben lezuhant és életét vesztette, két serpa megsérült. A lavina miatt sokan a szabadban töltötték az éjszakát.

A páros hajnalban folytatta az ereszkedést, és de reggel nyolckor még mindig csak 8100 méteren jártak. Innentől az információk bizonytalanok. Kiss Péter haladt tovább, Erőss pedig lekuporodott, és többet nem adott életjelet. Mivel rádiójukat kikapcsolták, csak távcsövön lehetett követni az eseményeket, Kollár Lajos sokáig a legrosszabbtól tartott.

Erőss három órával később mozdult meg. Kiderült, hogy elaludt, de gyűjtött annyi erőt, hogy folytassa az ereszkedést. Hangjából Kollár Lajos jelentése szerint nyilvánvaló volt, hogy ereje végén jár.

Szervezik a mentőexpedíciót

Cikkünk írásának idején nem tudható, hogy Kiss Péter hol van, elérte-e a 7600 méteres tábort. Kérdés, hogy a műlábbal mászó Erőss Zsolt képes-e saját erejéből elérni unyanezt a tábort. Továbbá, ha el is érik, hogyan fognak tovább ereszkedni? Bár ott már vannak sátrak és élelem is, a körülmények nem alkalmasak a pihenésre. Az expedíció sajtófőnöke, Vincze Szabolcs is arról tájékoztatta az Indexet, hogy vélhetően mentőcsapatot kell értük küldeni.

A mentést nehezíti, hogy minden hegymászó a hegyen van, hiszen mindnyájan kihasználták a mászásra alkalmas időszakot. Kollárék a kettes és hármas táborban pihenő, csúcsot nem járt serpákból és mászókból igyekeznek csapatot szervezni, egyelőre azonban bizonytalan, ki kapható a nehéz és veszélyes feladatra.

A sajtófőnöktől származó hírek szerint az alaptáborban maradt serpákból szerveznek mentőcsapatot, akik legkorábban szerda reggel indulhatnak el a hegyre. Vincze Szabolcs szerint arra készülnek, hogy a két alpinista saját erejéből nem képes lejutni a hegyről.