Első kézből! Exkluzív beszámoló Ugyan Anita csúcstámadásáról

A magyar hegymászó május 17-én hódította meg már másodszor a Mount Everestet oxigénpalackkal, Anita beszámolójából kiderül, hogy majdnem az életébe került a 2010-es csúcstámadása Ugyan Anita magyar hegymászó május 17-én oxigénpalackkal ismét meghódította a világ legmagasabb pontját a Mount Everestet.Ugyan Anita, 2009-ben már egyszer legyőzte a közel 9 km-es magasságot, de idén ismét nekivágott a Mount Everestnek. Anita oxigénpalack nélkül szerette volna másodszor elérni a csúcsot, ám az időjárás és egészsége miatt ez idén sem így alakult.

Anita az expedíció alatt megküzdött az akklimatizációs betegséggel is. Anitának pihenésre volt szüksége, ezért visszatért pár napra az alaptáborba, hogy onnan újból kezdje az akklimatizációt. Ezekben a táborokban a hegymászók minden esetben, az úgynevezett ingázás technikáját alkalmazzák, azaz fölmennek az egyes táborokba, majd legfeljebb egy éjszakát eltöltve visszaereszkednek pihenni alacsonyabb magasságba. Ezzel szoktatják a szervezetüket az oxigénben egyre ritkább, magasabb környezethez. Az akklimatizáció az oxigénpalack nélküli mászásnál különös jelentőségű. A felkészülési pihenőt követheti az úgynevezett csúcstámadás. A hegymászó Várkonyi László tragikus balesetét is nehezen élte meg

Anita első beszámolója a csúcsról visszatérve:

"A tények: én külön voltam a csapattól, akklimatizációt illetően, mivel többször volt szükséges arra, hogy fölmenjek és hogy magasabbra. Május 10-én így egyedül voltam már fent a hegyen, illetve a kettes táborban. Sajnos nagyon szeles idő kezdődött másnaptól, de azért feljebb mentem, viszont másnapra már nem volt hangom, valószínű a hideg széltől.

Ez persze nem tűnt nagy tragédiának, így maradtam, de a terv az volt, hogy a feljebb menetel után újra vissza alaptábor, de az időjárás-előrejelzés szerint viszont egy nagyon rövid ablak jött 16 vagy 17-en, amit ki lehetett volna használni. Az állapotom sajnos egyre rosszabbodott, így hosszas hezitálás után úgy döntöttem ilyen állapotban nem fog menni oxigénpalack nélkül, mert elég nehezen vettem már levegőt, és iszonyatosan köhögtem is.

Végül is, úgy döntöttem, ha mar itt vagyok, oxigénnel felmegyek. Május  17-en fent voltam, bar nem ezt terveztem.

A csúcsról a kettes táborba lejöttünk egyből, hárman, Robert C. orvos, illetve Mike és én.

A többi csapattag a négyes táborba maradt. Ereszkedés után a Lhotse falról már éreztem, hogy nincs valami rendben és nem kapok rendesen levegőt es már köhögni sem tudok, végül sikerült este elérni a kettes tábort. Robert azt mondta: inhaláljak, mert elvileg az történhetett, hogy a hideg levegő, a gyulladt torok, az oxigénhiányos állapot miatt beszűkült a légcsövem. 10 óra körül, éreztem, hogy most már nincs elég levegőm, elájultam. Az elmondások alapján Robert mindent próbált megtenni, kb. 4 óráig tartott mire megint magamhoz tértem. Elég szörnyű este volt, mert közben a csapat egyik tagját le kellett menteni a négyes táborba és kb. este 12 körül bírtak lehozni.

Sajnálom, hogy nem sikerült oxigén nélkül, de ez az út nem alakult olyan fényesen, Konyi balesete miatt sem. Nehéz belegondolni, de majdnem ottmaradtam a hegyen. Jelenleg az alaptáborban vagyok, valószínű holnap lemegyünk, hangom még mindig nincs, de legalább élek” – írja blogjában Ugyan Anita.