SIRATÓ

(Bense Sándorné, Drozdik Marianna emlékére)

 „Nagyon fogsz hiányozni, drága Mama

Fölötted az Isten- harangok visszhangja szól, Fölötted az Égi angyalok szárnyai szállnak, Júliusi csendes esőnek sirató hangja… Mind, minden Veled van. Mind, minden Érted szól, Érted szól…

Így ragyogsz ránk Te, Itt ragyogsz ránk Te, drága Mama

Szemeidről napsugaras mosolyaid szikráznak, Szemeidről lelked aranya fényei, Lelked aranya fényei minket ölelnek, Minket ölelnek, minket ölelnek, Te édes, Te drága Mama! Tieid maradtak városunk Szent Oltárai, Tieid maradtak az Embert szerető küszöbei, Az Embert szerető ablakai, Platános utcái, virágos terei, Tied volt Életünk múltja, És jövője tied lesz, Mama, tied lesz!

De jaj! Most, mind végig kísérő sirató hangokat hallunk… Még mindig búcsúzó mély hangokat hallunk… Így bánatosan, gyászosan szól Érted az Ég. A mi Világunk fölött a Te Eged szól már…

A mi Világunk fölött így nyughatatlanul sír, sír a Nyarunk! ... Lebegnek benne távoli magas Hegycsúcsok. Itteni hatalmas Platánok benne lebegnek…

Búcsúzóul Virágok benne fénylenek… Emlékek tengernyi eső csöppjei benne fénylenek…

És a Reménynek csöpp óceánjai, csöpp óceánjai a Reménynek…

Mind, minden Érted él bennünk. Mind, minden Érted él velünk. Téged az élet őriz. Téged örökít. Téged, Téged, Téged őriz, Drága Mama!

Kiskunfélegyháza, 2014.07.15.

Gencso Hrisztozov