A csúcsokat nem csak megmászni kell;
meg kell tanulni körülnézni, ha felértél...
Legújabb cikkek
Hegymászó szervezetek
Gyászol a futballtársadalom - Elhunyt Grosics Gyula
A család tájékoztatása szerint „Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója 11.20 perckor, álmában, megtért Teremtőjéhez”.
Grosics Gyula Dorogon kezdte pályafutását, majd a MATEOSZ, a Bp. Honvéd és a Tatabánya csapataiban szerepelt. A magyar válogatott kapuját 86 alkalommal őrizte, 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert, 1952-ben Helsinkiben pedig olimpia bajnoki címet szerzett.
Grosics
Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa, a Nemzet Sportolója 1926-ban született. 13 éves korában Dorogon kezdte pályafutását – 1940-ben a sorkötelezettség miatt nem állt rendelkezésre hálóőr a település csapatában. „Ha nincs Pap, jó a ministráns is”, így lett végül a klub hálóőre, az addigi portást ugyanis Papnak hívták, ő pedig Dorogon ministrált az idő tájt.
18 évesen magabiztosan nyert a csapattal NB III-at, és elődöntősök voltak a Magyar Kupában, 1945-ben pedig már az élvonalban szerepelt a Dorog. 1950-ben némi kitérővel került a Honvédhoz. 1952-ben olimpiát nyert a magyar válogatottal Helsinkiben, és szerepelt az ezt követő három világbajnokságon, 1954-ben ezüstérmes volt az Aranycsapattal. Ezt követően hazaárulással vádolták, és kegyelem volt szinte, hogy Tatabányán folytathatta a futballt – de a Ferencvároshoz nem igazolhatott át.
Magyar bajnoki címet háromszor ünnepelhetett, 390 mérkőzésen szerepelt, a címeres fekete szerelés 86-szor volt rajta 15 év leforgása alatt. Ismert, a magyar válogatott 1954 előtt hat esztendőn át volt veretlen.
Később edzőként Tatabányán, Salgótarjánban és a KSI-nél is dolgozott, majd Kuvaitban is szerencsét próbált. 1970-től folyamatosan figyelmeztetett a futball morális mélyrepülésére. 1990-ben az MDF színeiben a politikában is megmerítkezett, de nem sokáig.
2008-ban többször intenzív osztályra került, a tüdejével voltak súlyos problémák. Családja csütörtökön közölte az MTI-vel, hogy a szokásos kontrollvizsgálatot követően ismét kórházban ápolják.
82. születésnapján, ünnepélyes keretek között leigazolta a Ferencváros, 2008. március 25-én kezdőként is jelölték a Sheffield United elleni barátságos mérkőzésen.
Már csak Buzánszky maradt
Buzánszky Jenő, aki Grosics Gyula pénteki halálával az egyetlen élő tagja maradt a legendás Aranycsapatnak, mély fájdalommal értesült barátja elvesztéséről. Buzánszky az MTI-nek elmondta: pénteken kora délután együtt kellett volna utaznia Grosiccsal Berlinbe. A német labdarúgó-szövetség ugyanis meghívta őket az 1954-es berni világbajnoki döntő 60. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre.
„A barátom marad örökre. Együtt éltünk át szép sikereket és kudarcokat. Mindig lehetett rá számítani – mondta az MTI-nek telefonon a repülőgép felszállására váró Buzánszky. – A napokban kórházban volt, és mondta, hogy nem tud jönni Berlinbe velem. Reméltem, hogy felgyógyul, hazamehet, és megint mehettünk volna ünnepségekre, baráti összejövetelekre. Ennek a közös útnak most vége.”
Forrás:MTI,gondola.hu
Grosics Gyula családja csütörtökön még azt közölte az MTI-vel, hogy a „Fekete Párduc” egy kontrollvizsgálatot követően került kórházba. A Nemzet Sportolóját az elmúlt években többször is kórházban ápolták, 2008-ban például a tüdeje is kilyukadt, az intenzív osztályra került.
Az 1926. február 4-én született Grosics szülővárosában, Dorogon kezdte futballkarrierjét. 1947-ben a fővárosi MATEOSZ-hoz, majd a Bp. Honvédhoz került, pályafutását Tatabányán fejezte be. A kispesti csapattal három bajnoki címet nyert. A magyar válogatottban 1947 és 1962 között 86 alkalommal védett, megjárt három világbajnokságot (1954, 1958, 1962), az elsőn ezüstérmet szerzett. 1952-ben pedig olimpiai bajnok lett. Pályafutása befejezése után edzősködött, dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Később a Bp. Volán elnöke volt.
A legendás Aranycsapatból, abból az együttesből, amely 1953-ban 6:3-ra nyert Londonban Anglia ellen, már csak a jobbhátvéd Buzánszky Jenő van közöttünk.
Csatár szeretett volna lenni
Az Aranycsapat legendás kapusa 2011. február 4-én, 85. születésnapja alkalmából hosszabb interjút adott az MTI-nek, amelyben többek között arról vallott, hogy csatár szeretett volna lenni.
Arra a kérdésre, hogy elcserélné-e ötkarikás győzelmét a világbajnoki címre, igennel válaszolt. "1952-ben még a legjobbak szerepeltek az olimpián, mert a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 1956-ban szabályozta, hogy csak utánpótláskorúak szerepelhetnek a nyári játékokon, így a Helsinkiben aratott diadal rendkívül értékes. Ennek ellenére már akkor is a világbajnokság volt a sportág csúcsa. Életem legfájdalmasabb emléke az 1954-es berni vb-döntő, elsősorban azért, mert ez azon ritka esetek egyike, amikor nem az ellenfél nyert, hanem mi vesztettünk" - mondta Grosics, aki haláláig követte a futballt, de már csak televízióban, mert egészségi állapota ezt tette lehetővé.
A pályafutása során Fekete Párducnak becézett sportember egészségével kapcsolatban akkor azt mondta, nem dicsekedhet, panaszkodni pedig nem akar. Bevallása szerint három szívinfarktus érte, az egyiknél, amikor elesett, eltört a bordája, amely megsértette a tüdejét. Utána többször lyukadt ki a tüdeje, emiatt öt éve hosszú ideig kezelték kórházban. "A rekeszizmot húzták rá a problémás területre. Azóta nincs gondom vele, csak a légzésem vált nehezebbé, már egy apró séta is kifáraszt. Minden héten vizitre kell járnom, illetve vissza kell fognom magam, mert veszélyes lehet az egészségemre a sok közszereplés" - mondta Grosics.
A Dorogon született, 86-szoros válogatott hálóőr akkor még nem volt a Nemzet Sportolóinak tagja, s mint mondta, szavakkal nem kifejezhető mekkora megtiszteltetésnek gondolja ezt a címet. Alig több mint egy hónappal később pedig - 2011-ben - bekerült az illusztris társaságba csapattársával, Buzánszky Jenővel együtt.
A játékosként elért kiváló eredményei mellett arra nagyon büszke volt, hogy Budapesten iskolát, Gyulán pedig labdarúgó-akadémiát neveztek el róla. Hozzátette, amikor ennek jelentőségébe belegondol, elsősorban azokra emlékezik, akik lehetővé tették számára, hogy ilyen pályafutása legyen, külön kiemelve a szüleit. "Ami tegnap történt, az nem foglalkoztat. Viszont gyermekkorom emlékei egyre élesebbek. Számomra fontos ezek újraélése. Úgy kell viszonyulni a sporthoz, hogy legyenek élmények, melyekre öregkorában szívesen gondol vissza az ember. De csak az élheti át újra ezeket az emlékeket, aki mindent megtett a sikerekért" - mondta három éve Grosics, akinek életéről Keresztlécen címmel készült dokumentumfilm.
Forrás:maszol.ro
Elérhetőség
Tel.: +36 (20) 332-89-56
e-mail: zbense@gmail.com
nyugszik 20:28-kor.
Holnap
Választókerület
Gondola
Látogatók