„A madarak lassan mind elrepülnek,
s az égre nagy, komor fellegek gyűlnek,
én itt vagyok még, de álmaim már tűnnek…
csak a Hegy örök… s ez újra álmokat szülhet…”
Advent
Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.
Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal –más megfogalmazásban a Szent András apostolnapjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal– veszi kezdetét, és karácsonyig tart. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.
Advent első vasárnapja, a keresztényegyházi év első napja mindig november 27. és december 3. közé esik.
A december 25. előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja, az azt megelőző advent harmadik vasárnapja, és így tovább. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis szenteste (ebből következik, hogy advent első vasárnapja nem lehet később, mint december 3.).
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.
Advent tanítása
Adventkor a keresztények nemcsak a Jézus születése előtti várakozásról emlékeznek meg, hanem további két jelentése is van az ünnepnek. Várják az Úr eljövetelét a saját életükben is: hogy keresztény életvitelükkel minél közelebb kerüljenek Istenhez, Jézus tanításához. Továbbá várják Jézus Krisztus második eljövetelét is, s igyekeznek felkészülni az utolsó ítéletre.
A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomioltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik. Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (roráte) misét tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete.
Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek
Szentcsalád-járás
A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a Szent Családot ábrázoló képet, és e képnél imákat mondanak, s kisebb szertartásokat mutatnak be. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent JózsefBetlehembe érvén szállást kerestek maguknak.
Böjt
Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombatizsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.
Adventi koszorú
Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichernnémetevangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.[1]
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négygyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet IstenJézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:
- Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
- zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
- Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
- Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).
SZERELEMRŐL MÁSKÉPP
SZERELEMRŐL MÁSKÉPP
Péterfy Bori: már nem is gondolunk az Amorf Ördögökre
Az energiabomba énekesnő a női szerepben gondolkodó férfiakról, korábbi zenekaráról és erdélyi kötődéseiről
Péterfy Bori és zenekara, a Love Band
Az énekesnő végigtáncolta a koncertet, folyamatosan és egyedien kommunikált közönségével, a ráadásban pedig ezrek énekelték vele a labambát.
Mennyire tekinthető a Péterfy Bori és a Love Band az Amorf Ördögök reinkarnációjának?
– Annyiban, hogy Tövisházi Ambrus a zeneszerző, és az első lemezünk legtöbb számát Tariska Szabi írta – ugye ők az Amorf Ördögök két frontembere – és én énekelem, aki az Amorf Ördögökben is énekeltem, úgyhogy ebből a szempontból nyilván ugyanazok az emberek csinálják, de szerintem ez egy egészen másmilyen lemez. Ez is volt a szándék, hogy azt befejezni, elengedni, és valami újat csinálni.
Amikor először hallgattam a lemezed, volt egy furcsa érzésem. Néhény dal zavaróan amorfosnak tűnt, más dalokkal meg az volt a bajom, hogy nem eléggé amorfosak.
Azóta ez már kiegyenlítődött, és már azt sem tudnám megmondani, melyik dalokat gondoltam túl amorfosnak. Te érzed ezeket a hangsúlyokat?
– Egyáltalán nem. De nyilván mivel a zeneszerző meg a szövegíró ugyanaz a legtöbb számban, előfordulhat ez, hogy van egy ilyen hangulata, de én ezzel nem is foglalkozom. Nem szoktunk már az Amorf Ördögökre gondolni, az tényleg a múlt már.
Komoly erdélyi kötődéseid vannak.
– Dédnagypapám Áprily Lajos, nagyapám pedig Jékely Zoltán, ők nagyon feltérképezték ezt a helyet – Brassó, Kolozsvár, Parajd, rengeteg városhoz van kötődésük. A papám Nyárádsellyén született, és Marosvásárhely mellett, a Nagykend nevű faluban nőtt fel, ott volt az én nagypapám lelkész hosszú-hosszú ideig, aztán meg a nagybátyám volt ott lelkész, úgyhogy nem is tudok olyan várost vagy falut mondani, ahol ne lenne valami rokonság.
Megtébolyodott a Feri?
Mégis csak nagy kár volt azt az OPNI-t bezárni.
Legalábbis az alábbi blogbejegyzés részlete erre utal.
"Baloldali barátaimnak mondom, hogy nyugodtan marxizáljanak, mert a nem vulgáris, hanem autentikus marxi társadalmi vízió nem a személyfüggő feudalizmus, hanem a szabad polgárok kapitalizmusát kívánta meghaladni a kommunisztikus eszmékkel. Másképpen mondva, Marx szerint a közösségi társadalom, azaz a kommunizmus, a szabad polgári világ, értsd, a kapitalizmus humánus felsőbb énje. Nem a szabad polgároktól kell félni, hanem azok hiányától, ez az autentikus marxi szöveg, aminek persze semmi köze nincs a mélyfeudalizmus orosz teoretikusainak, és még inkább követőinek vulgárkommunizmusához."
(Gyurcsány Ferenc - kapcsolat.hu)
http://holahatar.uw.hu/news.php?readmore=132
A polgári Magyarországért
Mára Orbán sem bízik a polgári Magyarországban. Minden intézkedésével, minden gesztusával azt rombolja. Amit most csinál a magán nyugdíjpénztárakkal, az a polgári Magyarország elárulása.
1998-ban a Horn-Orbán választási vitán az akkori miniszterelnök, Horn Gyula lexikonból, vagy talán értelmező szótárból idézve támadt Orbánra és programjára. Az okot erre az szolgáltatta, hogy a kihívó, Orbán Viktor és pártja a „Polgári Magyarország” programját ajánlotta a választók figyelmébe, a Horn vezette baloldal fülét és meggyőződését viszont sértette a „polgár” kifejezés és a „polgári” jelző. Horn és pártja értelmezésében a polgár egyenlő volt a tőkéssel. Orbán viszont nem erről beszélt. Az Ő polgára nem tőkés volt, hanem önálló, szabad ember. Önálló, mert volt valamije: tudása, kultúrája, erkölcse, jog- és állampolgári tudata, vagyona, olyan dolgok, amelyek bázisán szabad lehetett. Nem tulajdonos polgár (bourgeois), hanem szabad ember (citoyen). Nem felelőtlen, hanem felelős, nem magányos, hanem önálló, nem alávetett, hanem a szabad haza szabad állampolgára. Horn akkor nem értette, miről beszél Orbán. Ez lett a veszte, ezért vesztettünk.
Orbán most nem emlékszik 1998-as önmagára. Nem emlékszik arra, hogy miért győzött. A Véleményvezér (www.velemenyvezer.blog.hu) azt hiszem pontosan fogalmaz, amikor azt írta a napokban, hogy a „polgár” egy olyan fogalom volt, amivel szinte mindenki könnyen tudott azonosulni, hiszen az ország nagy része valóban polgárosodni akart. Orbán tizenkét éve a felemelkedés reményét hozta. Azt üzente, hogy önálló és szabad, ezáltal sikeres lehetsz. Azt mondta, hogy a siker forrása önmagad vagy, a szorgalmad, a teljesítményed, a kultúrád, az erkölcsöd. Azt is mondhatta volna, hogy „merj szabad lenni, merj sikeres lenni!”, az én kormányom ebben fog támogatni.
Ma nem ezt mondja Orbán, de tegyük hozzá, hogy a mai baloldal jelentős része is ódzkodik a polgári világtól. Egyiküknek sincs igaza. Ha valamire szükségünk van, akkor az a polgári Magyarország eszméje. (Baloldali barátaimnak mondom, hogy nyugodtan marxizáljanak, mert a nem vulgáris, hanem autentikus marxi társadalmi vízió nem a személyfüggő feudalizmus, hanem a szabad polgárok kapitalizmusát kívánta meghaladni a kommunisztikus eszmékkel. Másképpen mondva, Marx szerint a közösségi társadalom, azaz a kommunizmus, a szabad polgári világ, értsd, a kapitalizmus humánus felsőbb énje. Nem a szabad polgároktól kell félni, hanem azok hiányától, ez az autentikus marxi szöveg, aminek persze semmi köze nincs a mélyfeudalizmus orosz teoretikusainak, és még inkább követőinek vulgárkommunizmusához.)
Mára Orbán sem bízik a polgári Magyarországban. Minden intézkedésével, minden gesztusával azt rombolja. Amit most csinál a magán nyugdíjpénztárakkal, az a polgári Magyarország elárulása. Emlékeznek? 2002-ben azt hirdette Orbán, hogy a „Jövő elkezdődött”. Most, az öngondoskodás, a polgári felelősség egyik legfontosabb intézményének felszámolásakor csak parányit kell bővíteni a régi jelszót, amely mostantól így hangzik: „a jövő felélése elkezdődött”.
Az orbáni jobboldal mára a polgári Magyarország legerősebb és ezért legveszélyesebb ellenfele lett. A jogállam, az alkotmányosság, a polgári felelősség ellenfele. Nem a nyugdíjunkat veszik csak el, hanem sokkal többet: egy nyugatos, polgári Magyarország esélyét. Ez persze lehetne akár konzervatív vagy éppen szociáldemokrata árnyalatú is, de ez most már nem kérdés. A vita ugyanis mostantól nem a nyugatos konzervatívok és a nyugatos szociáldemokraták között, hanem a polgári szabadságot és önállóságot igénylők, és a plebejusnak hazudott alá-és kiszolgáltatottságot hirdetők között van.
Polgári Magyarországot szeretnék. Szabadsággal és igazságossággal.
(Gyurcsány Ferenc,http://kapcsolat.hu/blog/a_polgari_magyarorszagert)
Panaszt tettek a lakók
Panaszt tettek a lakók
http://www.siriusradio.hu/index.php?oldal=hir&o=panaszt_tettek_a_lakok&v=1
Panaszt tettek a Kazinczy utca 1. szám alatti önkormányzati tulajdonban lévő társasház lakói, mert a magas közös költség bevezetése ellenére sem látnak változást a ház állapotát illetően. A lépcsőházban nincs világítás, háromnaponta takarítják, a falakról hullik a vakolat, a szemét elhordását a lakók saját költségből oldják meg. A kiskunfélegyházi önkormányzat városüzemeltetési és lakásgazdálkodási bizottsága tegnapi (november 22) ülésén tárgyalt a problémáról. A helyszíni bejárást követően Bense Zoltán, a bizottság elnöke nyilatkozott rádiónknak.
FOTÓKIÁLLÍTÁS VILÁGJÁRÁSRÓL
Úton világjárók címmel fotókiállítás nyílt Félegyházán a Móra Ferenc Művelődési Központban. Az egzotikus utazásokról készült képeket november 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
Sok érdeklődőt vonzott Dongó Kornél és Duksa – Kovács József Úton Világjárók nevet viselő fotókiállítása a Móra Ferenc Művelődési Központban. A megnyitó ünnepségen Bense Zoltán képviselő mondott beszédet, aki gyakorlott hegymászóként és földrajztanárként kiemelte az alkotók elhivatottságát és munkáját. A hivatalos megnyitó után a jelenlévők megcsodálhatták a képeket. A tárlatot november 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők.