Bense Zoltán

Csúcs és krízishelyzet!!!

 Kollár Lajos jelentése

2013.05.21. 10 ó.

Sajnos nem jó híreket kell közöljek!

Tegnap este 6 óra előtt néhány perccel megszólalt a rádió és Zsolt viccelődött: Itt a csúcs, Lalikám merre vagy?

Persze, hogy a kezemben volt, egész nap el sem eresztettem. Örömömben 2x gratuláltam Petinek is, aki hálásan köszönte, de hideg van és adta vissza Zsoltnak, aki megnyugtatott, hogy hosszú volt, jól elfáradtak, de rendben vannak és rögvest ereszkednek is le (mind a hatan: Ők ketten, Oscar a Spanyol, Marió az olasz és két sherpa!) nem marad idő sok fotózásra, meg köd is van!

Rendben, vigyázni lefelé és a rámpánál, majd a négyes tábor elérésénél feltétlenül rádiózzatok!

Jött is a következő rádió Zsolttól 20 órakor: Lali, nagyon legyengültem, nem tudok tovább menni, Péterék előttem, lejjebb vannak 60-100 méterrel. Próbáltam fényjeleket adni, de nem ért semmit!

Ennél jobban régen lepődtem meg, hiszen semmi jele nem volt a  hírtelen erővesztésnek és pont Zsoltnál.Úgy tűnt nálam csak Zsolt lepődött meg jobban.a hangján is éreztem, hogy komoly a baj!
és így maradtunk egész éjszaka, Kb. 8300 méteren -30 fokban.Félóránként beszéltünk a rádión.

Hajnal felé hívott és azt mondta, hogy kicsit összeszedte magát és elindul- lassan lefelé.

Örültem mert a fagyásveszély nagy úr.

1 óra múlva beszéltünk és kérdeztem Petit. Még egy meglepetés, azt mondta -itt van mellettem!

És úgy is volt. Peti átvette a rádiót és elmondta, hogy Zsozsó egy kicsit rossz bőrben van, de masszírozza és lassan ereszkednek lefelé!

Az nagyon jó, Mi pedig Jaroval szervezzük a segítséget és a mentést. Csakhogy, egyetlen embert se értünk el a környéken, mindenki ki volt kapcsolva  a föntlévő sherpákkal együtt!

Pontosabban, az első hírre, este fél kilenckor értesítettük Carlos Soriát és Dr. Carlost a hármasba és el tudtuk érni az olasz doktornőt a négyesbe, hogy riasszon mindenkit akit csak tud, ha módja van rá!

A lefelé jövők még nem érkeztek meg és a táborban rajta kívül nem volt senki! Természetesen a lefelé jövőknek sem volt bekapcsolva semmilyen alkalmatosságuk!

Az érdembeli rádiólánc reggel 8 órakor indulhatott el. Érdemi Sherpát egyet sem lehetett elérni. A csoportoknak , vagy nincs rádiójuk, vagy az akku rossz, vagy egyszerűen nincs bekapcsolva!! Ezalatt Zsolték, lassan araszoltak a rámpa elejéig lefelé.

Közben a kettes tábort elvitte egy lavina és a koreai csapat balesetet szenvedett. Úgy tudjuk meghalt egy koreai és a sherpája. Tehát a baj és a lehetséges? mentés három felé oszlott.

Közben Peti ,vagy lemaradt, vagy leelőzte Zsoltot, mert a látható képen 1 ember maradt. Zsolt nem tudott magyarázatot adni, hiszen a beszéd is nagyon nehezére esett, de folyamatosan, lassan ereszkedett lejjebb. Egészen 8100 méterig. Ott lekuporodott és elaludt.

3 óra múlva, jól hallhatóan pihentebben és jól artikulálva hívott és elindult lefelé a négyes táborba.

Közben sikerült egy 2 tagú, sherpa segítséget megnyerni (tetemes összegért), hogy érje el a négyes tábort holnap reggelre és segítse a fiúkat lejjebb ereszkedni, akár az alaptáborig.

Reméljük, sikerrel !

Erőss és Kiss sikeresen jutottak fel a Föld 3. legmagasabb csúcsára, de lefelé tartva elfogyott az erejük. Nem tudni, hogy Kiss Péter hol van, a lábprotézissel mászó Erőss Zsolt pedig valahol a legfelső tábor felé ereszkedik. Közben tragédiák sora zajlott a többi expedícióval is.

Kedden délután Erőss Zsolt és Kiss Péter mentőexpedícióját szervezik a nepáli Kancsendzönga alaptáborában, mivel a két magyar alpinista ereje végére ért a sikeres csúcsmászás után. Az alaptáborban is csak reménykednek abban, hogy a mászók elérik a legfelső, 7600 méteres tábort. Bár ez is extrém magasságban van, de már a 8000 méter alatt. A 8000 méter feletti magasságot hívják halálzónának: itt olyan kevés az oxigén, hogy huzamosabb ideig a szervezet már nem képes működni.

Váratlan krízishelyzet a csúcs alatt

Az expedíció sorsa az utolsó pillanatban fordult kritikusra. Hétfőn helyi idő szerint este hatkor még arról érkezett hír, hogy elérték a Föld harmadik legmagasabb csúcsát, a Kancsendzöngát. A jelentésben ugyan nem említették, de a szakértők számára nyilvánvaló volt: az ideálisnál később érték el a 8586 méteres csúcsot. A páros 24 órás mászás végén ért célba. Az ugyanakkor tudható, hogy a hegymászás legnehezebb és legveszélyesebb része mindig az ereszkedés. A mászók ilyenkor már kimerültek, ezért a megfelelő taktika szerint nem erejük legvégéig másznak, hanem úgy, hogy még legyen energiájuk és idejük visszaérni a táborba. Ez ugyanakkor azzal is járhat, hogy még a csúcs előtt vissza kell fordulniuk.

Bár Erősséknél egyértelmű volt, hogy túl hosszúra nyúlt a mászás, reményt adott, hogy a páros vidáman rádiózott a csúcsról, hangsúlyozva, hogy azonnal kezdik is az ereszkedést.

Este nyolckor érkezett az első aggasztó hír. Erőss Zsolt jelentkezett be rádión az alaptáborba: „Nagyon legyengültem, nem tudok tovább menni, Péterék előttem, lejjebb vannak 60-100 méterrel. Próbáltam fényjeleket adni, de nem ért semmit.”

Nem csak az volt a baj, hogy a mászó egyedül maradt, hanem hogy mindez alig néhány száz méterrel a csúcs alatt történt, ahonnan még hosszú út vezet a 7600 méteres táborba. Ekkor már 28 órája voltak talpon.

Éjjel jött az újabb rádióüzenet, miszerint a két hegymászó már együtt van, de extrém magasságban, 8300 méteren. Az éjszakát a szabadban húzták ki, mínusz 30 fokban, olyan környezetben, ahol az alacsony oxigéntartalom miatt pihenni sem lehet: még akkor is fogy az ember energiája, ha csupán fekszik. Az alaptábor vezetője, Kollár Lajos félóránként beszélt velük, hogy biztos lehessen abban, nem alszanak el, súlyos fagyási sérüléseket szerezve.

Nem csak a magyarok kerültek aznap nehéz helyzetbe. Egy lavina elvitte a kettes tábort, egy koreai és egy bangladesi hegymászó leereszkedés közben lezuhant és életét vesztette, két serpa megsérült. A lavina miatt sokan a szabadban töltötték az éjszakát.

A páros hajnalban folytatta az ereszkedést, és de reggel nyolckor még mindig csak 8100 méteren jártak. Innentől az információk bizonytalanok. Kiss Péter haladt tovább, Erőss pedig lekuporodott, és többet nem adott életjelet. Mivel rádiójukat kikapcsolták, csak távcsövön lehetett követni az eseményeket, Kollár Lajos sokáig a legrosszabbtól tartott.

Erőss három órával később mozdult meg. Kiderült, hogy elaludt, de gyűjtött annyi erőt, hogy folytassa az ereszkedést. Hangjából Kollár Lajos jelentése szerint nyilvánvaló volt, hogy ereje végén jár.

Szervezik a mentőexpedíciót

Cikkünk írásának idején nem tudható, hogy Kiss Péter hol van, elérte-e a 7600 méteres tábort. Kérdés, hogy a műlábbal mászó Erőss Zsolt képes-e saját erejéből elérni unyanezt a tábort. Továbbá, ha el is érik, hogyan fognak tovább ereszkedni? Bár ott már vannak sátrak és élelem is, a körülmények nem alkalmasak a pihenésre. Az expedíció sajtófőnöke, Vincze Szabolcs is arról tájékoztatta az Indexet, hogy vélhetően mentőcsapatot kell értük küldeni.

A mentést nehezíti, hogy minden hegymászó a hegyen van, hiszen mindnyájan kihasználták a mászásra alkalmas időszakot. Kollárék a kettes és hármas táborban pihenő, csúcsot nem járt serpákból és mászókból igyekeznek csapatot szervezni, egyelőre azonban bizonytalan, ki kapható a nehéz és veszélyes feladatra.

A sajtófőnöktől származó hírek szerint az alaptáborban maradt serpákból szerveznek mentőcsapatot, akik legkorábban szerda reggel indulhatnak el a hegyre. Vincze Szabolcs szerint arra készülnek, hogy a két alpinista saját erejéből nem képes lejutni a hegyről.

Üzenet a csúcsra

Erőss Zsolt egyedülálló kezdeményezéssel vág neki legközelebbi túrájának, amely során a világ harmadik legmagasabb hegyén, a Nepál és India határán található Kancsendzöngára próbál feljutni. Ez alkalommal – virtuálisan – bárki elkísérheti, és nem kell semmi mást tennie, csak egy üzenetet hagynia az erre a célra létrehozott Üzenet a csúcsra Facebook oldalon. A kezdeményezéssel az összefogás és a pozitív energiák fontosságára kívánja felhívni a figyelmet a hegymászó.

A kezdeményezés keretében egy Üzenet a csúcsra Facebook oldal jött létre, ahol bárki feltöltheti aktuális céljait, küzdelmeit, fogadalmait, kívánságait szöveges üzenet vagy videó formájában. Ezek lehetnek mások számára publikusak is, vagy akár senki más számára nem olvashatóak. A tartalom lehet egy egyéni, személyes vágy, lehet szó a legapróbbnak tűnő dologról is, amely egy ember életében mégis kihívásnak tűnik, de csapatok is feltölthetik céljaikat. Azokat az üzeneteket, videókat, amelyeket január 7-től március 15-ig feltöltenek, Erőss Zsolt elviszi magával egy pendrive-on, és szimbolikusan elhelyezi a csúcson, amely így egyrészt Erőss Zsoltnak is egy nagy közösség energiáját nyújtja, másrészt vissza is juttat az energiákból azoknak, akik beküldik üzeneteiket.

„Ez az oldal azért jött létre barátaim és partnereim segédletével, hogy mindannyian érezzük: az erő és az energia igenis velünk van, és ha ebből adunk egymásnak, akkor mi magunk nem vesztünk, sőt, inkább nyerünk energiát. A mozgalom segítségével bárki láthatja azt is, hogy nincs egyedül, hogy mindannyiunknak vannak vágyai, amelyeket el akarunk érni, csak tenni kell értük. Először persze meg kell fogalmaznunk céljainkat, vágyainkat. Üzenjetek minél többen, hogy, mintegy kabalaként, számos üzenet juthasson fel velem együtt a csúcsra” – teszi hozzá Zsolt.

Hogy mi lesz a pendrive sorsa? Lehet, hogy egyszer valaki megtalálja, és visszajuttatja, lehet, hogy soha senki, és elnyeli a hó. Bármi is történjék, fenn fog maradni a hegyen és az örökkévalóságnak is, hogy minden nap emlékezzünk arra, hogy céljaink elérésében nem vagyunk egyedül.

„Az energia érdekesen áramlik. Minél többet adunk és minél többen adunk, annál többet és annál többen kapunk! Együtt sokkal több energiával és erővel sokkal többet érhetünk el, mint külön-külön.”
Erőss Zsolt

http://www.facebook.com/uzenetacsucsra?fref=ts

Erőss Zsolt a világ harmadik legmagasabb hegyére készül

Megjelent Erőss Zsolt önéletrajzi könyve, amelynek kapcsán a szerző a jövőjéről faggatja a neves hegymászót.

Hova vezet a következő expedíciód?

Már az Annapurna után kitalátuk, hogy Kancsendzönga a cél. A kérdés inkább az, hogy kikkel menjek, mert erre a hegyre nem lehet kezdőket vinni. Amikor hazajöttem az Annapurnáról, akkor Hilda, a feleségem mondta, hogy valahogy megpróbál kijönni velem a következő expedícióra. De a gyerekek mellett ez azért még nem megoldható.

A Kancsendzönga a világ harmadik legmagasabb hegye. Miért tartod nehéz mászásnak?

Úgy tekintek a Kancsendzöngára, mint az Annapurnára, csak magasabb kivitelben. Hasonlók a körülmények: sok a hó, lavinás, változékony az időjárás. Emiatt a baleseti statisztikákban is nagyjából ott szerepel, ahol az Annapurna.

Mennyire számítasz nehéz mászásra?

A hegy nehézségét nálam a hó mennyisége határozza meg. A hótaposással van gondom, abban fáradok el igazán. Ennél jobban megy nekem a nehezebb, de havas, jeges, sziklás terepen mászás. Sajnos ilyenre ott nincs lehetőség, elég zegzugos hegy, nincs egy szép, logikus útvonala, ami a csúcsig vezet. Arra számítok, hogy kemény expedíció lesz.

Mikorra tervezed a csúcstámadást?

Márciusban indulnánk. Az expedíció legalább két és fél hónap lesz. Május közepén érnénk a csúcsra. Oda fogok figyelni, hogy legyen elég időnk. Az Annapurnán már május elején lejárt a csúcsengedélyünk, miközben reálisan még két hét kellett volna nekünk a sikerhez. Az egyetlen csúcstámadó-időpontra kihegyezett expedíciók a rohanós oxigénes stílusra vannak kitalálva. Nekünk nem ezt a taktikát kell követnünk.

A legutóbbi Annapurna-expedíció után azt mondtad, hogy az utóbbi időben annyira megváltozott a hegymászás stílusa, hogy előre talán nem is érdemes társat szervezni. Ott az alaptáborban úgy is kialakulnak csapatok.

Így van, az Annapurnán a mászók jó része így működött. De azért a szerencsén is múlik, hogy találok-e olyat, akivel együtt tudok működni. Lehet persze egyedül mászni, de a lábhelyzetem miatt próbálom elkerülni ezt. Igaz az is, hogy az Annapurnán végül is szólóban másztam, mert Tibi visszafordult.

A lényeg, hogy nekem fontos a csapat. Valószínűleg azért, mert így nőttem fel. Csapathoz vagyok szokva, és ez meghatározza a hozzáállásomat.

Hogy tervezed a hegymászókarriered? 44 éves vagy, meddig mész még magashegyekre?

A célom, hogy megmásszam mind a 14 nyolcezres hegyet. Eddig kilenc van meg, és öt van hátra. Ha ez sikerült, akkor kipróbálnám, hogy mennyire bírom a nehezebb utakat. Még bennem van, hogy megmásszam az Everest nehéz útját, a Hornbein-folyosót. Vagy a K2-n a Magic Line-t. Persze tudom, hogy ezek óriási célok.

Mi a legvalószínűbb forgatókönyv? Ha évente egy csúcsra feljutsz, hány éves leszel, mire az összes nyolcezrest megmászod?

48. De közben szeretném, ha Hilda is visszatérne a mászásba. Ő eddig két nyolcezrest mászott meg, és jók az esélyei. Én ötven évesen még jó erőben leszek, sok mászó képes ilyen korban jelentős teljesítményekre.

Mi lesz a sorrend? Mi jön a Kancsendzönga után?

A K2. Kollár Lajos pedzegette, hogy azt még idén meg kellene mászni. Tavasszal a Kancsendzöngát, nyáron a K2-t. Ebben van logika, hiszen akkor már akklimatizáltan tudok nekimenni a legnehezebbnek számító nyolcezresnek. Csak éppen itthon vár két kiskölök, meg a feleségem.

Hilda (gyermeköltöztetés közben): Elmehetsz. Nem baj. Bár a K2-t szerettem volna vele mászni, de akkor majd mást.

Mikor tudnál újra csatlakozni Zsolthoz?

Hilda: Mit is beszéltünk? Hogy két-három év?

Zsolt: Egy-két év minimum. Jövőre már együtt mászunk az Alpokban. 2014 lesz az az év, amikor már el tudunk szakadni a gyerekektől. Vagy 2015. Mert azért a kéthónapos távollét trauma a kicsiknek.

Gyerekekkel nem is lehet elmenni egy alaptáborba?

Hilda: 12 éves korig 3 ezer méternél magasabbra nem jó menni, azt mondják. Nem vihetem fel őket 5000 méterre. Később meg iskola van.

Hogy látod, hogyan változott meg a hegymászás a 25 éves pályafutásod során?

Tömegsporttá vált. Tömeget lehet látni a Mont Blancon, és ugyanúgy a Himalájában is. Az expedíciószervező irodák már úgy működnek, mint a profi utazásszervezők. Ozsváth Attilával annak idején kimentünk Skarduba (Karakoram, észak-Pakisztán), és az utcán szólított le valaki, hogy segítene szervezni. Ilyen már nincs. Az internettel változott meg minden. A expedíciószervezésnél sokat kell levelezni, és ez régen nehézkessé tette az egészet. Az emailezés felgyorsította a kommunikációt. A neten pedig sok információ van fenn, könnyebb anyagot gyűjteni, naprakészen tudni, kik mit másztak, milyen veszélyek vannak a hegyen.

Ez jót tett a hegymászásnak, vagy inkább rontott a helyzeten?

Bármekkora is a népességnövekedés, a hegyek ma még sokat elbírnak. Nem nyavalyogni kell, hogy sokan vannak a csúcson, hanem el kell menni olyan helyre, ahol még nem másztak. Aki pedig népszerű helyre megy, számoljon a tömeggel.

A tavaszi szezonban a neves magashegyi mászó, Simone Moro azért fordult vissza az Everesten, mert olyan sorokban vonultak a hegyen a kereskedelmi expedíciók oxigénes mászói, hogy a palack nélkül haladót egyszerűen kiszorították.

Moro jó mászó, miért kellett beállnia az oxigénesek sorába? Miért nem választott egy nehéz útvonalat? Mehetett volna a nyugati gerincre. Vagy az oroszok nyáron nyitott új útjára. És ott a gyönyörű Kangshung-fal. Új célokat kell találnia. Ha viszont beállt, akkor ne panaszkodjon.

A MATTERHORN megmászása

Az első megmászás 147 éve történt 1865. július 14-én