Fiatalon úgy gondoltam, halhatatlan vagyok

Szinte hihetetlen, de ifjúkorom egyik legendás mászója idén betöltötte az 50. életévét. Az Outdoor2015 kiállításon volt alkalmunk személyesen is hosszabban beszélgetni.

1991-ben a magyar mozik is vetítették a „Kegyetlen hegycsúcs” (Cerro Torre: Schrei aus Stein) című filmet, amelynek sztorija komoly párhuzamot mutat a Cerro Torre 1959-es, Cesare Maestri által történt vitatott első megmászásának történetével. A főszereplő Stefan Glowacz, az akkori időszak legjobb sportmászója, de szerepel benne Hans Kammerlander is. Én akkor, 15 évesen kezdtem a hegymászásért rajongani, igazi kincsként éltem meg, hogy a mainstream médiában ilyen filmet láthatok. A mai napig meghatározó filmélményként emlékszem rá.

Mozgásvilág: Magyarországon a „Kegyetlen hegycsúcs” című filmben hallhatta szélesebb közönség a nevedet. Hogyan emlékszel vissza arra a filmre?

Stefan Glowacz: A sztori remek volt, de ahogyan filmre vitték, az nem volt kellően szakmai. Úgy érzem, még ma is van a hegymászó témájú filmeknek létjogosultsága, de nagyon sok a kiváló, egész estés dokumentumfilm, ezért egy játékfilmhez nagyon jó sztori kell.

Neked lenne ötleted?

Nem, legalábbis nem játékfilmhez. Amit mi készítettünk, az a „Jäger des Augenblicks” (Pillanatvadászok) című nagydokumentumfilm, a mozikban is vetítették.

Most milyen projekteken dolgozol?

Egy hosszú távú projekten az Alpokban. Ez egy első megmászás egy olyan úton, amit 10 évvel ezelőtt már kinittelltünk. Ez egy nagyon nehéz út, amihez ideális körülmények szükségesek. Ez a száraz meleg tökéletes, mert ilyenkor jól kiszárad.

Hol van ez az út?

Garmisch-Partenkirchen fölött, a Zugspitze felé vezető útról nyílik, egy 3-400 méteres fal (a Schwarze Wand a Höllentalban – PL). Csodálatos, még kiépítetlen fal, itt kezdtünk el új utat mászni. Végignitteltük, de egy kötélhosszal nem bírtunk. Ez nagyon nehéz, 8c – 8c+ (UIAA IX-). Az kulcshelye egy ötméteres szakasz. Ez gyakorlatilag egy boulderprobléma, ami 8b+ fokozattal indul és 8c+ a vége.

Vannak Európán kívüli projektjeid is?

Jövőre megint az Arktiszra utazom, és mint mindig, most is fontos, hogy „by fair means”, azaz tiszta eszközökkel érjem el a kitűzött célt. Egy szánt fejlesztünk, ami függőbivak alapjaként is használható. Fontos, hogy vízen is tudjon úszni, és szilárd, havas-jeges felszínen is húzható legyen. Hogy pontosan mi a cél, azt egyelőre nem árulhatom el. Egyedülálló projektről van szó, befagyott tenger, víz és sziklafalak biztosan lesznek benne.

Mint a Baffin-sziget?

Igen, vannak még hasonló, felfedezetlen helyek még arrafelé. A probléma az, hogy egyre kevesebb a távoli, ismeretlen mászóterület. Mi mindig új területek után kutatunk. A legnagyobb potenciál Kínában van. Nyílnak régiók, melyek korábban a turisták előtt le voltak zárva. Vannak hatalmas, megmászatlan falak arrafelé, de ez mindig a kínai kormányon múlik, hogy odaengednek-e vagy sem. A baj az, hogy ha megnyitnak egy területet, általában nagyon sok pénzt kérnek az engedélyért.

A sziklamászás Kínában egyre népszerűbb, nem?

Ó, hogyne, de nemcsak ott. A mászás mindenhol rohamosan fejlődik, főleg a fedett termeknek köszönhetően. Németországban például szinte minden nagyobb faluban van legalább egy boulderterem. Nagy mászófalak telepítése költséges, de egy boulderteremhez nem kell nagy infrastruktúra, és átlagos vállalkozói képességekkel is el lehet egy ilyet vezetni.

Szerinted a mászás bejuthat az olimpiára?

A jelenlegi szervezetek vezetésével biztosan nem, mert nem fejlesztik a sportot. Nekem komoly problémáim vannak a Német Alpin Klubbal. Az ilyen magas szintű mászáshoz profinak kell lenni, de a szervezetek nem kínálnak elegendő alapot ahhoz, hogy valaki profi sportolóvá váljon. Olimpia számokban induló amatőr sportolók, például a futók esetében a Deutsche Sporthilfe segít abban, hogy a sportoló olyan iskolát vagy munkahelyet találjon, amely mellett elsősorban a sportra koncentrálhat. Az Alpenverein felelőssége lenne, hogy a mászósport fejlődését szolgálja, de egyelőre nem teszi, pontosabban csak egy bizonyos szintig. Iskolás korban például tanfolyamokat szerveznek, megfelelő oktatókat biztosítanak. De amikor vége az iskolának, döntést kell hozni, hogy a karriert vagy a sportot válaszd. Ebben pedig a szövetség nem tud megfelelő hátteret biztosítani. Amíg nem változik a gondolkodásmód, addig nem jutunk be az olimpiára, ebben a rendszerben nem fog működni.

Ismersz magyar mászókat, esetleg vannak magyar mászó barátaid?

Nem igazán, inkább csak hallomásból. A sportmászók között rengeteg a jó és tehetséges mászó, mindenhonnan jönnek. Sokan viszont csak feltűnnek, aztán pedig eltűnnek. Kevés az olyan kiemelkedő mászó, aki hosszabb ideig az élvonalban van. Ilyen például Alex Megos.

Szerinted ki most a legjobb a világon? Van valaki, aki téged is inspirál?

Ezt nagyon nehéz megmondani, hiszen a mászásnak többféle válfaja létezik: nagyfal, boulder, sportmászás. Engem az olyan mászók inspirálnak, mint Chris Sharma. Más a gondolkodásmódjuk. A legmagasabb szintű technikai tudásukat egyfajta spiritualitással ötvözik. Az az érzésed velük kapcsolatban, hogy számukra a mászás több mint sport, egy életforma, és ez nekem nagyon tetszik. Alex egy fiatal mászó, neki még fel kell építenie a saját karakterét. Sharmának ez már megvan.

Hogyan tudod összeegyeztetni a családot a mászással?

A gyermekeim 19 évesek, úgyhogy egyre könnyebben.

„Sokszor kockáztattam az életemet hülyeségekért”

Másképpen állsz a kockázathoz, amióta gyermekeid vannak?

Nem. Fiatalabb koromban nagyon sok free szólót vállaltam. Azt gondoltam, hogy minden helyzetben képes vagyok irányítani. Aztán egyszer tíz métert zuhantam free szóló edzés közben, mert kitört a fogás, amin két kézzel kapaszkodtam. A földig estem, csúnyán megsérültem. Két évig tartott, amíg felépültem. De akkor egy olyan, lázadó életkorban volt, amikor azt hittem, sérthetetlen vagyok. Ez a baleset azért komoly lecke volt. Ettől a ponttól kezdve másképp álltam hozzá a kockázathoz. Profibban szerveztem az expedícióimat. Mindig próbáltam a lehető legjobban felmérni a lehetséges kockázatokat, és megtalálni a megfelelő megoldást az elkerülésükre. Kockázat esetén három dolgot tehetsz. Vegyük például, hogy ülsz a sátorban, és azon gondolkodsz, hogy holnap keresztezned kell egy jégtornyokkal teli gleccsert. Félsz, mert tudod, hogy nagyon veszélyes. Három lehetőséged van: 1. elfogadod a veszélyt, és nekivágsz; 2. megpróbálod megkerülni, hogy elkerüld a veszélyt; 3. visszafordulsz, ha túl magasnak tartod a kockázatot. Én e három lehetőség mentén hozom meg a döntéseimet, és eddig ez bevált.

Ez az esés még a gyerekeid születése előtt volt.

Igen. A baleset előtt azt hittem, halhatatlan vagyok. Sokszor kockáztattam az életemet hülyeségekért.

Sokat utazol. Ezt hogyan tolerálja a család?

Igen, de nekem ez az életformám. Elfogadják. Az első feleségem nem fogadta el, ezért másodszor is megnősültem. A második feleségem két gyermeket hozott a házasságba, így öt gyermeket neveltünk. Most már szinte felnőttek, a legidősebb 22. Nem volt ez igazán probléma. Általában 2 hónapra, 10 hétre utazok el, de amikor otthon vagyok, akkor teljesen a családomé vagyok. Teljesen rájuk koncentrálok, és ezt a gyerekek is megérzik. Apa elmegy egy időre mászni, de ha hazajön, akkor velünk van. Kapcsolatban mindig nehezebb mászni. Találnod kell egy olyan partnert, aki megérti és elfogadja a szenvedélyed. Ha nem sikerül, az katasztrófa.

A gyermekeid követik a nyomdokaidat?

Félig-meddig. A fiaim imádják a síelést, főleg a freestyle-t, a lányom kevésbé, ő szinkronúszó. Viszont úgy vettem észre, hogy ez nagyon nehéz sport, rengeteg edzéssel jár.

Névjegy

Név: Stefan Glowacz

Született: 1965. 03. 22. Tittmoning/Bajorország, Németország

Család: Felesége Tanja Valérien-Glowacz, első házasságából hármas ikrei vannak

A Red Chili mászócipő- és ruházat gyártó cég társalapítója

Pályafutása mérföldkövei:

• 15 évesen kezdett mászni. Háromszor nyerte az arcói Rock Mastert (1987, 1988, 1992)
• 1992: A sziklamászás olimpiai bemutatójának győztese Albertville-ben
• 1993 súlyos sérülése után felhagy a versenysporttal
• 1994: „Des Kaisers neue Kleider“ első megmászás, Wilder Kaiser, Ausztria (UIAA X+),
  Grönland-expedíció, „Moby Dick“ (IX+) első megmászás
• 1996: Kleine Zinne déli fal „Gelbe Mauer“ (IX), első megmászás Kurt Alberttel
• 1997: Kelet-grönlandi expedíció, „Északi fény” (VIII+) a Tupilakon, első megmászás
• 1999: Vitorlás- és mászóexpedíció az Antarktiszra. „Hart am Wind“ (IX) első megmászás
• 2001: Mexikói expedíció, „El Gigante“ (IX+)
• 2003/04/05: Patagónia, Murallón „The lost world“ (VIII), „Vom Winde verweht“ (IX)
• 2004: „Letzte Ausfahrt Titlis“ (X-), Titlis Engelberg/Svájc, első megmászás
• 2006: Venezuelai expedíció az Acopan-Tepui táblahegyhez. A „Purgatory“ (IX) első megmászása
• 2008: Baffin-sziget, „The Bastions“ (X-) első megmászása a „Buchan Gulf“-on
• 2009: Non-stop kísérlet a „Royal Flash“ úton a patagóniai Fitz Royon
• 2010: „Behind the Rainbow“ (IX+/X-) első megmászás, a Roraima-táblahegyen a guyanai-venezuelai- brazil hármas határnál
• 2013: Mászóexpedíció a Madschlis al-Dschinn-barlanghoz, "Into the Light" (8b+) első megmászás Chris Sharmával