Hazaengedték Hajdu Pétert
2010.01.12.
Kedden már hazaengedték a kórházból Hajdu Pétert, a megyénkben élő fiatal
hegymászót, aki Erőss Zsolttal együtt másfél hete életveszélyes helyzetbe
került és megsérült a Magas-Tátrában
Tatabánya Pakolás közben látogattuk meg tegnap kora délután a Szent Borbála Kórházban Hajdu Pétert. Amíg pontosan egy hete még ágyában fekve fogadta a látogatókat, és a beszéd is nehezére esett, most már állva, sőt mosolyogva mondta el, hogy sokkal jobban van. Mikor betoppantunk, egy jégcsákányért nyújt, s úgy mutatta mint egy tárgyi bizonyítékot. - Tegnap hozta be a nagybátyám, Misi a csákányomat. Ez volt a hátitáskámon, amikor a baleset történt. Sajnos eltört. De legalább megvan, nem úgy mint egy másik jégcsákány. Azt sajnálom, hogy elveszítettük, mert kölcsöndarab volt - mondta. A hegymászótól megtudtuk, a nyakmerevítőt három hónapig, a karrögzítőt három hétig kell még hordania, de a műtét utáni kötést már a hétvégén leveheti. Közben már tervezgeti a következő mászásokat. - Azt mondják az orvosok, hogy körülbelül fél év, mire újra csúcsot hódíthatok. Valószínű, hogy a Mont Blanc lesz az, mert ott a kezet nem kell annyira erőltetni. Hogy visszamegyek-e a baleset helyszínére? Még nem tudom.
De végülis nem veszélyes hegy. De ha egyszer visszamegyek, sokkal jobban, alaposabban megnézem majd a hóviszonyokat, -szerkezetet, figyelem az időjárás jelentéseket. Ha meg nincs hó, talán az elveszett jégcsákányomat is megpróbálnám megtalálni - mondta már mosolyogva a hegymászó. Addig is Péternek a legfontosabb feladata a rehabilitáció és a gyógytorna lesz. Könnyebb gyakorlatokat már mutatott neki a kórház gyógytornásza, de még nehezen megy minden mozdulat. Például előrehajolva lógatnia kell a műtött karját, de jelenleg még ez is fájdalmas. - Sikerült bekerülnöm az Országos Rehabilitációs Központba. Az ottani főorvos azt mondta, hogy a jövő héten már lesz hely, felhív, ha mehetek. De jó lesz már otthon lenni. Az az igazság, hogy amíg az ember nagyon rosszul van, mindegy hol fekszik. De amikor már jobban van, akkor unatkozik. Én is ma már vagy ötször végigsétáltam a folyosót, de mindig ugyanolyan volt - mesélte már nevetve. Közben papírlapokat vett elő. Elárulta, egyik ismerőse blogra is feltette az esetüket. Egy képet is mutatott, amely a menedékházban készült a mentés után. - Most már értem, miért néztek rám olyan furcsán az emberek. Az arcom rettenetesen össze volt törve. Aztán később persze kiderült, hogy az a legkisebb sérülésem, a gerincemé és a vállamé sokkal súlyosabb volt.
A két hegymászó megérti Erőss Zsolt döntését
Hajdu Pétert és a vele együtt mászó nagybátyját, Sándor Mihályt is megkérdeztük arról, hogy mit szólnak Erőss Péter döntéséhez, ami után amputálták a lábát. Mind a ketten azt mondták, először megdöbbentek a hír hallatán, de megértik az ismert hegymászó elhatározását. - Többször is voltam bent Zsoltnál. Azt mondta, inkább legyen egy jó műlába, mint egy bicegő, rossz valódi. Így legalább nem kell befejeznie a sportot, és visszatérhet a hegyekbe - mondta Sándor Mihály. Unokaöccse, Péter hasonlóan gondolkodik: - Az elsők között tudtam meg, hogy amputálni kell Zsolt lábát. Az orvosokkal együtt döntött így, mert műlábbal lehetősége lesz mászni. Azt viszont jó volt látni, hogy derűsnek tűnt a tévéműsorokban.