#143 Sz-K. Géza írta 01.12.10 napján, pontosan ekkor: 9:11 am forrás:ikaland.hu
Szia Zsoli!
Megdöbbentett a hír. Erre a fordulatra nem számítottam! S lám, neked már ott a hegyen eszedbe jutott Szabi példája…
Amikor kisfiú voltam, anyámmal és bátyámmal társasjátékoztam. Boldog voltam, ha nyertem, és bőgtem, ha veszítettem. Idővel megtanultam, hogy a győzelemhez meg kell tanulnom JÓL veszíteni.
Az élet is egy nagy társasjáték. Most néhány dobásból kimaradsz. Te azonban nem csak nevedben vagy Erőss, hanem lélekben is. Fogsz még – átvitt és valódi értelemben is – számos csúcson állni!
Ne feledd: Nem két ország, hanem az egész Magyarság és a hegymászóvilág lélekben veled van! (Ha bármiben tudok segíteni, kérlek hívjál!)
És még egy gondolat: Akik magasra törnek, irigyeket is szereznek. Míg egyik közeli hozzátartozód levelét olvastam egy kalotaszegi hujjogató és egy kínai közmondás járt az eszemben:
Írigyeim sokan vannak,
Mint a kutyák, úgy ugatnak.
Adok nekik víg napokat,
Had ugassák ki magukat!
“Csak azt a fát dobálják kővel, amelyik jó gyümölcsöket terem.”
Épülj fel mihamarább, hogy újra élvezhessük derűs nyugalmad gyümölcseit!
Ölel: Sz-K. Géza
#148 ÁsztaRéka írta 01.13.10 napján, pontosan ekkor: 12:42 am forrás:ikaland.hu
Kedves Zsolt!
Az a kitartás, bátorság és akaraterő, amely személyéből sugárzik (az Önnel készített riportok alapján), példaértékű. Elgondolkodtató ez a nyugalom, az élet kiszámíthatatlanságával való kibékülés. Bízom benne, hogy a nehéz társadalmi-politikai viszonyok miatt már kiábrándult magyarság merít az Ön optimizmusából. Nem szeretném közhelyek sorozatát ideírni, nem is tudom, hogy sikerül-e kifejeznem, ami bennem van…nagyon megérintett az eset. Nem sajnálat van bennem, hanem mérhetetlen tisztelet! Büszke vagyok rá, hogy a honfitársam!
Egy Márai Sándor idézettel kívánok minél hamarabbi felépülést, és szerencsét a további hegymászáshoz!:)
“Életveszélyes helyzetekben arra kell gondolnunk, hogy időnk mindenképpen lejárt,
akkor is, ha tíz esztendővel elébb vagy később ér el a végzet keze; mert az élet tartalmát
a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi
időszaka. Éltél, amikor minden erőddel kifejezted azt az isteni parancsot, mely
életed tartalma volt, teljesítetted, lelkesen és végzetesen, kötelességed. Ez a pillanat
volt az élet ideje. Minden más csak előkészülés, várakozás volt. S a természet gazdaságos:
azokat, akikre művéhez szüksége van, nem engedi el idő előtt; s ha megtették
azt, amire a világ nagy művében szerződtették őket, nem törődik többé velük. Az
életveszély tehát egyértelmű azzal, jól éltél-e, bátran és kötelességteljesítően éltél-e?
A többi magánügy, mely szíved mélyén még téged sem érdekel igazán!”
Üdvözlet!