Bense Zoltán

Egy csésze kávé: A Kék bolygó vándora, Dr. Juhász Árpád

Hosszú út áll már a következő riportalanyom mögött, aki, akár hiszik, akár nem, 71 évesen vágott neki a Himalájának. De élete során több mint 100 országban megfordult már, felsorolni is lehetetlen, hol s merrefelé vitte már az útja. Dr. Juhász Árpád geológust a tévénézők jól ismerik, ahogy az olvasók is, hiszen 25 könyve jelent meg eddig. A Magyar Tudományos Akadémia Ismeretterjesztési Bizottságának tagja, az UNICEF klímanagykövete, a magyarországi természettudományos ismeretterjesztés egyik legnagyobb alakja, az ENSZ környezetvédelmi magyarországi nagykövete. Számos díjjal ismerték el munkáját (pl. 1989 SZOT-díj, 2007 Pro Natura-díj), több mint öt évtizedes szakmai munkája során bejárta a Föld szinte valamennyi jelentős gleccserét. Utazásairól készült filmjei ma is rendszeresen láthatók az egyik kereskedelmi televíziós csatorna hétvégi műsorkínálatában.

- Mikor kerítette hatalmába az utazási láz, a kaland-vagy a tudásvágy volt erősebb?

– Gyermek- és kamaszkoromban zárt ország volt hazánk, el sem tudtam képzelni, hogy valaha is átléphessem a határt, és távoli tájakra utazzak. Ezért, amikor 24-25 éves korom körül kezdtek megnyílni a határok, minden lehetőséget kihasználtam az utazásokra, először persze csak a környező „szocialista” országokba, majd Európán kívüli tájakra is eljutva. Mivel szegény voltam, kevés volt a pénzem, sátorban aludtam, kalandokkal volt teli minden utazásom.

- Egy kalandvágyó ismerősöm szerint minden utazás ezernyi csodát és kihívást rejt, számtalan kalandot. Gondolom, önnek is nagyon sok kalandban volt része az elmúlt évek során.

– Maga a természet is sokféle veszélyt rejt, léptem én már rá zöld mamba nevű, halálos mérgű kígyóra Afrikában, de kerültem indián lázadás kellős közepébe is a perui Andokban, estem jéghasadékba a téli Kaukázusban, és sorolhatnám az egyéb kalandokat.

- Olyan sok sztorit, történetet hallottam önről, mikor például a nagy hegyek között barangolt és farkasszemet nézett a medvékkel, a trópusi tengereken pedig delfinekkel úszott, de motorcsónakkal is menekült támadó víziló elöl.

– Menjünk akkor sorjában. Medvéket főleg a kanadai Parti-hegyláncban sikerült filmeznem, egyiket-másikat közvetlen közelről. Csak egyetlen medve lépett fel támadólag, akkor fel kellett vennem a nyúlcipőt. Delfinekkel nemcsak trópusi vizeken úsztam, hanem Új-Zélandon is, de fókákkal is úsztam a Galápagos-szigeteknél. Egy víziló Afrikában, a Baringo-tavon támadta meg csónakunkat, amelynek motorja nem akart elindulni, mert vízinövények tekeredtek a hajócsavarra.

- Hogyan került annak idején a Delta című tévéműsorba?
– 1960-tól dolgoztam a Magyar Televíziónak, de főállásként csak 1986-ban választottam a televíziózást. A Művelődési Főszerkesztőség helyettes vezetője lettem, egyúttal a Természettudományi Szerkesztőség vezetője is, amely a Deltát készítette. Ennek voltam először csak a „főnöke”, majd megalakítottam a Delta produceri Irodát. Ez volt a televíziós múltam aranykora.

- Utazásai során végigutazta a kék bolygót. Több mint kilencven országban járt, volt alkalma megismerni a benne élő emberek kultúráját, életüket, gasztronómiájukat, az ott élő állatok világát. Fényképezőgépével több ezer színes filmkockát készített, több ezer videokazetta őrzi ezekben az országokban tett utazásainak emlékeit. Ezek a fényképek és filmek egyszer bemutatásra kerülnek majd élménybeszámolóval egybekötött előadás formájában?
– Utazásaimról legalább száz televíziós filmet készítettem, most is 65 filmemet sugározza az egyik kereskedelmi csatorna szombat és vasárnap reggelente. Jelenleg is dolgozom új filmeken, de leterheltségem miatt már ritkán vállalok előadást. Egyébként több mint 90 ezer diafelvételt készítettem, amelyeket unokám segítségével szkennelek be a számítógépbe.

- Van a bolygónak olyan helye, ahol még nem járt?
– Igen, az Antarktisz lemaradt a palettámról, és korom miatt már nincs is reális esély arra, hogy eljussak oda.

- Az Ön egyik osztálytársáról, Csejtey Béláról hegyet neveztek el a Déli sarkon.
– Egykori osztálytársam amerikai geológusként dolgozott az Antarktiszon, eredményesen, ezért neveztek el róla egy addig névtelen pontot.

- A nagyvilágban különböző mentalitású emberekkel találkozott.  Hogy fogadták az utazót, legbelsőbb szeretettel, ahol az utolsó falat ételt és a szállást is megosztották az utazóval, vagy voltak ellenséges megnyilvánulások is?
– Engem eddig minden kontinensen szeretettel fogadtak, hegyi pápuák között lakomáztam, mongol pásztorokkal ettem a kecske-faggyút, ittam kumiszt és mongol vodkát, vagy perui piszkót, aludtam jurtában és himalájai hindu zarándokszálláson, a tanzániai feketék Babunak kereszteltek el, ami szuahéli nyelven tiszteletre méltó öreg embert és egyúttal nagypapát jelent.

- A Kék bolygó vándora című kötetében próbálta összefoglalni az utazásait. Gondolom, korántsam fért el benne minden utazása, minden úti élménye. Mikor láthatjuk-hallhatjuk élménybeszámolóját tájainkon?

– Persze, hogy nem fért bele minden a Kék bolygó vándorába. Ezért azóta írtam egy vaskos könyvet Egzotikus Ázsia címen, egy könyvet a globális klímaváltozásról Gleccserek, a Föld hőmérői címmel, és most dolgozom a latin-amerikai élményeimet összefoglaló könyvemen. Felvidéken négy előadást tartottam az utóbbi években, ha meghívnak, igyekszem elmenni.

- Az eddigi utazásai során volt-e olyan ország, ahol esetleg életveszélyes helyzetbe került, s megérintette az elmúlás szele?
– Voltam afrikai börtönben, félelmetes élmény volt. A hegyi indiánok említett lázadásakor is életveszélyben voltunk, könyvet is írtam róla Menekülés Huarazból címen.

- Mit üzen az olvasóknak, melyik az az ország, ahol nincsenek kitéve életveszélyes helyzeteknek, helyette gyönyörű és felejthetetlen élményekben lesz részük?
– Veszély mindenütt lehet, a legbékésebb, legszebb országokban is. De utazni kell, anélkül nem teljes az élet.

Forrás: http://www.gomorilap.sk

Telek Lajos

Fotó: Bense Zoltán, Dr. Juhász Árpád

Amikor még bugyi nélkül táncoltak a magyar lányok

A 20. század harmincas éveitől a II. világháborúig tartott az a mozgalom, ami alatt Paulini Béla vezetésével vidéki csoportok táncoltak Budapesten, Szent István hetében. Ez a mozgalom azonban nem csak a különböző néptáncokat mutatta be a nézőknek. Hatással volt a bugyik elterjedésére is.

A fotót 1938-ban készítette egy belga fotós az egyik Magyar néptáncbemutatón.

A képen látható rimóci Gyöngyösbokréta csoport tagjai nem hordtak bugyit. Akkoriban azonban más falvakban sem viseltek még ilyen alsóneműt a hölgyek. Mikor felléptek, ennek köszönhetően az első öt sorban "minden" látszott. Paulininak a Városi Színház szabályai miatt elő kellett írnia a bugyi viselését néptáncosai számára.

„Az újfajta „fékető” Rimócról emlékeztetnek:

A Városi színház kivilágított színpadán vagyunk. Éppen elrendezem a „karéjt" s kezdjük a próbát. Paulini Béla persze lent gubbaszt a sötét nézőtéren. Ahogy az első táncos jelenetünk véget ér - sarkantyús legényeim ugyancsak megforgatták piroscsizmás párjaikat - a sötét mezőből csak elém világlik Paulini feje. Merthogy én ebből az emberből csak a fejet látom mindig. Azt a különleges fejet, amit egyébként az örökké szájában füstölgő büdös kis pipával együtt meg kellene mintázni egy akkora darab kőből, mint maga a városi színház... (Fele is megfelel. A szerk.) Feljön, laposan mosolyog a bajusz alatt, amint karonfog és félrevon.
— Baj van, — mondja.
— Ugyan mi?
— Muszáj nekik bugyit!!
— ? – ?
— Okvetlenül.
— De otthon sem viselnek effélét. Mondtam, hogy tiszta etnográfiát hozok. S neked ez baj?
— Nem, nem, de hát mikor forognak, tudod... hogy is mondjam... itt az első öt sor ülés kicsit mélyen van, és mi a szigorú etnográfia... és itt-ott majd felnevetnek, nem kedvelném és különösen mélyen van a zenekar...
— Csupa irigység — tréfálkozom. De ö csak előtornász egy gyűrött húsz-pengőst.
—Végy nekik egy-egy bugyit valahol.
Mikor aztán egy közeli áruházban megvásároltam a nyolc darab fényes táncnadrágot, visszamentem s felvittem szépeimet egy öltözőbe. (Hiába itt most én vagyok az édesapjuk is, meg az édesanyjuk is.) Tréfásan közlöm velük, hogy most mindenki kap egy újfajta „fékötőt”. No, van kacagás, mikor ráeszmélnek, hogy micsoda is az az újfajta „fékötő”. Magyarázom aztán nagy szorgosan, hogy miképpen kell a gummiját széjjelhúzni, meg miegymás. Aztán kiosztom. Forgatják, kuncognak, míg végre az egyik huncutszemű piroscsizmás a szemembe hunyorít:
— De igazgató úr, melyik ennek az eleje, meg a hátulja?
Azt a kacagást, csak úgy dűltek egymásra. De aztán csak megtalálták elejét is, hátulját is.

Radványi Lajos, Rimóc”

Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu, Ritkán látható történelem blog

Kupagyőztes lett az Astra Kiskunfélegyházán

Hátrányból fordítva 5-2-es győzelemmel szerezte meg az elsőséget a Magyar Kupa kiskunfélegyházi döntőjében az Astra Kiskunfélegyházi Bulls. A március elsejei fináléban sokáig a Hajdúböszörményi TE vezetett; már a 2. percben előnybe került és egészen a 28. percig nyerésre állt. Bő tíz perccel a találkozó vége előtt második alkalommal egyenlített ki az Astra (2-2), majd nyolc perccel a lefújást megelőzően a vezetést is átvette. Az erejével jobban gazdálkodó Astra innen már nem engedte ki a kezéből a győzelmet és újabb gólokat szerezve zsinórban harmadik alkalommal nyerte meg a női futsal Magyar Kupát.

A jelenleg futó női futsal szezon két legerősebb csapata a közelmúltban többször is találkozott egymással. A legutolsó összecsapásukat a Hajdúböszörmény nyerte, ennek tükrében nem lehetett lefutott döntőre számítani.

A mérkőzés közel telt ház előtt kezdődött el Astra helyzettel, azonban az első gólt a hajbúböszörményiek szerezték meg a 2. percben egy megpattanó lövéssel. (1-0)

Az Astra viszonylag gyorsan, már az 5. percben válaszolt. Egy kezezést miatt megítélt büntetőt Szabó Boglárka értékesített. (1-1)

A folytatásban az Astra irányította a játékot, de nem tudott mit kezdeni a hajdúböszörményiek szervezett védekezésével, akik viszont gyors ellentámadásokat vezetve több veszélyt jelentettek a kapura.

A hajdúböszörményiek céltudatos játéka ismét góllá érett. Megyes Ágnes szabálytalansága után büntetőhöz jutottak, amit értékesítettek. (2-1)

A szünetig nem változott az állás, az Astra csak kapufákig jutott és nem tudott váratlan megoldásokkal előrukkolni támadásban.

A szünetet követően kiegyenlített maradt a játék, de amikor már elkezdett volna izgulni az Astra a hátralévő idő miatt, akkor Dikanova Dominika egy megpattanó lövéssel egyenlíteni tudott. (2-2)

Bő tíz perccel a vége előtt ismét nyílttá vált a találkozó, ami az erőfölénybe kerülő Astrának kedvezett.

Nyolc perccel a vége előtt Szabó Boglárka lapos lövésével először került előnybe az Astra, majd Zágor Bernadett is betalált, eldöntve ezzel a mérkőzést. (2-4)

Az utolsó percben Gál Tímea is feliratkozott a góllövők közé, kialakítva ezzel az 5-2-es végeredményt. (2-5)

Az Astra sporttörténelmet írva, egymás után harmadik alkalommal nyerte meg a futsal Magyar Kupát. 

HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI TE - ASTRA HFC (2-1) 2-5

Kiskunfélegyháza, 800 néző

Játékvezetők: Kujbus, Viczián, Puskás, Flinta
 

HTE: Torma – Piczi, Tell, Vágó, Nagy

Cserék: Horváth – Sipos, Benkő, Halászi, Fogl, Hummel-Smuczer, Sándor, Farkas, Bernhardt

Vezetőedző: Simonyi András
 

Astra: Vincze – Megyes, Dombai, Szabó B.,Gál

Cserék: Kovács – Kakuszi, Gyönygösi, Zágor, Szabó N., Godvár, Dikanova, Király

Vezetőedző: Dombó János
 

Gólszerzők: Vágó 2’, Halászi 8’ illetve Szabó B. 5’, Dikanova 28’, Szabó B., 32’, Zágor 37’,
Gál 40’
 

Sárga lap: Benkő 38’ illetve Megyes 20’
 

Forrás: G. Z. (felegyhazikozlony.eu)

Történelmet írtak a kiskunfélegyházi hölgyek

Szentirmay Tamás (baon.hu)

FUTSAL | Zsinórban harmadszor lett kupagyőztes a Kiskunfélegyháza női futsalcsapata. Az Astra a vasárnapi fináléban a Hajdúböszörményt győzte le.

Igazi kupahangulatot teremtett a közel ezer szurkoló Kiskunfélegyházán a KÉSZ Arénában, a női futsal Magyar Kupa döntőjében, ahol a címvédő félegyháziak a Hajdúböszörménnyel mérkőztek. Az első félidő tapogatózó játékot hozott, holott nem voltak ismeretlenek egymásnak a felek. Legutóbb a böszörményiek bizonyultak jobbnak az Astránál, így a hazaiakat még jobban fűtötte a bizonyítási vágy. Az első találatot a vendégek érték el, majd büntetővel egyenlített a hazai gárda. Az újabb előnyt pillanatok alatt megszerezte a Böszörmény, büntetőből voltak eredményesek.
A második félidőben egészen más arcát mutatta az Astra. Hamar egyenlítettek, és sorra vezették lendületes támadásaikat, majd jöttek a gólok is, Szabó Boglárkának, Zágor Bernadett és Gál Tímea révén. A második félidei játéka alapján megérdemelten hódította el ismét a Magyar Kupát az Astra.

– Kiegyenlített mérkőzést játszottunk. Az első félidőben kapkodtunk, idegesek voltunk, sok hibát követtünk el. A második játékrészben bíztam benne, hogy csapatom felőrli az ellenfelet fizikálisan és mentálisan. A lányok a taktikát betartották, és hideg fejjel, forró szívvel nyerték meg zsinórban harmadszor a Magyar Kupát, amely sporttörténelem. Háromszor egymás után ugyanis még senki sem vihette haza a trófeát. A találkozón három felállási formát váltogattunk, ezt nem tudta követni a Hajdúböszörmény – értékelte a győzelmet Dombó János, az Astra mestere.

– Megérdemelten nyerte meg az Astra a Magyar Kupát – mondta Simonyi András, a Hajdúböszörmény edzője. – Kétszer is vezetni tudtunk, de utána kihagytuk a ziccereinket. Az egyenlítő gól után kijött a két csapat közötti különbség. Úgy érzem, hogy nem vallottunk szégyent, de meg kell tanulnunk, hogy miként kell döntőben játszani. Ez rám is vonatkozik, nem csak a játékosokra. 

https://www.youtube.com/watch?v=fq485dDkBC0&app=desktop

Hová tűnt Farkasházi Réka? kérdezi az Origo A múlt héten Itt járt Félegyházán

Sok mindent kipróbált

Először kisfia születésekor hagyta ott a sorozatot, de azóta táncolt a Szombat esti láz-ban és az RTL Klub reggeli műsorát is vezette. "Nem tűntem el a képernyőről teljesen a Barátok közt után, többek közt egy kisebb tévécsatorna hangja voltam, az ATV-n a Jam Light című műsort vezettem, és folyamatosan játszottam színházban is. Sok mindent kipróbáltam, de ami mindig fix volt az életemben, az a színészet."

Tavaly hatvan koncertjük volt

"A Farkasházi Réka és a Tintanyúl nevű zenekarommal járjuk az országot, megjelent a harmadik lemezünk, a másodikat pedig Fonogram-díjra jelölték. A Budapest Jazz Clubban volt a bemutató, a sok érdeklődő alig fért be. Március végétől járni fogjuk az országot, sok vidéki településen és a fővárosban is fellépünk majd, tavaly hatvan koncertet adtunk országszerte" – mesélte.

Veszprémben elvégezte a színház- és drámapedagógia szakot, jelenleg a Gór Nagy Mária Tinitanodában oktat. "Bővíteni kellett az iskolát, új csoportokat hoztunk létre, mert olyan sok beiratkozó volt. Hívtak vissza többször a Barátok közt-be, és ha időm engedte, akkor vállaltam is, most azonban olyan sok a teendőm, hogy nem tudtam igent mondani."

Elsősorban színésznő és édesanya

"Örömmel hallottam, hogy Kertész Mónika karakterét Huszárik Kata játssza egy hónapig, nagyon jól ismerjük egymást, dolgoztunk már együtt. Egy versmondó versenyen évről évre Kata a zsűriben ül, én pedig háziasszonya vagyok a rendezvénynek. Anyaként esténként a két gyermekemmel vagyok elfoglalva, így nem jut idő a tévénézésre, sajnos nem tudom követni a sorozat történéseit."

Forrás: Bella Brigitta, www.origo.hu,2015. 03. 05.

Itt járt Félegyházán

Miben rejlik a drámapedagógia motiváló ereje? Erről a témáról Répa Mónika drámapedagógus tartott előadást Kiskunfélegyházán,a Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészati Iskolában.

Ezt követően Farkasházi Réka, színház –és drámapedagógus, a Gór Nagy Mária Színitanoda növendékeivel tartott bemutatót. A színésznő a drámapedagógiában a készségek- és képességek fejlesztését tartja a legfontosabbnak. Kiemelte, hogy nem színészképzésről van szó. Sokkal inkább arról, hogy olyan ismereteket kapjanak a növendékek, amit később az élet minden területén tudnak használni. Segít a vizsgahelyzetekben, a munkafelvételin, a tárgyalások során. Magabiztosságot, ön- és testtudatot szereznek a növendékek.

Forrás: http://felegyhazikozlony.eu