..."a trombita lett a szenvedélyem"... - beszélgetés Reményi Lászlóval

Megjelent: 2016. március 31. csütörtök
Írta: Bense Zoltán

Reményi László, az esztergomi Zsolt Nándor Zeneiskola rézfúvóstanára 2004-ben szerzett fúvószenekari karmesteri diplomát. 2007 óta vezeti az iskola fúvószenekarát. 2008 magyar zsűritagként minden évben részt vesz egy lengyelországi nemzetközi fúvószenekari fesztiválon. Pályájának alakulásáról, zenekarvezetői munkájáról beszélgettünk.

 

 

 

 

 

-              Zenész családból származol. Törvényszerű volt az, hogy te is ezt a hivatást választod magadnak?

 Manapság már ez nem annyira természetes, mint régebben falun, ahol magától érthetődően szállt apáról fiúra, szülőről gyermekre egy-egy szakma és hivatás. Mostanában már sokkal nagyobb lehetőségei vannak a fiataloknak a pályaválasztás területén, így könnyebben meg tudják találni azt az utat, ami nekik a leginkább megfelel. Számomra elég egyértelmű volt, hogy zenei pályán képzelem el az életemet, mert nagyon tetszett a hangszeres zenélés.

 

 -             Bár a trombita a fő hangszered, de ha jól tudom legelőször csellón kezdtél el játszani…

 Igen, mivel édesanyám csellótanár volt a zeneiskolában, ezért a testvéreim és én is először csellózni tanultunk. Aztán abban az időben, ha jól emlékszem a cselló és a rézfúvós terem egymás mellett volt a zeneiskolában, és amikor hat évesen mentem órára valószínű eltévesztettem az ajtót és a rézfúvósokhoz mentem be. A teremben éppen bent volt a tanár és mondta, hogy ha már bejöttem, akkor ne menjek úgy ki, hogy nem próbáltam ki a trombitát. Innentől kezdve a csellózásnak a sorsa megpecsételődött, és maradtam a trombitánál.

 

-               Ehhez édesanyád mit szólt?

 Kénytelen volt beletörődni, hogy attól a pillanattól kezdve trombitálni akartam.

 -              Mi vonzott annyira a trombitálásban?

 Abban az időben még nem volt a zeneiskolának hangszertár része, ezért minden teremben bent voltak azok a hangszerek, amik az adott tanszakhoz tartoztak. A rézfúvós teremben bent volt az összes trombita, harsona, kürt. Azok a fényes hangszerek meg az, hogy rögtön kipróbálhattam, milyen megszólaltatni egy trombitát, elsőre hatottak rám annyira, hogy végül a trombita lett a szenvedélyem . Ez hat és fél évesen nagy sikerélményt adott.

 

 -           Hat és fél évesen van akkora tüdőkapacitása egy gyereknek, hogy a fúvós hangszereket meg tudja szólaltatni?

 Ezek szerint nekem volt. Kezdetben a zenetanulásnál azt az időszakot kell idézőjelben túlélni, akár szülőnek, akár növendéknek, amíg egy jó, szép hangot meg tud szólaltatni a tanuló. Ez a vonósoknál lehet esetleg hosszabb, fúvósoknál picit rövidebb idő, a billentyűs hangszereknél pedig ez azért egyszerűbb, mert ott, ha leüt valaki egy hangot, akkor az elvileg egyből jól szól.

 

-              A Macskafogó című rajzfilmben a kisegér olyan szívhez szólóan szólaltatta meg hangszert, hogy a denevérek megkegyelmeztek neki és maguk közé fogadták. Mi kell ahhoz, hogy ezt a hangszert úgy szólaltassa meg valaki, hogy a megszülető dallamoknak nagy hatása legyen?

 A Macskafogónak azt a számát meg is tanultam, mert az nekem is nagyon tetszett. Elsősorban egy jó és speciális szájtartás az, ami a fúvósoknál elengedhetetlenül szükséges, különben a hangszer nem szólal meg rendesen. Valamint a légzés nagyon fontos, mert igazából nem is a tüdővel fújjuk meg a hangszert, hanem rekeszizommal/hasizommal. Ha ez megvan, akkor utána már csak rengeteg gyakorlás kell. Nagyon sok mindent aztán a levegővel szabályoz az ember, akár a hangmagasságról van szó, akár a hangerőről.

 

 -               Milyen zeneműveket válogatnál össze akkor, ha egy önálló koncertre készülnél?

 A stílusom inkább konzervatívabb. A barokkot nagyon szeretem, azon belül Bach a csúcs számomra. Valószínűleg valami ilyesmit, olyan műveket, amiben sok rézfúvós vagy trombita állás van.

 

 -             Ez azért fura, mert ha az ember elmegy és meghallgatja a fúvószenekart, ahol te vagy a karnagy, ott egy egészen más stílus érvényesül…

 Igen, a fúvószenekar egy kicsit más. Mielőtt átvettem a zenekart a növendékek érdeklődése kezdett hanyatlani, ami abból is adódott, hogy a végzős diákok közül többen is elhagyták a zenekart és többségében a kicsik maradtak. Nekik pedig nem ment annyira. Arra gondoltam, hogy ahhoz, hogy a fiatalokat megnyerjem a fúvószenekarozásnak inkább a könnyűzene felé kell elmenni és nem a polkák, keringők, indulók irányába, ami akkoriban jellemezte a repertoárt. Olyan műveket kínáltam nekik, amiket jobban ismertek és szerettek. Az akkori szemléletváltás mostanra érett be igazán, ez abból is látszik, hogy 2014-ben kijutottunk Lengyelországba, a Nemzetközi Fúvószenekari versenyre, ahol ezüst minősítést értünk el. Ez a zenekar számára az első nagyobb kihívás volt, és tapasztalatszerzés szempontjából óriási előre lépésnek éltük meg. Azóta persze folyamatosan vannak koncertjeink, a legutóbbi például a Szent Erzsébet középiskola dísztermében adott félévi koncertünk volt, ahol nem fértünk el a színpadon. Most már igyekszem fúvószenekarra írt klasszikus műveket is játszatni a növendékekkel és becsempészni az általuk előadott művek közé. Talán érdekes, de ezeket a műveket is kezdik megszeretni.

 

-               Hogyan találsz rá az újabb és újabb zeneművekre?

 Már egy jó ideje járok Lengyelországba zsűrizni, ahol a fúvószenekaroknak le kell adniuk az előadásukban hallható kottákat a zsűri tagjainak, így én is megkapom őket. A leadott partitúrák közül szoktam elhozni néhányat, de van, hogy más zenekaroktól, karmesterektől, zenekarvezetőktől kérek műveket. Ilyenkor kölcsönösen cserélünk kottát. Sok kottával utána persze rengeteget kell dolgozni ahhoz, hogy a zenekar megszólaltathassa. Egy kottaíró program segítségével lekottázom és megcsinálnom a szólamokat a zenekar részére. Ha ez megvan, onnantól kezdve lehet gyakorolni a próbákon. Nagyon jól fejlődik a zenekar, egyre nehezebb műveket is tudunk játszani és remélem, hogy ez a fejlődés nem áll meg egy szinten, hanem folyamatos lesz.

 

 -               Mi motivált arra, hogy ne csak zenéljél, hanem tanítsál is?

 Elsősorban zenekarban szerettem volna játszani, de az nem jött össze. Engem érettségi után elég későn vettek fel a főiskolára és már akkor elkezdtem a Zsolt Nándor Zeneiskolában tanítani. Ez is egy gyakorlatilag sorsszerű dolog volt. A lehetőség adott volt, így abban az időben mégsem kellett egyik napról a másikra élnem és gyakorolnom a következő felvételire, hanem hasznosan töltöttem a napjaimat. Így jöttem bele a tanításba, azután jött a vezénylés és a fúvószenekar vezetése, amit nagyon szeretek. Természetesen mindig van a tanításban is öröm és sikerélmény, hiszen mindig akad egy-egy gyerek, aki kitűnik a tehetségével a többiek közül és ez jó dolog. A sikeres koncertek is sokat adnak nem csak a növendékeknek, hanem nekem és tanártársaimnak is.

 

További szép sikereket kívánok …

 

 

Forrás:http://csutortokblog.blog.hu

 

Share
comments

Kiválóan szerepeltek a félegyházi triatlonisták

Megjelent: 2016. március 31. csütörtök
Írta: Bense Zoltán

2016. március 20-án vasárnap került megrendezésre a IV. Fergeteg Abony Duatlon verseny, amely a 2016-os év első Duatlon versenye, egyben évadnyitó is a sportágban.

 

 

 

 

Délelőtt rendezték meg a Sprint távot, két versenyző indult és ért célba még a mezőny első részében. Délután rendezték a többi futamot. A futópálya sík területen aszfalton volt kijelölve. A kerékpáros pálya szintén sík volt, de a sok fordító és éles kanyarok miatt nagyobb technikai tudást igényelt. Sajnos bukások is előfordultak a pálya nehézsége miatt, vagy más technikai akadály nehezítette a célba érkezést. A Jogging Plus Szuperinfó Futóklub Triatlon szakosztály versenyzői így is kiválóan teljesítettek.

Egyesületünk versenyzőinek nevezési költségeit a Hungary Meat Kft. biztosította.

Nyílt futam

Újonc B fiú: 500 m futás - 2.5 km kerékpár - 250 m futás
Kis Roland 2. helyezés
Rogozsán Bánk 4. helyezés
Máriás Zalán 5. helyezés
Kovács Mátyás 7. helyezés

Újonc A fiú: 1 km futás - 5 km kerékpár - 500 m futás
Trungel-Nagy Zalán 1. helyezés

Újonc A lány: 1 km futás - 5 km kerékpár – 500 m futás
Csontos Dóra 2. helyezés
Papp Laura Inez 3. helyezés
Vincze Nádja 8. helyezés

Gyermek fiú: 2 km futás - 7.5 km kerékpár - 1 km futás
Trungel-Nagy Kolos 3. helyezés

Serdülő: 2 km futás - 7.5 km kerékpár - 1 km futás
Fricska Anna 8. helyezés
Csontos Fanni 11. helyezés

Ifi: 2 km futás - 7.5 km kerékpár - 1 km futás
Bense Bianka 1. helyezés

Felnőtt: 2 km futás - 7.5 km kerékpár - 1 km futás
Papp István Tamás 1. helyezés
Bartos István 2. helyezés

Sprint táv 4,5 km futás - 20 km kerékpár - 3 km futás

Ifi 4,5 km futás - 20 km kerékpár – 3 km futás
Fricska Fanni 4. helyezés

Senior 4,5 km futás - 20 km kerékpár - 3 km futás
Németh László 6. helyezés

 

Forrás: Németh László,infokiskunfelegyhaza.hu

 

Share
comments

A mórások paprikáskrumplija nemzetközi sikert aratott

Megjelent: 2016. március 24. csütörtök
Írta: Bense Zoltán

A Móra Ferenc Gimnáziumban nagy hangsúlyt helyeznek a nyelvoktatásra, és sokat tesznek azért, hogy a diákok anyanyelvi környezetben is gyakorolhassák nyelvtudásukat. Nemrégiben a sikeres Erasmus+ pályázatnak köszönhetően dr. Farmosiné Vízhányó Anita és Sinkó Edit tanárnő vezetésével hét diák vehetett részt egy angliai nemzetközi programban.

 

 

 

 

A találkozó foglalkozásai a béke, az antirasszizmus, a szolidaritás témakörökre koncentráltak.  A 11 nap alatt a mórások angol, spanyol, olasz, román, valamint ciprusi, máltai és boszniai diákokkal közösen kommunikációs tréningeken vitatták meg gondolataikat.  Mindeközben megismerkedtek egymás kultúrájával, szokásaival. Ennek részét képezte az is, hogy minden este más nemzet képviselői készítették el a vacsorát. Gimiseink úgy döntöttek, paprikás krumplival lepik meg társaikat. Sok-sok kilónyi krumplit, hagymát pucoltak meg az előkészítés során, de megérte a fáradozás. Mindenki dicsérettel illette főztjüket.  

A programok három helyszínen, Bristolban, Newportban és Leicesterben zajlottak, de ellátogattak Cardiff városába is, ahol a nevezetességek megtekintése után a kikötőt is végigjárták. Egy napot a szabadban, a kalandpark mászófalainak, akadálypályáinak leküzdésével és íjászattal tölthettek. A 10. napon minden náció angol nyelven számolt be a tanultakról, az élményekről. A mórások ezen az eseményen is remekül helytálltak. Nyelvérzéküket,hogy a nyelvjárások szóhasználatát pillanatok alatt feldolgozták, mindenki elismerte.

Zárásként a De Monfort University előadótermében öt előadást mutatott be a népes sereglet. Ebben volt táncos színházi produkció, filmbemutató, és a helyszínen közösen írt dalok is elhangzottak.  

Hazaérkezésük után a diákok néhány mondatban a Félegyházi Közlönynek is összegezték tapasztalataikat.

-          Ami a legjobb ötlet volt, hogy minden este más nemzetiségű fiatalok főzték a vacsorát. Így kipróbálhattuk az ottani ízeket, és betekinthettünk a kultúrájukba is. (Gácsi Kíra)

-          Rengeteg lehetőségünk volt az angol nyelv használatára, így sokat fejlődött a tudásunk. De nagyon fontos volt az is, hogy új barátokat szereztünk. (Csányi Dorka)

-          11 napon keresztül össze voltunk zárva 62 emberrel. Így mindenkit megismertünk. Bárkivel beszélgethettünk, nyitottan viselkedtünk, így sokat fejlődött társasági magatartásunk. (Vakulya Anett)

-          Nagyon hasznos volt, hogy megismertük egymás kultúráját. Sok előítélet megdőlt. Gondolkodóba ejtett bennünket a migráns kérdés, és elgondolkodtunk a jövőről is. (Bense Marcell)

-          Nagyon jó volt, hogy betekintést nyertünk más nemzetek kultúrájába. Emellett láthattunk angliai városokat, megismerhettük az ottani életet, miközben új barátokat szereztünk. (Tasi Fanni)

-          A legeslegjobb az volt, hogy az angolt más módon tudtuk gyakorolni. Nem az órákon már megszokott beszédmódot kellett használni. Hétköznapi módon beszélgettünk mindenkivel 11 napon keresztül. A kommunikációs tréningeken is nagyon sokat tanultunk magáról az életről, arról, hogy mi a rossz, mi a jó. (Dankó Dominik)

-          Nekem a worksopok tetszettek a legjobban, valamint az, hogy betekintést nyerhettünk a filmkészítés rejtelmeibe elejétől a végéig. Ráadásul a szerepeket is mi játszottuk benne.  (Huszka Bendegúz)

Azt minden diák bevallotta, hogy a búcsúzkodás sírással-rívással telt. De arról is beszámoltak, hogy új barátaikkal a világhálón azonnal felvették a kapcsolatot és folyamatosan megosztják élményeiket.

s. r. 

 

Forrás:felegyhazikozlony.eu

Share
comments

Alpesi őrjárat _ Un Passo dal cielo_filmajánló

Megjelent: 2016. február 15. hétfő
Írta: Bense Zoltán

 

 

 

Terence Hill erdész szerepbe bújik az Alpesi őrjárat című új olasz krimisorozatban, mely az Alpok idilli dél-tiroli részén játszódik.
Karaktere, Pietro a múltban szenvedélyes hegymászó volt, de miután egy mászás alkalmával tehetetlenül kellett végignéznie felesége halálát, úgy dönt, visszavonul egy hegyi kisvárosba. San Candido egyszemélyes hatóságaként mindenki őt tekinti a helyi rendőri szervnek, és mint ilyen, furcsa esetekkel találkozik. Egy napon azonban megérkezik Vincenzo Nápolyból, hogy átvegye a védelmi teendőket. Pietro és Vincenzo nem is különbözhetnének jobban, mégis együtt kell működniük, ha a festői San Candidóban valami történik.

 

 

 

 

Forrás:port.hu

 

 

 

Forrás: https://alessandrogirola.files.wordpress.com/2012/05/gaia5.jpg

 

Share
comments

„Veronika egy meselány…”

Megjelent: 2016. január 27. szerda
Írta: Bense Zoltán

Tarján Veronika: Saját magunkat csak akkor tudjuk definiálni, ha megismerünk másokat

 

Tarján Veronikával beszélgettem új világzenei lemeze és a hozzátartozó mesekönyv, a Világforgó kapcsán. Meseíró, énekes, színész-drámapedagógus, gyermekkel, emberekkel foglalkozó nő. A gyermekszínházi szakma által elismert Apró Színház alapítója,  művészeti vezetője, sok-sok igényes gyermekprogram, gyermekfoglalkozás megálmodója és megvalósítója, a Kolibri Kiadó által megjelent mesekönyv sorozat, Kuruttyoló békakirály könyvek írónője és a mesék előadója. A Veronaki zenekar énekesnője és a mesék elmesélője. Ahogy férje, Mogyoró Kornél egyszer egy rádió interjúban nyilatkozott róla: „Veronika egy meselány…”

 

 

 

 

Sokféle kultúra zeneisége megjelenik a Veronaki zenekar új albumán, a Világforgó című lemezen és a hozzátartozó foglalkoztató mesekönyvben. Hogyan alakult ki a Világforgó koncepciója? 

A Világforgó album létrehozásához egy igen intenzív művészeti munka vezetett. Az Apró Színház  alapítója és művészeti vezetőjeként a társulattal, tíz éven át kutattunk különböző kultúrákat, amikből aztán nagyszerű előadások születtek és születnek a mai napig is. A különböző népek kultúráját kutatva, nagy hangsúlyt kapott előadásainkban a zeneiség. Egy idő után felfedeztem, hogy ezekben a gyerekeknek és családoknak szóló színházi előadásokban, az élő zene ereje az, amit mi a legjobban tudunk és szeretünk hasznosítani. A Maladype Színház egy előadásán találkoztam Mogyoró Kornél ütőhangszeres-zeneszerzővel és meghívtam, hogy dolgozzon velünk. A közös munka meghozta gyümölcsét és Kornél lett a színházunk zenei rendezője. Ezek után érkezett a csapathoz Fejér Simon és Vázsonyi János is, akik az előadásainkban játszottak.  E közben én már az Ethnosound hangszerbolt vezetőjével, Fehér Károllyal elindítottam egy közös foglalkozást, ami egy mesés hangszerbemutató volt Kuruttyoló békakirály címmel, amit aztán Mogyoró Kornéllal folytattam tovább. Kornéllal, aki a világ különböző tájainak ütőhangszerein professzionálisan játszik, Magyarország legkeresettebb ütőhangszerese, akit a világ egyik legnagyobb ütőhangszer gyártó cége Meinlpercussion- és a Roland cég is a nemzetközi endorzerei közé sorol. Kettőnk találkozásával indult el a folyamat, ami a Veronaki zenekar megalakulásához vezetett. A Kuruttyoló békakirály meséiből a Kolibri Kiadó felkérésére három kötet is született, amik CD melléklettel ellátott mesekönyvek. A mesék írója én vagyok, Kornél pedig a mesekönyvhöz tartozó lemezek zeneszerzője és zenei rendezője. A lemezen már akkor vendég zenészek játszottak (Szirtes Edina Mókus, Balogh Gusztáv, Ibrahim Fall Ibro, guineai djembemester). Közben már terveztem, hogy az Apró Színház gyerekelőadásaiban felcsendült dalokból a körülöttünk lévő professzionális zenészekkel egy koncertet rendezzünk, a Művészetek Palotájában gyereknapon. Ez volt a Világforgó album létrehozásának alap pillanata. Akkor a Kolibri és mi is úgy láttuk, hogy ez a zenei anyag megkoronázná és teljessé tenné azt, amit a Kuruttyoló békakirály három kötetében elkezdtünk.

A Veronaki zenekar eközben alakult ki?

Igen.  A zenekar tagjai: Mogyoró Kornél – a zenekar vezetője – és Fejér Simon gitáros, akik  meghatározó alakjai a Veronakinak. Mint zeneszerzők és muzsikusok, már az alapítástól a zenekar tagjai. A lemezen még Vázsonyi János játszik szaxofonon, Bordás Péter basszusgitáron, Bisztricsány Linda és Üveges Anita vokálozik. A Világforgó lemezbemutatón pedig már a jelenlegi zenekar játszott. Természetesen Kornél, Simon, valamint Árkosi Szabolcs (ex-Anselmo Crew) a vokálozás mellett harmónikán, sazon, és Herr Attila basszusgitáron, aki többek között a Besho drom zenekarban játszik  és vendégként pedig Linda csatlakozott hozzánk három dal erejéig. A zenekar sikerességét, a csodálatos zenészeim mellett a Ginko Art and Service segíti professzionális háttérmunkájával, ami Szalóki Ági és édesanyja, Orsós Éva által alapított produkciós iroda.  Így, a jelenlegi felállásban minden adott, hogy a gyerekeknek és a családoknak igényes és minőségi zenét, produkciót hozzunk létre.

Sok-sok nép kultúrája megjelenik a könyvben. Honnan, miből merítetted a játékokat, meséket?

Abból a fantáziavilágból, ahová az ember gyermekkorában gyakran elutazik, és ha szerencsés, ezt felnőttként is folytatja. Itt tudok találkozni a gyerekekkel bármikor. Itt aztán minden mese igaz, minden játék működik. Nyilván segít a drámás, színházi szakmai múlt, tapasztalat, hogy igényes módszertani eszközökkel tudok a gyermekek felé közeledni. Ezenkívül rendkívüli módon inspirál a családom. Szüleim nagyszerű pedagógusok – Tarján András és Tarján Kata -,  akik módszertani munkájukkal igen nagy hatással vannak a magyar pedagógiai életre. Legfiatalabb nővérem, Vigyázó Zsófia grafikus, varázslatos és egyedi humorú rajzai tökéletes összhangban vannak az általam elképzelt mesevilággal. Ő illusztrálja a Kuruttyoló békakirály sorozatot és a Világforgó könyveket. Szerző társammal, állandó munkatársammal, Kornéllal pár hónapja összekötöttük az életünket, immáron ő is családom tagja, a férjem lett. Kornéllal való munkakapcsoltunk kezdetén kiderült, hogy zenéje összepasszol azzal a mesevilággal, ami bennem él. A két világ azóta egybeolvadt és egymást erősítik, nagyon sokat tanulok Kornéltól is. Nagymamám pedig Varga Katalin, a mindenki által ismert művek: Gőgös Gúnár Gedeon, Mosó Masa Mosodája, Bonca könyvek, Én, Te , Ő (és sorolhatnám még) írónője. Nagymamám olyan alapművek alkotója, amik igen nagy hatással vannak a magyar gyermek és ifijúsági irodalomra is. A felnőtteknek szóló költői munkásságának is érdemes utána nézni, nagyszerű varázsos képekben mesélő költeményei csordultig tele vannak őszinte érzésekkel. A mesevilágot nagyrészt a családom varázsolják az életembe.

Mi a kötődésed ezekhez a kultúrákhoz, amiket a Világforgó albumon megjelennek?

Mint művészetekkel foglalkozó ember, nyitott vagyok más emberek, népcsoportok iránt. Amikor ismerkedem az adott nép hagyományaival, kialakul a kötődés bennem. Szeretném, ha a közönségünk is megismerné ezeket a kultúrákat, és a zenénkkel felkeltenénk a hallgatók érdeklődését irántuk és nyitott szemmel és füllel járnának a világban. A Világforgó albumon egyébként magyar, afrikai, lappföldi, indiai, roma, dél-amerikai és finn kultúrák népdalait dolgoztuk fel, a könyvben pedig a gyermekek ezekről tudhatnak meg egy-egy érdekességet.

Mi volt a célod a könyv megírásával?

Hogy egy igényes játékos, foglalkoztató könyvet írjak a Világforgó világzenei album mellé, ami kreativitásra, aktivitásra ösztönöz és szórakoztat, összehozza a családot a mese és a zene szigetén.

Mennyi háttérmunkát, kutató munkát igényel egy ilyen könyv megírása?

Egy élet sem elég. De ha konkrétan akarok válaszolni a kérdésedre, tíz évkutató munka.

Korábban is foglalkoztak már a témával színdarabok keretein belül. Milyen hatással voltak ezek a készülő könyvre? Jó inspirációként szolgáltak-e?

Igen, persze, pontosabban tudom, hogy mit szeretnék, hol keresek, mi érdekel, miből merítek, mi működik jól.

Akár felnőtt szemmel nézve is toleranciára, kreativitásra taníthat a könyv. Miben bíznak, milyen hatást érnek el vele a gyermekeknél?

Két nagyon fontos dolgot tűztünk ki célul a Világforgó produkció kapcsán. Az egyik, amit már említettem, az elfogadás más népek iránt és saját kultúránk tisztelete, szeretete. Saját magunkat csak akkor tudjuk definiálni, ha megismerünk másokat. Ebben a viszonylatban látjuk majd meg a különbözőségeket és az azonosságokat a mi kultúránk és más népek közt. Így tudjuk megőrizni saját „egyéniségünket”, a magyar hagyományokat és tiszteletben tartani más népek hagyományait.  A másik dolog, ami még lényeges tanítási területe a Világforgó könyvnek és lemeznek, hogy tartsuk meg a játékos kedvünket, a gyermeki oldalunkat, ne felejtsük el a mesék és a játszani tudás képességének fontosságát felnőtt korban sem.

Mesékkel, meséléssel foglalkozol színházban, zenében és gyermekirodalomban is…

Számomra azért izgalmas ez, mert más úton és eszközökkel tudom eljuttatni a befogadó közönséghez, a gyerekekhez az üzenetemet. Olyan eszköztáram van, amit mindhárom művészeti ágban hasznosítani tudok, hatnak egymásra és egyikből a másik születik. A munkáim során alkotó emberekkel találkozhatok nap, mint nap. Olyanokkal, akik hisznek az alkotás örömében és erejében és olyan emberekkel, aki szeretik és fontosnak tartják a művészetet hallani, látni és érezni és ez olyan hitet ad, amit nem lehet elvenni, megszüntetni, megölni. Ez a legnagyobb erő, ami a Világ körül forog és megmenti az életet, megőrzi az értékeket. Jó ebben a „Világforgásban” részt venni.

 

Forrás: Pál Zsófia,  http://librarius.hu

Album fotó: Vigyázó Zsófia és Máté Péter munkája

Share
comments

Alkategóriák

Kiskunfélegyháza 2. számú választókerület