Dr. Juhász Árpád fél évszázadon át járta a kalandos Ázsiát
Nincs olyan hely a világon, amit az életvidám Dr. Juhász Árpád ne barangolt volna be, különleges utazásairól már számtalan könyvet és filmet készített. Legújabb művében azonban az elmúlt ötven év kalandjaiból munkásságának legizgalmasabb ázsiai körútját szedte össze. Az ország kedvenc televíziós természettudósa Boszporusztól az indonéz szigetvilágig különböző szerepkörökben utazott: barlangász-csoport vagy hegymászó expedíció tagjaként, kutató geológusként, idegenvezetőként is tevékenykedett, helyenként előadásokat is tartott Magyarországról. Tizenkét epizódból álló Egzotikus Ázsia című filmsorozatát évek óta sugározza a TV2. Éppen ennek sikere ösztönözte, hogy élményeit, benyomásait könyv formájában is megjelentesse.
Dr. Juhász Árpád személyes történetei és saját fotói segítségével kalauzolja az olvasót egy tudós és érdeklődő ember nyitottságával a kontinens sokszínű tájain, Egzotikus Ázsia című könyvében. A műből kiderül, milyen hihetetlenül színes Ázsia természeti környezete, népessége, vallása, kultúrája. Szinte mindegyik országban talált valami különlegeset, és a legmaradandóbb élményeket rögzítette. Nepálban szemtanúja volt annak, hogy a zarándokhelyen miként rendeztek úszóversenyt a makákó majmok a Bagmati folyóban, fejest ugorva a kőpárkányokról. Báli szigetén pedig egy olyan faluban járt, ahol a majomcsaládok együtt élnek az emberekkel, és a növényevő óriás denevérek is háziállatok.
A természettudományos ismeretterjesztés egyik legismertebb hazai képviselője a Jáva szigeten az ázsiai Pompeit tanulmányozhatta, ahol a buddhista domborműveket egy vulkáni kitörés hamuja fedte be védőburokkal. Elemi erővel hatott rá kamaszkorában A dzsungel könyve, de Kipling virtuális helyszínét nem Indiában, hanem Kambodzsában, TaPromban találta meg. Itt látni az őserdő gigászi erejét, miként fonják be az óriás fák gyökerei a romokat, mint a Laokoón-szoborcsoportban a kígyó az emberi testeket. Laoszban a hajnali szürkületben szemrevételezte, amint a hívők egy-egy marék rizst adományoztak a buddhista szerzeteseknek. Csónakkal járta be Vietnamban a Mekong-folyó deltáját. Az indiai Sikkimben nagy hatással volt rá, miként lobognak a fagyos szélben az imazászlók, közel 5000 méter magasságban. A mongol pusztában jurta-központokban tartott előadást Magyarországról. Ezekre – mint a westernfilmekben – lóháton érkeztek a pásztorok, akik főként arról érdeklődtek, milyen vadállatok élnek hazánkban, és hogyan vadásznak rájuk. Törökországban gumicsónakkal sodródott egy földalatti folyón, ahol időnként barlangász-társaival csak úgy tudott tovább haladni, ha függőleges kürtőkön felhúzták, és újra a mélybe eresztették a csónakot. Óriási élményként fogta fel, amikor az Arab-tenger partján, éjszakai sötétben leste a partra kivánszorgó tengeri teknősöket, amelyek mély gödröt ástak a homokba, abba rejtve közel száz tojásukat.
Dr. Juhász Árpád geológus létére természetesen főként a Himalája, a Turkesztáni-hegylánc, valamint a Kaukázus magas régióit zárta a szívébe.
– Naplóim, jegyzeteim, filmjeim, fotóim hű dokumentumai lettek utazásaimnak, és óhatatlanul annak is, miként változott a természeti táj ötven esztendő alatt: hogyan ritkult meg, vagy tűnt el teljesen az egykor összefüggő trópusi esőerdő Malajziában, Indonéziában vagy éppen Laoszban, hogyan fogyatkoztak meg a Kaukázus, a Pamír vagy a Himalája gleccserei a felmelegedés következtében. De szemtanúja voltam annak is, miként váltak békés idegenforgalmi úti célok egyik pillanatról a másikra pokoli háborúk színterévé, gondoljunk most éppen Szíriára. Könyvem egyféle útinapló, a számomra és remélhetően az olvasók számára is legérdekesebb ázsiai utazásaimat kötöttem csokorba, a képek alatt zárójelben azt is megjelölve, hogy azok melyik évben készültek. Kalandozom térben és időben, a Boszporusztól az Indonéz-szigetvilágig, 1963 és 2013 között – írta mindenki Árpi Bácsija az Egzotikus Ázsia című kalandos mű elejére.
Forrás: http://sportmenu.net
Sárréti Anita